Meg az Egy különc srác feljegyzéseit. Azt hittem valami átlag film így délutánra, de szétszedett rettenetesen és most rakom össze újra a kis világomat darabjaiból. Egyszerre lenne kedvem sírni és nevetni, örülni, hogy élek és közben nem is tudom. Rettenetesen jó volt. Szerintem a Nő másik arca óta (persze az más téma volt) nem láttam filmet, ami ennyire hatott volna... én is át akarok menni így egy alagúton!
Ezt is már egy ideje meg szeretném nézni.
VálaszTörlésViszont ma néztem meg a Transzt. Hát az...basszus... kurvajó! ;)