2014. szeptember 7., vasárnap

True to the End

Szerintem már sejtitek, mi következik most. Két hónapos szünet után talán már senkit nem lep meg, pláne, ha egyáltalán még olvastok, igaz, a statisztikák azt mutatják, még vártok rám, hogy hátha lesz új poszt.

A boldogságról és a hétköznapokról nehéz blogolni. Könnyebb a nehéz időszakokat kiírni magamból, mikor úgy érzem, senki nem érzett még így és meg kell osztanom veletek a fájdalmam. A fájdalom, a szomorúság magányos érzések, a boldogság nem. A boldogság kétszemélyes érzés (legalábbis a szerelmi boldogság).

Boldog vagyok. Megtaláltam az igazit. Ő lesz a férjem és a gyermekeim apja, ha szerencsém van. Ha nincs, akkor később majd újranyitom a blogot. Ugyanis, kedves barátaim, ez itt a vége egy szakasznak. A blognak. Egy részemnek.

Hét éve vagyok "felnőtt", legalábbis ennyi ideje kerültem el otthonról. Négy és fél éve blogolok, ez volt az igazi felnőtté válás, amit itt olvashattatok hétről hétre. Emberek jöttek, emberek mentek, szívek törtek össze, álmok valósultak meg. Éltem, élek és a megszerzett tapasztalatokat igyekszem a hasznomra fordítani. Semmit nem bántam meg ami történt. Kibékültem a lehetetlenekkel és megtanultam együtt élni velük. Nem érzem úgy, hogy bármiről is le kellett volna, le kellene mondanom ahhoz, hogy most itt legyek és boldog legyek.

2010. május 4-én Biggel indult a mese, azóta lemaradtam, hogy mi történt nála, de a FB adatlapján egy kisfiúról vannak képek, aki eléggé hasonlít rá, de van némi esély, hogy az unokaöccse. Maradjuk annyiban, hogy kapcsolatban van, már évek óta és úgy tűnik rendben vannak a dolgai.
S következett, aki szintén kapcsolatban van, végre tovább lépett és állítólag boldog is. Megérdemli.
Aztán volt némi katyvasz: N fotósként befutott és egy másik városban lett boldog, évek óta nem beszélünk. Dalospacsirta idén nyáron megnősült, Té-ről semmit nem tudok. Kandúr kandúrkodik. Edward boldog kapcsolatban él azzal a csajjal, akivel utánam jött össze.
Gólya nem javul, most van elvileg valakije, de nem rég bejelentkezett, hogy dugunk-e, de büszkék lehettek rám: beoltottam a picsába és elküldte a fenébe. Grey meg.... igazából semmit nem tudok róla, de remélem, jól van és van kivel szexelnie, amíg csak feláll neki :)
Szexiszemű nem találja továbbra sem találja az igazit, nemrég ért véget egy kapcsolata, pár hete együtt mulattam vele meg a srácokkal (Rosso, Ercsa). A szívemben mindig lesz neki egy kis csücsök, de igazából, ha akart volna valamit, számtalan lehetősége lett volna rá. Mindig fogom szeretni, de ezzel már együtt tudok élni.

A legeslegdrágább Carlosommal pedig már három hónapja együtt élünk, már csak napok kérdése és ő lesz életem eddigi leghosszabb kapcsolata. Minden nap egyre jobban szeretem, és nagyon örülök, hogy vele vagyok, megérdemlem ezt a boldogságot.

A barátnőim boldogok, NagyLányom jövőhéten férjhez megy, mindenkinek van valakije, mindenkivel nagyon szeretjük egymást.

Én meg dolgozgatok, Carlosszal álmodozunk, hogy milyen lesz majd a lakótársak nélküli közös életünk, sokat beszélgetünk egy lehetséges esküvőről és babákról. Elmondhatatlanul boldog vagyok vele és hálás a sorsnak.

Legyetek boldogak drágáim, köszönöm, hogy megtettétek velem ezt a hosszú és kanyargós utat. Az oldalt lévő elérhetőségek élnek továbbra is, illetve priviben is megtalál, aki eddig elért.

Az oldal nyitva marad, emlékül annak, hogy milyen voltam és milyen lettem. Ez az én How I met... sztorim, bár talán a gyerekeimnek sosem mutatnám meg :)

Egy kis statisztika még a végére:
18 360 oldalmegjelenítése volt a blognak, 103 megtekintést kapott a legfelkapottabb posztom, 216 kommentet hagytatok a 470 posztomnál 2014.szeptember 7-ig.

Hogy volt-e bármi tanulsága az elmúlt éveknek? Igen! Nem akarok nagy életbölcsességeket mondani így a végére, de pár dolog biztos számomra:

"Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz." 

Ne félj hibázni és ha kell, akkor bocsánatot kérni. Ne félj megcsókolni azt, akivel úgy érzed, boldog lehetnél és ami a legfontosabb: ne félj szeretni, mert ez a legcsodálatosabb érzés. És ha viszonzásra talál... az a cseresznye a habon.

Ide illő zene búcsúzóul:

Begin Again - A step you can't take back (Keira Knightley)

5 megjegyzés:

  1. Drága, eszméletlenül örülök, hogy boldog vagy :) A posztjaid hiányozni fognak, sajnálom, hogy ilyen későn kapcsolódtam be.... Talán majd elkezdem szépen az elejéről, és a végén, majd elsiratom kicsit :') De azt hiszem, az a normális, ha ebben "elfogy" az ember... Mi, akik nem így vagyunk ezzel, irigylünk Téged kicsit (nem. igazából nagyon.) ;) Vigyázz magadra :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit meghatódtam most, mindjárt visszavonom az egészet :) Remélem, egyszer nálad is eljön ez a nap!
      Vannak itt kanyargós sztorik, érdemes végigolvasni :) A tumblr marad, oda még posztolgatok, bár tény, hogy más hangvételben. Ha valami történik, úgyis megírom majd itt, csak most úgy érzem nincs nagyon mit írkálni, de épp ezért nem törlöm, csak abbahagyom, így megmarad a lehetőség a folytatásra.
      <3

      Törlés
  2. :') ...Én reménytelen vagyok, nekem mindig van valami agylövésem, és mindig ki kell írjam, mert a blog/napló olyan, mint egy merengő. Szükségem van a helyre az agyamban :D Hiszem, hogy nem csak a szarságoknak van amúgy helye írott szavak formájában, de az is tény, hogy ha minden klappol, én is ritkábban írok :) Szerintem majd azért néha meg-megnézegetlek magamnak ;)

    VálaszTörlés
  3. Pffff. :)
    Nagyon Sok Boldogot! :)

    VálaszTörlés