2012. február 25., szombat

I DON'T WANT TO LIVE IN THIS COUNTRY ANYMORE

Előre bocsájtom, anyázás következik (és még visszafogom magam).

Olvassátok el ezt a hírt.

Hogy a büdös p.-be létezik, hogy a 21. században ilyen megtörténhet?!?!?!?!?!?!?!
Mert az egy dolog, hogy bizonyos csoportok kerülendőnek tartják a házasság előtti szexet. (És most itt nem a vallást támadom, ők így látják, tegyék.)
De ez, hogy itt kijelentik a házasság előtti szexről, az élettársi kapcsolatokról és a nem heteroszexuális "viszonyokról", hogy KÁROS, ERKÖLCSTELEN, ROSSZ, elképesztő... Illetve, hogy egészséges családnak csak a férfi-nő házasságon alapuló, saját és/vagy nevelt gyermekekből álló, (nevezzük most) "csoportot" tekintik. Hát az agyam a falra kenődik ettől a hülyeségtől. Annyi rossz házasság van ma a világban, ahol csak a gyerekek miatt maradnak együtt, pedig ezzel ők szenvedik el a legtöbbet, miközben lehet, hogyha szétválnának a szülők és találnának új párt (akivel nem kell feltétlenül összeházasodni), máris egészségesebb környezetben nőne fel a gyerek.
Az élettársi kapcsolatokat szintén pártolom, mert nem attól lesz tökéletes két ember kapcsolata, hogy van róla egy papírjuk, amit az anyakönyvvezető előtt rendezett ceremónia után kapnak.
A melegeknek pedig szintén joguk van mindenhez. Ha egy azonos nemű emberben találja meg valaki a társát, az még nem bűn, sőt. Sokszor sokkal kiegyensúlyozottabbak is lehetnek, mint a "hagyományos" párok. A gyermekneveléshez is joguk van.

És, akkor jöjjön a kedvencem:
"A házasságon kívül született gyermek és szülei is családot alkotnak, azonban az ilyen családok létrejötte elsősorban a közvetlen résztvevők számára nagy teher, az ember méltósága és értéke miatt sem a szüleik sem a gyermek nem ezt érdemlik"


Nos, én házasságon kívül születtem és köszönöm szépen, jól vagyok. KURVÁRA SENKINEK SEMMI KÖZE HOZZÁ ÉS NE IS PRÓBÁLJA NEKEM MEGMONDANI, HOGYAN KÉNE ÉREZNEM EMIATT. Igen, mikor születtem a 80-as évek végén, volt feszültség belőle a családban, de mivel mindenki intelligens, idővel ezek elsimultak. Most mind a két nővérem (féltesók) úgy szült, hogy nem házasok a párjukkal. Kit érdekel? Boldogok.
Sőt. Elmondok még valamit, amivel nem vagyok benne biztos, hogy mindenki egyet fog érteni, de én ezt látom. Látok nagyszerű házasságokat, amik működnek, boldog a család, megoldják a gondokat, tudnak családként működni, stbstb, de látok emellett olyat is, ahol a gyerekek megszokták, hogy az egyik szülő mindig engedékenyebb, mint a másik és tudják, hogy miért kinél kell "rinyálni". Akit egy ember nevel, annál nincs kecmec. A nem, az nem. Egyezkedni lehet, hogy miért cserébe mit kaphatunk, de nincs az, hogy majd a másik megengedi. Nehéz, tudom, de talán egy kicsit jobban életre nevel. Egyedül kell mindent megcsinálni, ez se könnyű. De én valahol örülök, hogy így nőttem fel. Édesanyám nagyon erős. Tőle tanultam meg, hogy kell erősnek lenni, magabiztosnak, határozottnak (még ha itt a blogon nem is tűnök mindig annak, meg néha az életben sem, de "éles" helyzetekben mindig az vagyok). Sosem siránkoztam amiatt, hogy - gyakorlatilag - nincs apám. A szeretete hiányzott/hiányzik, persze, de ez ellen meg nem tudok mit tenni.

Inkább arra kéne fektetni a hangsúlyt kedves nagyokos ott fent lévő emberek, hogy arra neveljük a fiatalabbakat, hogy igenis válogassák meg, kivel fekszenek le, illetve az óvszer árakat lecsökkenteni elérhetőre, mert hihetetlen, hogy milyen magasak. Tiltással még soha semmit nem értek el.

2012. február 23., csütörtök

Life goes on

Kezdem a legfrissebbel:
Kidőltem most délután pár órára és álmomban valahogy odakerültem Szexiszemű mellé és közel voltunk egymáshoz, éreztem a bőrét az enyémen, puszilgattuk egymást (? ez a rész kicsit homályos...) na és közben ő elkezdte magyarázni, hogy nem az van, hogy nem akar, csak... és ekkor megcsörrent a telefonom és felébredtem és a pimpilim bele, hogy egy másodpercre voltam MINDENTŐL, a megértéstől, az AHA élménytől és így belerondított a telefonom... Szóval ezt már sosem tudom meg, illetve simán belekerült a pakliba, hogy meg fogom ezt élni a jövőben, mint már eddig is oly sok álmomat...

A másik dolog az még kapcsolódik ide, hogy lelkileg elértem azt a pontot, hogy tényleg abbahagyom a Szexiszemű utáni vágyakozásomat (már sztem az álmom is ezt akarta megerősíteni - az egész is tavaly nyáron egy álommal indult be nálam), mert csak magamat áltatom. Egy év alatt nem történt semmi, ezt el kell fogadni, menni tovább. Persze nem zárkózom el a jövőben sem semmitől, de nem fogok reménykedni, várni, szenvedni.

A harmadik pedig a jó hír legdrágább Nagylányom felől, amit most még babonából nem kürtölök világgá, de azért szeretnék megemlékezni itt is, hogy milyen nagyszerű is a Zélet/Sors/helyettesítsdbe, hogy az egyik kézzel elvesz, a másikkal pedig ad. Sosem szabad feladni a hitet! :)

2012. február 17., péntek

O története

Rákaptam Jade blogjára. Tetszik amit és ahogy ír. Bizonyos szinten inspirál. Nála olvastam O történetéről, ami felkeltette az érdeklődésem. Nem mondom, hogy gyorsan, de elolvastam, szépen, ahogy épp jólesett. Megfogott. És most hagyjuk a bdsm részét a történetnek, mert arról tudnék filozofálni jóóó sokáig, de O, René és Sir Stephen viszonya egymáshoz, amiről most elmélkednék egy kicsit. (Aki el akarja olvasni, annak most szólok, hogy egy kicsit belemehetek a történetbe :)
O szinte végig úgy érzi, hogy René-be szerelmes, szüksége van a tudatra, hogy René szereti őt, mégis... Sir Stephen lesz a igazi ura, hozzá fog végül (örömmel) tartozni. Elgondolkodtatott, mert magam is egy olyan párra vágyom, akire felnézhetek, akihez tartozhatok, akié lehetek és ez ma (lehet, hogy csak korosztályos dolog), nem sok pasiban van meg. A legtöbbjük olyan, mint René, elsőre jó választásnak tűnik, azt hisszük, hogy szerelmesek vagyunk belé, de a végén rájövünk, hogy ez csak önámítás. Sir Stephen tudja, mit akar, tudja, hogy akarja és O tudomására is hozza mindig (naná, mivel O ura). De azt látom sokszor, hogy a mai fiúk (és direkt írok fiút, a korosztályomra gondolok) még nem igazán tudják. Biztos változik ez, ha 10-20 év múlva kipróbálhatnám az összes exemet, tuti változás lenne. Illetve eddig talán Big állt a legközelebb ehhez, de nála is inkább az, hogy szeretett ágyban lenni meg bírt is. 
Úgy látom, a fiúk is el vannak veszve a "menőcsávó" álarc mögött sokszor. Változnak a szerepek, egyre nehezebb férfinek lenni, több az elvárás és több a lehetőség, választani, megfelelni kell, nincs kegyelem. Kevés olyan pasit látok, aki tényleg tudná, hogy kell bánni egy nővel. Persze mindig van 1-2 pozitív példa is, de olyan könnyű elcsábulni, ellustulni, inkább feladni az egészet. Már talán otthon se látják azokat a példákat a szüleiktől,  mindenki csak hajtja a munkát, a pénzt és nincs már idő egymásra - és igen tudom, hogy túlidealizálom az egészet. De például mikor Szexiszemű múlt hétvégén a pincéjéről mesélt, nálam megállt az idő, ott voltam kint vele lélekben és átéreztem, hogy milyen jó lehet a semmi közepén, a tökéletes csendben és nyugalomban. Na, de elkalandoztam...
Szóval egymásra se szánunk elég időt, nem ismerjük meg egymást, a másik testét, a működését... Hétvégén Gé azt mondta, hogy milyen jól csináltam, és azon túl, hogy az ilyet mindig fenntartással kezelem, hiszen kitudja mit tapasztalt előtte, azért azt mondom, hogy azért is lehet ez így, mert mindig igyekszem rászánni az időt, "tanulok", figyelek, hogy mi esik jól és mi nem, tudom, hová kell nyúlni, stbstb. De amikor oda jutottunk, hogy viszonozza, igazából megállt a tudománya. Az alapok megvoltak, de szerintem igazán kedve se volt hozzá. A végén leállítottam, mondom inkább hagyjuk. És annyi ilyen pasi van (legalábbis az exeim között tutira), akik nem tanulták meg, hogy ez mekkora "hatalom" a kezükben. A Pinablogon mindig írják a kommentelők, hogy  olyannal ne álljunk le, aki nem hajlandó viszonozni és ebben maximálisan egyetértek. És ne muszájból tegye, hanem mert tényleg akarja, mert tudja, hogy mit ad ezzel.
Összeségében irigylem egy kicsit O-t, mert olyan ember mellett kötött ki, akivel igazán szabad lehet. Tapasztalhat, felfedezhet és közben Sir Stephen mindig ott van, mint egy biztos pont, akihez tartozik. Nincs mit tenni, keresi kell és nem feladni, kitartani, reménykedni, aztán csak meglesz az eredménye :)



ui. lehet, hogy kicsit szétesett az írás, de több óra alatt sikerült megírni, mert mindig közbejött valami, valaki...

2012. február 12., vasárnap

Hátőőőő

Előre szólok, kicsit nyers írás lesz, mert most ilyen lelki állapotom, 3 nap "aljasodás" után :D Illetve próbálom tagolni egy kicsit :)


Ti minek szurkoltatok?! Érdekesen alakult a hétvége :D


Előre bocsájtom a drágámmal nem történt semmi, de ennek ellenére baromira jól éreztem magam és a kevés alvás + sok alkohol kombó ellenére/miatt még mindig pörgök, pedig már lassan 3 órája itthon vagyok. Ne hagyd abba itt az olvasást, meglepő fordulat következik ígérem. Köveket elő...

Szóval van egy lány a társaságban, akivel nagyon jóban vagyunk, PV és az ízlésünk is rettenetesen hasonló a pasik terén (BTW nyálcsorgatóan helyes pasi volt a hotelban, aki fogadott minket... versenyben tocsogott a puncikánk érte...) na szóval persze a drága Szexiszeműm iránti rajongásban is osztozunk, azzal a különbséggel, hogy legjobb tudomásom szerint egyszer régen (akkor még én is bőven mással voltam) már majdnem szexeltek is, csak aztán - gondolom túl részegek voltak - nem lett belőle semmi. De ennek ellenére mindig úgy érzem, hogy vele kell versengenem a drága figyelméért. És persze most is, simán elérte, hogy egy összetolt ágyban aludjanak első este. Nekem meg kurvára fájt, mert a kicsi szívemet, mintha karmolták és szorították volna egyszerre, mert persze egy szobában laktunk... Aztán meguntam, hogy kínozzam magam, inkább kimentem, hogy pisilek. Itt kell megemlítenem, hogy van egy olyan srác is a társaságban, Gé, akivel még másodéves koromban, mikor a második pasimmal voltam, egy egyetemi fesztivál keretein belül sikerült kicsit összegabalyodnunk, de csak némi csókolózás lett belőle, aztán hagytuk a dolgot, na és most ő is itt volt. Mikor kimentem pisilni ő még akkor jött meg, mert elmentek valami diszkóba. Az este folyamán már volt, hogy összemosolyogtunk, meg egyszer a hátamat is megsimította, mikor elment mellettem, de gondoltam, csak mert mért ne. Na és most odajött és átölelt és meg akart csókolni. Én egy kicsit meg is lepődtem, másrészt meg valahol úgy éreztem, hogy igen, ez még benne van a pakliban, mert befejezetlen volt a korábbi kalandunk. Vázlatosan elmondtam neki, hogy de én nem akarom, mert Szexiszemű van (legalábbis a fejemben) és csak azért mennék bele most bármibe is, mert fáj a kicsi szívem. Aztán próbált meggyőzni és végül is úgy döntöttem, hogy mért szenvedjek miattuk, mikor most egy kicsit - önző módon? - gondolhatnék csak magamra. Szóval elég szenvedélyes csókolózásba kezdtünk a lépcsőházban és mindenáron le akart fektetni. Mivel még eléggé ébren voltak a népek, így felmentünk a tetőtérbe, ahol én tavaly megszálltam, mikor voltunk, mert ott most nem volt senki. Megígérte, hogy bármikor nemet mondhatok, így bátran belementem a játékba, bár kikötöttem, hogy nem akarok szexelni, mert a tabit abbahagytam stbstb. Szóval volt némi egymásnak esés, vetkőztetés meg   minden földi jó és tényleg annyira jól esett nekem is, tényleg lelkesen csináltam mindent, jól esett az "adó" oldalon lenni :) Aztán persze próbálkozott, hogy de van nála gumi meg minden, végül beadtam a derekam (szó szerint). Még ne kezdjétek el hajigálni a köveket. Ugyanis eléggé sokat ivott korábban, de azért belekezdtünk a dologba, de igencsak problémák adódtak (állóképesség - gondolom nem kell részletezni), szóval elég hamar kudarcba fulladtunk, plusz majdnem le is buktunk, mert mások is voltak a házban, ahol megszálltunk. Szóval nem lett nagy petárdázás a végén, de én most megelégedtem némi pókhálótlanítással is, pláne, hogy másnap reggelre végre 3 hónap után megint megjött :) Megbeszéltük, hogy ez nem lesz publikus, amúgy is a korábbi eseményekről se tudott senki és tényleg sikerült is tartanunk magunkat ehhez, két kérdés erejéig foglalkoztak is azzal, hogy hol voltunk, de én jóval előtte visszamentem a szobánkba, szóval nem volt feltűnő, hogy együtt tűntünk el :) Pláne elterelődött rólunk a figyelem, mivel érkezésem után PV-vel kimentünk egy cigire (azért nekem akkor az nagyon elfért, annak ellenére, hogy nem dohányzom), és mikor visszajöttünk, mondta, hogy ő Endrú mellé feküdne - már többször összefeküdtek így közös eseményeken, de járni nem tudnak, mert nem bírják ki egymást hosszan - na és persze megint szexeltek, úgy, hogy mindannyian ébren voltunk a szobában és végighallgattuk őket. Mondanom sem kell, hogy a továbbiakban folyamatosan felemlegettük nekik és idézgettünk a párbeszédjeikből :P
Minderről persze Szexiszemű lemaradt, mivel valami töménnyel úgy kiütötte magát, hogy mikor megjött és PV mellé feküdt el is aludt és csak reggel tért magához, úgyhogy nincs meg neki az se, hogy én eltűntem, se az, hogy PV szexelt mással, persze ezt megtudta általunk másnap :)
Úgyhogy viszonylag rossz kislány voltam, mea culpa, de nincs bűntudatom, mert annyira rossz volt akkor, mikor belementem Gével a huncutkodásba és ennyi már járt nekem is. Meg ő is csajozgat gondolom...

Na és akkor most rátérek az első estére, mert bizony ott is volt néhány érdekes dolog, mielőtt a szálláson történtek a fentiek. Kapásból vacsi után betértünk abba a kocsmába, ahol tavaly megcsókolt. A beszélgetések során megjegyeztem, hogy tavaly is voltunk itt és mondta, hogy igen, emlékszik. Itt volt az egyik legjobb barátja is D és úgy ültünk, hogy ő az egyik, én a másik oldalán. (Most egy kicsit puskázni fogok a csajoknak küldött üzijeimből - volt wifi - mert nem tudom már fejből visszaidézni, hogy mit mondtak egymásnak, mert kicsit sokat ittam és keveset aludtam azóta.)
Szóval arra lettem figyelmes, hogy pusmorognak D-vel. Én akkor még csak igyekeztem úgy tenni, mint aki a többiekre figyel, de a fülem ott volt rajtuk, mert nagyon érdekelt, mi az, amiről nem beszélnek hangosan, hanem inkább egymás fülébe bújnak, pláne, hogy úgy éreztem - és igen tudom, hogy nagyon szubjektíven látom a helyzetet - hogy rám sandítottak beszélgetés közben. Aztán először valami olyasmit hámoztam ki, hogy az igaziról beszélgetnek, mert volt a társaságban egy frissen eljegyzett pár is - gondolom onnan jött a téma. Tudni kell Róla, hogy volt egy elég komoly betegsége, amit leküzdve jött neki ez a carpe diem! - nek látszó életmód, mert nem akar semmit kihagyni és én ettől csak még jobban tudom szeretni... Na szóval azt hallottam, hogy D mondta neki, persze az ő helyzetében figyelembe véve, hogy min ment keresztül... de nem értettem, mi volt a lényeg. Aztán belevetettem magam én is egy beszélgetésbe jobban, mert féltem már hallgatózni, hogy csak majd jól beképzelem, hogy rólam van szó. Aztán ők abbahagyták és akkor kicsit úgy éreztem, hogy ült ott mellettem, nem beszélt senkivel, csak ült. Majd meghívta a beszélgetőpartnerem egy felesre, aztán visszajöttek. Akkor egy kicsit hármasban beszélgettünk és elmesélte, amit már nekem is a mozizáskor, hogy kapott egy borospincét az apjától és hogy mennyire szeret ott lenni, mert távol van mindentől, csend van és igazi sötét és nagyon feelinges de mindezt úgy mondta, hogy ha eddig nem, akkor most tuti véglegesen beleestem/beleszerettem volna, mert olyan átéléssel mesélte, hogy éreztem, hogy én is ott vagyok - meg magamban megállapítottam, hogy mennyire erre vágyok én magam is... (lásd korábban az Ugron Zsolnás bejegyzésem nyáron). Na és ezek után úgy szétszakadtunk, én végül a társaság egy részével elindultam vissza a szállásra, mert ő a kocsma tulajával kezdett nagy beszélgetésbe, persze nem sokkal utánunk ő is megjött. Viszont annyi még rémlik, hogy D mondta neki, hogy ilyen nagy társaságban nehéz is - és nekem is mindig ez a bajom, hogy rögtön kiszúrják a többiek, ha valami van és így mindig azt érzem, hogy nyomás van rajtam, hogy a többiekkel is legyek, vele is, de csak barátként, mert a többiek is ott vannak - és igen, szerencsétlen vagyok, mikor kettesben vagyunk, tudom... Szóval ez volt a péntek.

Szombaton igazából már nem történt sok minden, max annyi említésre méltó, hogy amellett, hogy az egyik legjobb szakesten vettem részt EVÖR, délelőtt egymás telefonját nyomogattuk, mert ő zenét akart hallgatni, viszont neki nem volt sok és ezért cseréltünk. Én elvileg játszottam, ami egy darabig igaz is volt, de aztán hátradőltem, hogy ne lássa mit csinálok és persze beletúrtam a telójába (ez van, nem szégyellem) és az smseinél meglepett, hogy egyrészt nem volt sok meghagyva, de ott volt a szilveszteri sms-em, illetve volt vagy kettő, amiből azt vettem ki, hogy ismerkedik a csajokkal, akiknek az szólt vagy passz, de tényleg meglepett, hogy az én üzim ott volt, mert korábban mondta, hogy hamar megtelik a memóriája a telőban... namost (és igen tudom, hogy már kaparjátok a falat a hülyeségeimtől de): ha tele van a telóm, akkor nem a random szilveszteri üziket hagyom meg, pláne nem az, hogy mindet kitöröl és csak egyet hagyok meg véletlenszerűen NEM? Másrészt nem tudom... igen én már mindenben jelet látok, mert annyira szeretném ezt az egészet.

A vasárnap meg csak néhány összenézésből meg csomagolásból és buszon punnyadásból állt. Viszont mikor leszállt (hamarabb, mint mi) akkor integettem neki az ablakból és úgy éreztem (reméltem? :) hogy látta és mosolygott, meg visszaintett - de nem láttam a többiek tettek-e ilyet. Meg egy kicsit magamon éreztem D tekintetét, pláne, hogy mögötte ültem hazafelé.

Szóval dobjátok a köveket, a véleményeket, állok elébe. (A.barátnőmtől már megkaptam a seggberúgást fizikailag is :)

Le music

2012. február 10., péntek

SZURKOLJATOK!!!

Nem cifrázom, a lényeg, vasárnap estig:
SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK,SZURKOLJATOK pls!!!
Ha megjöttem és magamhoz tértem, írok majd.

2012. február 7., kedd

Csók és könny 23465. része

Moziban voltam. Underworld 4-et néztünk 3Dben. Magamnak vettem a jegyet, az üdcsit (bezzeg legutóbb oda-vissza meghívtuk egymást). Hamar értünk oda, még leültünk beszélgetni egy jót. A film jó volt, utána hazahozott kocsival, mert k. hideg van és vagy 20 perc múlva jött volna busz. Puszi puszi kiszálltam, pötyögöm be a kódot az ajtón, látom, hogy száll ki. Mondom WTF. Hát még elszív egy cigit, mert néha szokott. Én magamban: mintha nem tudnám (végülis 5. éve ismerjük egymást). Beszélgettünk, fagytunk, mert persze mindezt a ház előtt állva. Aztán eljött a búcsú pillanata, közelebb lépett és adtunk egymásnak két puszit, mire ő benyögte, hogy harmadik? Én meg vmit, hogy ja igen és adtunk egymásnak egy harmadik puszit is. ARCRA. De megint éreztem azt a drága kibaszott, tavaly óta kísértő  szikrát kettőnk között. Aztán elindult az autóhoz, én újfent beléptem a házba, ő elindult, belém pedig belém hasított, hogy b.meg akár be is jöhetett volna, mert a lépcsőházban úgy 30 fokkal melegebb van, mint kint és nem gáz, ha ott szívja el a cigit. Képzeletben alaposan felpofoztam magam, higgyétek el...
Szóval itt tartunk most, még ráírtam msn-en, hogy bocsi, hogy nem hívtam be, utólag jutott eszembe, de azt írta, "nem volt annyira hideg :D". Szóval szóval szóval hétvégén Selmec együtt és megállapítottuk, hogy van egy program, amit mind a ketten ki akarunk hagyni, szóval ha van egy kis szerencsém, akkor akkor kettesben leszünk (ajánlom a többieknek, hogy húzzák el a belüket :), meg van egy teázó ott, ami ilyen kis összebújós, plédes párnás, szóval hátha.
Vágjatok pofon, de megígérem, hogy ha most hétvégén, ott, ahol először csókolóztunk, nem történik semmi, akkor abbahagyom a gondolkodást, ábrándozást róla.
Ma is gyönyörűek voltak a szemei, bár kék helyett, ma zöldnek hatott. Elolvadtam...




ui. A barátnőm szerint ez tiszta HIMYM... remélem... egy szép napon majd jót nevetünk, mekkora bátortalan balfaszok voltunk mindketten...

uui. Fiúk segítsetek! Tényleg van itt valami, vagy csak én képzelem?!

2012. február 6., hétfő

Ilyen is lehet?!

Jajj képzeljétek, nem is gondoltam volna, mikor tegnap írtam. hogy új fejezet indul, hogy ennyire igazam lesz.
Találkoztam ma Biggel az egyetemen és SEMMI. SEMMI :D Se nem dobbant nagyobbat, se nem hagyott ki a szívem :D:D:D::D El se hiszem, hogy ilyen van! :D Épp eszembe villant, hogy ilyenkor félév elején szoktunk összetalálkozni a tanulmányi előtt és erre nem ott volt?! Lehet, hogy épp ezért is nem "ártott meg" a találkozás, de nem érdekel, úúúúúúgy örülök :D

Amúgy egy kicsit lefáradtam, az órák jók, csak kétszer kellett ma bemennem némi kavar miatt, a hidegben ez leszívott, de vettem bérletet, szóval egy hónapig jöhet akármilyen idő, nem számít.

Ennyire jó kedvem van, élvezzétek velem együtt: :D:D:D:D:D:D



Update:
Ja és a mai napom második legjobb pillanata 9gag stílusban



2012. február 5., vasárnap

Új fejezet

Kezdődik holnap a mókuskerék újra. Kellemes órarendem lesz, "csak" 38 kredittel, ami ezért az előző 48-hoz képest igen kényelmes. Most nem fogok vacakolni a vizsgákkal, minden meglesz szépen és gyorsan és jöhet a nyár 14 hét múlva :) A csütörtök délelőtt lesz a kedvencem, mert csak kettőre fogok suliba járni, ha minden jól megy (még egy órát át kell tennünk) és a csütörtök délután holtversenyben lesz a legrosszabb a hétfővel (mindkétszer haladó vállalati pénzügy + haladó vezetői számvitel lesz egymás után) és a keddel együtt (4 emberi erőfosás erőforrás menedzsment egyben, és ugye már a HEG is a szívem csücske volt...)
Na szóval jó lesz ez, lesz még Demográfiám, amiről lövésem sincs, hogy mi lehet, akárcsak a Folyamatmenedzsmentről... De lesz még egy két mondatos című tárgyam a válságról (előadássorozat) meg Konfliktusmenedzsment, aminek a végére remélem, hogy hiperszuper leszek a megoldásokból :)

SZÓVAL: KEZDŐDJÖN A SZOPÁS



(már csak 5 nap és Selmec és Szexiszemű és fagyhalál ^^ :)

ui. arról most nem is emlékeznék meg, hogy Tesó, hogy megcsavarta a dolgokat a héten, hogy költözik meg mégse költözik....

2012. február 3., péntek

OMFG

Hát EZ az írás ledöbbentett....
Ennyire hülyék nem lehetnek... ez lesz a vesztük a végén, ahogy a kommenteknél is írják. Mert igen, jó egy kicsit egyedül lenni, kell is, de ez mi?! El nem tudnám képzelni az életemet így.... (biztos velem van a baj)
Én társra vágyom, akivel megoszthatom az életemet (és az ágyamat is) és kész.