Utálom az összes ünnepet emiatt.
"Le kell törölni a szekrény tetejét" - plafonig érő szekrényünk van, életemben nem láttam még a tetejét, de biztos, aki betéved, azt fogja nézni; illetve tutira ma kell, mikor már rég mennünk kellene haza...
"Pakold be a muffinokat dobozba, de ne ott az asztalon, ahol vannak, mert morzsálni fogsz, vidd be inkább az ágyadra" - WTF?! válasz: mert az asztalhoz leülhetnek vendégek, de a szobádba úgyse mennek be. Ez még nem hallott arról, hogy LE LEHET TÖRÖLNI azt a kurva asztalt?!
"Látom nem vetted észre, hogy kétszintes a doboz" - igen, kurvára vak vagyok és nem vettem észre, hogy egy 30x15ös fehér műanyag van a doboz mellett, ami pont beleillik. Vagy inkább csak úgy gondoltam, elfér a maradék 16 muffin egy szinten.
"Vidd le a cuccokat a kocsiba" - "Ennyi, biztos nincs más?" - "Nem, nincs" (lementem egy utazóval és egy nagyszatyorral) "Még azt a három papírlapot levihetnéd a szelektívbe" - "Akkor nem lehetett volna, mikor az előbb kérdeztem?" - "Ó de nem akarom, hogy itt játszd a hőst, hogy egyszerre leviszel mindent" - mondja ezt a mártírkomplexusával....
Annyit úsztam meg ma, hogy amíg telefonált, feltakarítottam a szobámban, mert mikor letette, jött, hogy mert lófaszt nem csinálok és akkor tudtam mutatni, hogy de bizony igen.
Most még krémet készít egy olyan sütihez, amit szerintem senki nem szeret a családban. A másikat ugye megégette, meg a felét már meg is ette (amúgy ehető lett csak fekete egy kicsit a teteje). Szóval maradnak az én muffinkáim.
Már várom, mi lesz a következő dolog, amiért csesztethet...
Merry fuckin' christmas!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése