A hét gyorsan eltelt...
Ha akartam volna, szeretkezhettem volna egy régi exemmel, de valahogy nem tűnt helyesnek. Csókolóztunk, feküdtünk, állt, már a lábam között volt és mégis leállítottam. Tudom, hogy helyesen cselekedtem. Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy szeretkezzek. A belső gát még megvan... Talán majd idővel sikerül feloldanom, remélem. Abban bízom, hogy ha a megfelelő férfi mellett leszek, a testem sem blokkol le...
Pláne, hogy közben akárhányszor lefekszem, csak arra bírok gondolni, hogy milyen jó érzés lenne most egy pasi nyelve a lábaim között vagy ha csak úgy istenesen megdugna elölről, hátulról, alulról, felülről... Mégis, egyelőre, ha odakerül a sor, leblokkolok és nemet mondok...
Jövőhét végén talán Pest, talán valaki, talán nem..
Igazad van. Helyesen cselekedtél, de mégis...
VálaszTörlésA sráccal szemben tisztességesebb lett volna, ha korábban lefekteted a szabályokat, netalán kommunikálod is feléje. Mert szegény most újabb strigulát volt kénytelen húzni "A nők kiismerhetetlenek" mezőbe; és szerintem Te is inkább titokzatos szeretsz lenni, mintsem kiismerhetetlen. :-)
Ez az exem már 3 éve ismer, lehet hogy a nőket kiismerhetetlennek tartja, de tudja pontosan, hogy miért álltam meg akkor.
VálaszTörlés