Múltidézés

Tegye fel a kezét az, aki emlékszik rá, hogy mit mondott úgy másfél éve!
Ugye, hogy nem. Vesztemre/Szerencsémre, a Grey-el való kapcsolatom talán a világmindenség legjobban dokumentált kapcsolata. Jó, fényképünk nincs, de a mindennapi levelezés és a találkozókról a bejegyzések azért megvannak.
Tegnap úgy keltem, hogy rájöttem, kivel jött nemrég össze Szexiszemű és csak néztem a közös képeiket és most először azt éreztem (a szokásos, nekünk mért nem jött össze soha féltékenység mellett), hogy most megtalálta az igazit. Ismerem a csajt, kedveltem is, mikor találkoztunk a múltban. A drágám szemében most látok valamit, amit eddig talán nem. Remélem sikerül nekik, mert amellett, hogy mindig kicsit féltékeny leszek, nagyon remélem, hogy boldog is lesz Szexy, mert egyébként meg nagyon megérdemli.
Na és valahogy ilyen lelkiállapotban jutottam el odáig, hogy visszaolvastam, hogy is lett ez az egész Greyjel. Kezdve az ártatlan, segítsen nekem Edwarddal levelezéstől egészen a mikulás napi csodanapig. Tovább nem volt gyomrom, mert utána már romlottak a dolgok, de lelkileg talán az volt a csúcs, akkor, aznap voltam a legboldogabb és azt a búcsúzást a Keletinél a szakadó hóban sosem fogom elfelejteni. Meg ezeket a sorokat sem: "Jó volt nézni, ahogy mentél, pedig mentél..."
Na de ugyanekkor kiderült számomra, hogy mennyit változtam azóta. A dolgok 10%-ára sem emlékeztem, hogy tejóég, mi ilyenekről beszéltünk? Szóval nem semmi volt visszaolvasni. Igazából lehet, hogy egy nap a levelezésből, meg a blogból még összeszerkesztek egy naplót, aztán világsikeres leszek vele :D (nyugi, álnevekkel)
Tanulság ma nincs, inkább csak megörökíteni akartam a gondolataimat.

Hallgassatok Lykke Li-t!

Kapuzárás

Összeköltözünk. Tudom én ezt már szeptember óta és várom is és boldog vagyok tőle/vele, mert mikor egy-egy napot külön vagyok, csak nyünnyögök és alig várom, hogy újra velem legyen, mert nélküle nincs meleg, napfény és boldogság és levegő és semmisenincsen, DE

Amúgy kurvára pánikolok is. Egy évesek lettünk, és hirtelen a hétvégén valami elszabadult bennem. a DÖG. Szerencsére A barátnőm kéznél volt és egy sétálással letudtam a hülyeséget, mert konkrétan van, amikor csak futni akarok el, messzire és hülyeséget csinálni, meggondolatlan lenni, nem törődni senkivel és semmivel, csak a mának és a mostnak élni (persze, spanyolviasz, de nálam is van ilyen, na). Szóval hétvégén leküzdöttem ezt valamennyire. A megígérte, hogy kapok egy lánybúcsút, mielőtt összeköltözünk, mert amúgy sem laktam még így senkivel és hát ez egy elééég naaagy lééépéééés a kis életemben, meg annyira régen ittuk már le magunkat, hogy itt a tökéletes alkalom rá :)

Aztán ma reggel külön mentünk dolgozni. Ő korábban, én később. Egy közepesen helyes pasaival lifteztem 4 emeletet, de szinte kirohantam a liftből, mert a kapuzárás megint kezdődött, azt éreztem, hogy simán megcsókolhatnám a pasit (nem az hogy annyira bejött, hogy jajj meg akarom, csak hogy megtehetném). Persze nem és a hegy oldalában félúton már csak nevettem magamon, hogy igen, ez aztán pánikroham volt (persze a vicces fajtából), de basszammármeg!

Egész hétvégén szeretkeztünk, szerintem tavaly nyár óta nem volt olyan hétvégénk, amikor ennyit lettünk volna együtt, neki adtam magam _teljesen_és_mindenhogyan_, ahogyan eddig még soha senkinek és csodálatos volt és szeretem és tudom, hogy ő is engem, csak most pánikolok.

Féltem magam. Most van egy kis életem, amit egyensúlyban tartok, de ha összeköltözünk, akkor már végleg tőle is fogok függni és bizonyos szempontból őt is egyensúlyozom kell (meg persze neki is engem). Nagy vállalkozás, de egyébként nagyon várom, mert most jön az az időszak, amilyen még tényleg sohasenem és senkivelsenem volt még, és ezzel talán végleg magunk mögött hagyhatjuk a múltamat, nem fog már kísérteni. Se őt se engem.

Az övé vagyok és boldog vagyok, a többit meg majd megszokom. Vele minden perc boldog, meg kell tanulnom nem félni attól, hogy korlátlanul boldog legyek, hogy ne akarjam szabotálni magam, mert (és most nyálas leszek) azt a szerelmet viszonozzuk, amit úgy gondolunk, hogy megérdemlünk és én nagyon is megérdemlem ezt a drága embert és nem akarok olyan lenni vele, mint amilyen korábban mással voltam, mert most minden jó. Jó leszek hát én is.