Két kis szerencsétlen vagyunk*, de most már tudom, hogy merre tartunk és megnyugodtam és izgulok és feszült is egy kicsit, mert nem akarom elsietni, nem akarok túlságosan rápörögni, mert ki tudja mi lesz itt a következő hónapokban. Meg persze még mindig alig ismerjük egymást. De mindenesetre 16 éves csitrinek érzem magam mellette, legalábbis olyan felhőtlen (még...) az egész :)
Boldogságosság van :)
Pénteken együtt alszunk, meghívott a haciendára és hajlok rá, hogy menjek is, de nálam is tudunk lenni.
*kijött valami szar a száján, így nem csókolt meg még mindig
Nearness of you
400. poszt :)
400. poszt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése