Life goes on

Kezdem a legfrissebbel:

Kidőltem most délután pár órára és álmomban valahogy odakerültem Szexiszemű mellé és közel voltunk egymáshoz, éreztem a bőrét az enyémen, puszilgattuk egymást (? ez a rész kicsit homályos...) na és közben ő elkezdte magyarázni, hogy nem az van, hogy nem akar, csak... és ekkor megcsörrent a telefonom és felébredtem és a pimpilim bele, hogy egy másodpercre voltam MINDENTŐL, a megértéstől, az AHA élménytől és így belerondított a telefonom... Szóval ezt már sosem tudom meg, illetve simán belekerült a pakliba, hogy meg fogom ezt élni a jövőben, mint már eddig is oly sok álmomat...

A másik dolog az még kapcsolódik ide, hogy lelkileg elértem azt a pontot, hogy tényleg abbahagyom a Szexiszemű utáni vágyakozásomat (már sztem az álmom is ezt akarta megerősíteni - az egész is tavaly nyáron egy álommal indult be nálam), mert csak magamat áltatom. Egy év alatt nem történt semmi, ezt el kell fogadni, menni tovább. Persze nem zárkózom el a jövőben sem semmitől, de nem fogok reménykedni, várni, szenvedni.

A harmadik pedig a jó hír legdrágább Nagylányom felől, amit most még babonából nem kürtölök világgá, de azért szeretnék megemlékezni itt is, hogy milyen nagyszerű is a Zélet/Sors/helyettesítsdbe, hogy az egyik kézzel elvesz, a másikkal pedig ad. Sosem szabad feladni a hitet! :)