Ahogy csókol. Ahogy fekszünk egymás mellett. Ahogy simogat. Ahogy néz. Ahogy csókol. Ahogy puszilgat. Ahogy beletúr a hajamba...
Tegnap 10 órát töltöttünk együtt. Felét ágyban. Csodálatos volt! De most olyan rohadt nagy üresség és hiányérzet van, hogy fáj. Szakadt a hó, mikor elváltunk. Olyan hosszan tartott a búcsúcsókunk, hogy elállt közben a hóesés, mire a végére értünk.
Szeretem. Szeret. Persze nem szerelemmel.
És rohadtul fáj, hiányzik, akarom, sosemelég, telhetetlen vagyok....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése