I DON'T WANT TO LIVE IN THIS COUNTRY ANYMORE

Előre bocsájtom, anyázás következik (és még visszafogom magam).

Olvassátok el ezt a hírt.

Hogy a büdös p.-be létezik, hogy a 21. században ilyen megtörténhet?!?!?!?!?!?!?!

Mert az egy dolog, hogy bizonyos csoportok kerülendőnek tartják a házasság előtti szexet. (És most itt nem a vallást támadom, ők így látják, tegyék.)

De ez, hogy itt kijelentik a házasság előtti szexről, az élettársi kapcsolatokról és a nem heteroszexuális "viszonyokról", hogy KÁROS, ERKÖLCSTELEN, ROSSZ, elképesztő... Illetve, hogy egészséges családnak csak a férfi-nő házasságon alapuló, saját és/vagy nevelt gyermekekből álló, (nevezzük most) "csoportot" tekintik. Hát az agyam a falra kenődik ettől a hülyeségtől. Annyi rossz házasság van ma a világban, ahol csak a gyerekek miatt maradnak együtt, pedig ezzel ők szenvedik el a legtöbbet, miközben lehet, hogyha szétválnának a szülők és találnának új párt (akivel nem kell feltétlenül összeházasodni), máris egészségesebb környezetben nőne fel a gyerek.

Az élettársi kapcsolatokat szintén pártolom, mert nem attól lesz tökéletes két ember kapcsolata, hogy van róla egy papírjuk, amit az anyakönyvvezető előtt rendezett ceremónia után kapnak.

A melegeknek pedig szintén joguk van mindenhez. Ha egy azonos nemű emberben találja meg valaki a társát, az még nem bűn, sőt. Sokszor sokkal kiegyensúlyozottabbak is lehetnek, mint a "hagyományos" párok. A gyermekneveléshez is joguk van.

És, akkor jöjjön a kedvencem:

"A házasságon kívül született gyermek és szülei is családot alkotnak, azonban az ilyen családok létrejötte elsősorban a közvetlen résztvevők számára nagy teher, az ember méltósága és értéke miatt sem a szüleik sem a gyermek nem ezt érdemlik"

Nos, én házasságon kívül születtem és köszönöm szépen, jól vagyok. KURVÁRA SENKINEK SEMMI KÖZE HOZZÁ ÉS NE IS PRÓBÁLJA NEKEM MEGMONDANI, HOGYAN KÉNE ÉREZNEM EMIATT. Igen, mikor születtem a 80-as évek végén, volt feszültség belőle a családban, de mivel mindenki intelligens, idővel ezek elsimultak. Most mind a két nővérem (féltesók) úgy szült, hogy nem házasok a párjukkal. Kit érdekel? Boldogok.

Sőt. Elmondok még valamit, amivel nem vagyok benne biztos, hogy mindenki egyet fog érteni, de én ezt látom. Látok nagyszerű házasságokat, amik működnek, boldog a család, megoldják a gondokat, tudnak családként működni, stbstb, de látok emellett olyat is, ahol a gyerekek megszokták, hogy az egyik szülő mindig engedékenyebb, mint a másik és tudják, hogy miért kinél kell "rinyálni". Akit egy ember nevel, annál nincs kecmec. A nem, az nem. Egyezkedni lehet, hogy miért cserébe mit kaphatunk, de nincs az, hogy majd a másik megengedi. Nehéz, tudom, de talán egy kicsit jobban életre nevel. Egyedül kell mindent megcsinálni, ez se könnyű. De én valahol örülök, hogy így nőttem fel. Édesanyám nagyon erős. Tőle tanultam meg, hogy kell erősnek lenni, magabiztosnak, határozottnak (még ha itt a blogon nem is tűnök mindig annak, meg néha az életben sem, de "éles" helyzetekben mindig az vagyok). Sosem siránkoztam amiatt, hogy - gyakorlatilag - nincs apám. A szeretete hiányzott/hiányzik, persze, de ez ellen meg nem tudok mit tenni.

Inkább arra kéne fektetni a hangsúlyt kedves nagyokos ott fent lévő emberek, hogy arra neveljük a fiatalabbakat, hogy igenis válogassák meg, kivel fekszenek le, illetve az óvszer árakat lecsökkenteni elérhetőre, mert hihetetlen, hogy milyen magasak. Tiltással még soha semmit nem értek el.