Movin' the line

Szörnyű estén vagyok túl, kis túlzással minden felől szaros bilik borulnak a nyakamba. Nyitom a szám, megbánom vagy mégse, majd elválik. De talán az idő mindent elrendez.

Amiről viszont írni akarok, hogy mennyire bizonytalan vagyok a jövőmmel kapcsolatban. A héten újraéledt bennem a PhD vs munka párharc és még mindig nem tudom. Szerencsére még mindig nem kell tudnom. De ketyeg az óra.
Hétfőn megvitattuk Munkaerőpiacon, hogy ma már az PhD ér fel a régi egyetemi diplomával és az kell, ha ténylegesen vezető akar valaki lenni (miért is járok vezszervre? naugye...) és ma volt egy olyan jó órám (Folyamat- és munkahelyszervezés), ahol pont arról volt szó, hogy most senki nem kutat ilyen témákban PhD-n szóval még hely is lehetne. Ami riaszt az egészben, azok a tantárgyak. Mindig úgy örülök, mikor megvan minden tárgyam a pénzügyeseknél, erre most lenne egy Finance (ha magyarul nem megy csak kettesével kettesekkel, akkor majd pont angolul lesz jobb), meg lenne egy csomó "rémtanárral" mindenféle vállalati gazdaságtan és hasonlók. Persze túlélhető minden tárgy, ténylegesen csak a Finance-től fosok félek. Meg persze, akkor plusz három év hallgatói jogviszony, Mc-hez kötöttség, meg nincs túl sok plusz pontom, azon kívül, hogy elvileg magas lesz az átlagom végül.
Meg lennének tárgyak, amik érdekelnének, pláne, hogy már hallgattam BSc-n és MSc-n is (amikor ugyanaz ment le). Meg ami a legjobban vonz, az a tanítás. Imádnám. A véremben van. Meg az se lenne rossz, hogy közben különféle projekteket lehetne csinálni. Meg, hogy itt maradhatnék, tudom, hogy most írtam, hogy kötöttség, de ugyanakkor az ismerősség biztonságát is adja. És addig sem kéne teljesen kitalálni, hogy mivel szeretnék foglalkozni...

Ugyanakkor jó lenne már elkezdeni dolgozni is. De nem tudom, mihez kezdenék. Érdekel több terület is, de a legtöbbhöz tapasztalat kell, én már ugranék a szakértő vagyok részre bizonyos esetekben. Akkor lehetne saját kis életem, majd egy kislakás, olyan bútorok, amiket én szeretnék, meg csupa saját dolog úgy egyáltalán.
Persze valószínűleg költöznöm kéne, mert Miskolcon nem tudom, mihez kezdhetnék. A Boschba Foschba nem akarok menni, tényleg nem. A kis cégek meg tapasztalattal rendelkező embereket keresnek. Mehetek megint vissza Bp-re, ami most már azt mondom, nem olyan rossz, meg a tesóim és a kicsik is közel lennének legalább, meg talán még pasit is könnyebben találnék, de ugyanakkor egy nagyobb szintű magányosság is benne van a pakliban. Ott még talán vannak lehetőségek.

Most lehet jelentkezni egy 10 napos finnországi eramusos nyári egyetemre, aminek a 75%-át fizetnék is, de augusztusban lesz. Míg két éve itthon anya hallani sem akart róla, hogy egy félévre kimenjek, most ő mondta, hogy inkább menjek, lássak világot, tanuljak és ha ehhez az kell, hogy augusztusban szabad legyek (azaz ne álljak addig munkába, mert ott 3 hónapig nincs szabadság), akkor úgy keressek munkát, hogy csak szeptember 1-től. De most ugyanúgy érzem magam, mint a régi erasmus előtt, beszari vagyok, nem akarok igazán menni. Igen fosok mindentől, ami ennyire új, meg szeretem, hogy 30-40 perc alatt itthon vagyok. Most valahogy olyan periódusom van, hogy jó itthon lenni sokat, most is ma hazajöttem. Nem azért, mert kényelmes, én főzök, mosok, takarítok, ha úgy van. Csak egyszerűen jó itthon.

Most a sírás kerülget, ma sok volt a feszültség és most még paráztatom magam a jövőn is, ahelyett, hogy elhúznék aludni.

Imádom Megan Hilty hangját