Bakker ez a nap...

Össze vissza megy. Hol jó hol meg kurvaszar.
Kezdődött úgy, hogy reggel majd leájultam a székről melóban, mert megjött és lent volt a vérnyomásom, legszívesebben az asztalra dőlve aludtam volna. Aztán ettem egy jóreggeltet és utána kezdett minden helyrejönni.
11 után jött az üzi, hogy a nővéremnek megindult a szülés, nemsoká lesz újabb baba, hurráhurráhurrá :))
Fél1kor jött a a főni, hogy hát még nem mondta, de igazából holnap jöhetek utoljára dolgozni, ezt is csak úgy, hogy ő kiharcolta a tulajnál, mert az már januárra egyáltalán nem akart, de felvesznek a helyemre egy könyvelőt teljes munkaidőben, aki lekönyveli a napi 2 db számlánkat kb, a többi időben meg az én eddigi feladataimat végzi. (Gondolom amúgy mennyire fog örülni, hogy könyvelőként a betanítottmajom-munka is az övé lesz...) Na itt egy kicsit szar volt, de még hatott a mindjárt szül tesóm dózis.
Egykor megbeszéltük a másik tesómmal, hogy holnap bemegyünk a kórházba, látogatóba.
Kettőkor nagynéném kijelentette, hogy holnap estére ne maradjak már, mert már elígérte az ágyamat másnak. Na itt teljesen puff voltam, mert addigra beérett, hogy nincs munkám február 1.-től.
Aztán találkoztam fél5 után Greyjel, feljött hozzám, visszaadta a pendrive-omat, megittuk a főnitől kapott pezsgőt (rám fér már a pia...) meg egy kicsit bújtunk meg a nemlétező közös életünkről beszéltünk, hogy milyen lehetne. Most ment el egy fél órája. Nem fájt a dolog, szeretek vele lenni.
Most vacsora címén nemsokára elkortyolom a maradék pezsgőt, aztán bambulok a tvre.

Összességében úgy látom, nagyon egyfelé haladnak a dolgaim. A Grey-szakítással elvágtam az egyik, a kirúgásommal meg a másik szálat, ami a családomon kívül Pesthez köt. Nem feltétlenül baj, mert így heti pár napot szívesen ellötyögök itt, de rendesen itt élni... az azért nagyobb falat lenne. Most elkezdhetek nézelődni, lesz állásbörze, frissdiplomás-programok, enyém a világ, semmi nem köt sehová, ahhoz kezdhetek, amihez csak a kedvem tartja.

Holnap lesz tehát az utolsó munkanapom, próbálok valami finomságot összeütni, jelenleg ott tartok, hogy túró, banán, fahéj, méz és kekszmorzsa össze van gyúrva, már csak golyókat kéne formálni belőlük meg esetleg még egy kis csokiba beleforgatni. A kezemnek isteni illata van mindenesetre :D
Még jó, hogy kevés cuccal jöttem erre a hétre, legalább lesz hely az utazómban az itt tárolt vackaimnak :) Basszus, most egy fogkefe pluszban leszek... bár lehet, itt hagyom, úgyis jövök még a gyerekek meg a szakdoga miatt tavasszal párszor.

Nyafi

Úgy szerettem volna, ha egy hetet itthon lehetek, pláne mert totál máshol jár mindig az agyam csütörtök óta, tuti nem bírok majd a munkára se figyelni, de menni kell. Olyan szinten rutinná vált már, hogy kisutazó, pakolás, milyenidőlesz, 32es-villamos-tiszai-ic-keleti-metró, fél10vanmegyekaludni... és amúgy szeretem, mert rendszer van az életemben emiatt, de most egy kicsit nincs kedvem. Téli depi van. Jégkrémet ennék egész nap az ágyban fekve, vígjátékokat nézve miközben élvezem az édes semmittevést.
Meg azért sem akaródzik most menni, mert a héten egyedül leszek otthon. Nem elég, hogy meló után már nem Grey karjaiba fogom magam vetni, de még otthon se lesz senki, akivel beszélhetnék, ez biztos kurvajót fog tenni a hangulatomnak... mert bizony nincs kivel eljárni Bp-n. Mindenkinek van valakije, meg nem ér rá... max a tesóimhoz mehetnék, de már megint babát várunk az egyiknél bármelyiknapra, így oda nem, a másikkal meg legutóbb se tudtunk nagyon mit kezdeni egymással, így ezt most inkább kihagynám.
Szóval magányosság welcome back again.

Ezo

NLCafét olvasagattam tegnap, ma meg a saját blogomat és két dolog összetalálkozott:

Én: Nem tudok bízni bennük, ez a legnagyobb baj.

NLCafé:  A 2013-as év a lassú és mély változások, a nyugodt tempójú, de jelentős átalakulások éve a Mérlegek kapcsolataiban. Nagyon fontos, hogy ebben az évben ne kapkodj, és ne hozz hirtelen döntéseket! Ha szükséged van egy kis magányra, menj ki a természetbe, mert ott kapod a legjobb ötleteket. A Mérlegek az idén több lehetőséget is kapnak a megbocsátásra. Minden évszakban eljön az a pillanat, amikor gyakorolhatod a megbocsátás gesztusát, és elengedheted a régi sérelmeidet. Fontos lesz, hogy ne csak az exeidnek és a szüleidnek bocsáss meg, de önmagadnak is! Ebben az évben el kell engedned minden önvádat és minden befelé fordított haragot. Ezek ugyanis azok az elfojtott érzelmek, amelyek megnehezítik, hogy megtaláld a szerelmi kiteljesedést és a párkapcsolati boldogságot. Ha sikerül feldolgoznod a régi sértettségeket és sérelmeket, akkor az év vége felé megtapasztalod a harmonikus párkapcsolatok áldását.
Szerelmi mantrád 2013-ra: A szeretetre bízom magam és életem.

Jó persze badarság az egész meg minden, de talán tényleg még ezt javítanom kéne magamban, elengedni a régi sérelmeket, fájdalmakat, megtanulni újra bízni... és akkor talán el tudok valakivel kezdeni egy valamire való kapcsolatot. Talán, valamikor.

Helyzetek

Magányos vagyok, még mindig. Odadobnám a lelkem, magam, bárkinek, aki azt ígéri, hogy feltétel nélkül szeret...
Arról akartam írni, hogy nem értem, hogyha saját maga szerint is szar helyzetben van, akkor mért nem lép ki belőle, meg milyen nevetséges, mikor egy haldokló szavaival arról beszél, hogy neki már csak ennyi jutott, de nekem még van jövőm és lehetek boldog. TE IS LEHETSZ bazdmeg.
De persze én kötöttségek nélkül könnyen mondom, meg igazából ebből a kis katyvaszból se bírok kilépni egy egyszerű vállrándítással, mert komplikált minden, aminek az érzelmekhez köze van. Amikor együtt vagyunk, akkor minden csodálatos, boldog vagyok - többnyire - de még az is belefér, amikor nem. És persze, nyilván az is, hogy tiltott gyümölcsöt kaptam, meg az, hogy én bárkihez tudok idomulni akár hosszabb időn keresztül is, de tényleg jó volt vele és ellennék így sokáig.
Basszus már arról is fantáziáltam, hogy együtt élünk, hogy milyen kávégépet szerettem volna magunknak, amiből fincsi kávékat ihatunk reggel munkába indulás előtt. Mindezt akarom továbbra is, csak nem szabad vele akarnom.
Bármennyire is szeretnék neki visszaírni arra az emailre, hogy "hiányzol :(" nem fogok, mert attól, hogy ő is hiányzik nekem, még semmi sem lesz jobb. Most fáj, de még kisebb ez a fájdalom, mint ami később lenne, mert az biztos, hogy eljönne az a pont, ahol fáj. Egy kicsit sajnálom, hogy ilyen hamar elértem ide, mert tényleg lett volna még egy-két jó alkalom bennünk, meg most kezdett el amazing elképesztően jó lenni a szex, hogy végre ismerjük egymás testét, de hát na, az élet nem lehet disney mese...

Szívfájdalom

Szó szerint. Ma hazajöttem és út közben csak azt éreztem, hogy a szívem ezerrel ver, egyszerre fáztam és melegem volt és úgy éreztem, belül remegek.
A kedvem ébredés óta rossz, hazaérve megfejeltük a dolgot még azzal, hogy anyám a gépet meg a környékét átpakolta úgy, hogy se a hangfal, se a nyomtató ne működjön, így egy rövid pityergés és idegösszeomlás után visszaraktam mindent a helyére.
Csináltam tegnap egy nagyon finom kaját, mexikói zöldség meg virsli petrezselyemzölddel és tejszínnel ízesítve, de persze ez se lehet jó, mert a tejszín csak a gyümölcslevesbe való az itthon hitvallás szerint.
Persze most amúgy se lenne jó sehol, mert a lelkemben nincs nyugalom, de azt hiszem, fogok még sírni bőven a következő napokban.
Azt hiszem nem vette a lapot, legalábbis tegnap reggel már szokás szerint írt, meg aztán dél után is (csak este olvastam el mindkettőt), de csak azt kérdezte, mizu meg mért nem írok. Idő és tér kell. Talán az elmulasztja az érzelmeket és a fájdalmat.

Drama Queen

A tegnap nagyon rossz volt. Fájt. Egész nap csak fetrengtem.
Ma már a harmadik filmet nézem (Rossz tanár, Barátság extrákkal, Csak szexre kellesz) és próbálom elfoglalni magam.
Írt egy levelet, amit képtelen vagyok megnézni. Tuti olvasta a tegnapi bejegyzésem. Nevetséges vagyok. Egy olyan embertől várok valamit, akivel már az elejétől tudom, hogy nem várhatok semmit. És nem is akartam, tényleg. Csak ugye az a buzi kémia, meg, hogy jól érezzük magunkat együtt, ehhez vezet.
Szóval most próbálom elfoglalni magam, boltba megyek mindjárt meg főzni fogok és még lehet, hogy sütni is. Persze inkább takarítani kéne, de arra nem tudom rávenni magam.
Furcsa most minden. Érzem, hogy még mindig ott van, de félek és most nem megy. Meg nem akarom bántani se ezzel, de a magam érdekét kell néznem. Majd lesz valahogy.

Hülyenő-poszt

Válaszolt a levelemre, megadja az időt és a teret, amit kértem.
És pornót posztol tumblin.
Nekem meg fáj.
Ö talán nem szenved? Nem fáj neki, hogy nem vagyok? Olyanná válik, mint Big ("nekem mindegy, te döntsd el")
Legszívesebben állandóan sírnék, de már pár órája kiszáradt a szemem és nincs több könnyem.
Hülye vagyok, mert vártam valamit ettől a szünet kéréstől. Eddig is kimutatta, hogy fontos vagyok neki, nem tudom mért várom, hogy most ezt tegye, pláne, hogy én kértem, hogy hagyjon, mégis úgy örülnék pár sornak arról, hogy neki is rossz. Hülye vagyok.
Azt hiszem megnézem a Halott mennyasszonyt és felfogom, hogy nekem itt nincs helyem.

Megszakadt a szívem

de megtettem. Megírtam neki a legnehezebb sorokat a világon.
Most a könnyeim eláztatnak mindent körülöttem...

I love you for a thousand years....

Vegyes érzések

Tegnap este úgy feküdtem le, hogy ma egy nagyon fasza napom lesz (még lehet). Maradt isteni fincsi turmixom (banános-erdeigyümis) meg olvasgatni szeretnék majd, heverészve, ráérősen, aztán délután megcsinálni a Nagy Félévi Rendrakást a szobámban. Meg ebédre sültkrumplit (este megálltam, hogy ne vacsora legyen).
Ehhez képest (még csak fél órája vagyok ébren), úgy keltem, mintha egy hatalmas lyuk lenne a szíven helyén.  Azt éreztem, hogy veszettül hiányzik valaki. Természetesen most Grey az első helyezett, de mégis N-t hiányolta a szívem. Nem vagyok szerelmes, csak rettentően bánt még mindig az, ahogy elváltunk. Viszont nem fogom keresni. Nem fogom keresni, mert visszaédelegném magam hozzá,, amiből megint csak az érzelmi katyvasz lenne, aztán úgyis ha komolyodni akarna a dolog, fejvesztve menekülnék. Nem lesz ez egy második S-sztori., attól többre tartom, ami köztünk volt.
És persze Grey is okozza ezt az ürességet. Imádok vele lenni, alkalomról alkalomra egyre jobb, de.
De vele kimaradok egy csomó mindenből. Sosem fogunk egymás mellett elaludni este, sosem fogok mellette ébredni, sosem fogunk pár óránál többet együtt tölteni egyszerre, sosem leszünk igazán együtt... Talán nem is baj, mert ha mindent megkapnék tőle (emellett, ne gondoljátok, hogy nem csodálatos minden vele töltött percem!), szóval talán akkor sose akarnék mást, akivel mindezt lehet.
Ott tartok, ahol mindig. Szeretnék egy kapcsolatot valakivel, egy normálisat, ahogy nem csak ideiglenes boldogság van, utána meg a nagy űr, hanem állandó állapot lehet, ahogy kellene  is lennie. Szeretjük egymást Greyjel, ez nem vitás, de nem tud mindent megadni nekem és ezt ő is tudja, ezért is bátorít a kalandozásokra. Ugyanakkor hiába járok nyitott szemmel, olyan láthatatlannak érzem magam, mint Robin a legutóbbi HIMYM részben.
Majdcsak lesz valahogy...

Rinyálás helyett

Csak leírom, hogy ide most egy olyan posztot akartam írni, ami arról szól, mennyire szánalmas vagyok.
Szánalmas vagyok, mert annyira szeretnék boldog lenni valaki mellett, de közben nem teszek érte semmit.
Szánalmas vagyok, mert miközben boldog szeretnék lenni valaki mellett, csak olyan alakokkal kezdek (Pöti, Gólya, fájdalom, de Grey, Edward, Kandúr, Gé...), akikkel már előre tudható, hogy nem leszek boldog, nem vagy nem úgy gondolja egyikünk sem, vagy még ha az egyik szeretné is a másik nem, vagy alapból egy bűnösbűnösbűnös kapcsolat az egész, amibe egy józaneszű bele se kezdene soha.
Szánalmas vagyok, mert nem ismerkedem és mégis azt várom, hogy legyen valakim csak úgy, hiphop.
Azt kívánom, hogy legyen enyém a lottóötös, miközben még egy kibaszott szelvényt se töltök ki.

Idejét se tudom, mikor volt normális kapcsolatom. Leginkább azt mondanám, még 2009 novembere előtt. Ugye, milyen kurva régen volt? Én is így érzem. Akkor voltam utoljára nem elcseszve. Akkor tudtam utoljára bízni a férfiakban. Nem akkor szerettem utoljára, Isten látja lelkem (meg a szívem), de akkor volt utoljára sebek nélküli a szívem.
Nem tudok bízni bennük, ez a legnagyobb baj. Eldobnak, nem számítanak nekik az érzéseink, csak alkalmira kellünk, mit képzeltem, hogy majd együtt maradunk... És igen, közben tudom, hogy jót is kaptam, de a maihoz hasonló estéken, mikor egyedül vagyok talán túl sokat is és hallom, hogy a szomszéd szobában a páros milyen boldog, akkor csak a rossz emlékek, a fájó emlékek találnak utat a felszínre.
Gúzsba kötnek a rossz emlékek, tapasztalatok, fájó pontok. Mikor süt a nap, akkor könnyebb kitörni, de most már egy pár hete azt érzem, hogy egyre kevesebb az olyan pillanat, amikor őszintén mosolygok. Vannak még, de ritkán. Sokkal jellemzőbb, hogy tudom, hogy mosolyogni kell, ezért felteszem a mosolygós maszkom.

Ma mindenki megjegyezte, akivel találkoztam, hogy fáradtnak tűnök (nyugi, nem a nagy utazás lesz a zene, bár...). Igen, az vagyok. Nem süt eleget a nap, ingerszegény környezetben vagyok, az egyetlen még valós boldogságforrásom az, ha Greyjel találkozom, de ott meg annyira kevés az időnk, hogy tudatosan kirekesztjük a valóságot, tehát összességében az sem igazi. Fáradt vagyok és egy nagyon nehéz félév előtt állok. Ennyi nehéz még sosem volt. Iskola, diplomamunka, államvizsga, mindeközben munka. Hol fog beleférni az élet? Hol leszek benne Én? Hogyan leszek közben boldog? Vagy érjem be pillanatnyi megoldásokkal? Átmeneti jókkal? Abban a tudatban, hogy én vállaltam mindezt?
Nem tudom, mi lesz velem a jövőben. Most először félek. Eddig mindig tudtam, mi a következő lépés, most annyit tudok, hogy a melónak hála, elhúzhatom a következő lépés kitalálását...

Túlságosan félek, bizonytalan vagyok, sokat agyalok, plusz rosszul alszok és egy kicsit boldogtalan vagyok.
Kérdezi még valaki, miért vagyok fáradt???

Anything could happen

Még az is, hogy majdnem 2,5 év után (2010. augusztusának végétől kezdődött) VÉGRE DUGTUNK GÓLYÁVAL.
Ismeritek azt a mondást a pizzáról? Hogy ha jó, akkor nagyon jó, ha meg nem, akkor is még jó. Na ez a szex is olyan volt... doesn't matter had sex.

Jól indult, hát beindulásban már jó vagyok, ha róla van szó :)) Kéz a kézben, kéz a másban, más a kézben, más a másban... :D Hanyatt döntött végül és tényleg jól tolt(a), élveztem, olyan falhozvágós volt az egész csak ágyban, aztán mikor már kezdett kidögleni és nagyon izzadni meg ki-kicsúszni, mondom cseréljünk helyet, erre lelohadt a lelkesedése (lehet, hogy nem egy átmulatott éjszaka után kellett volna átjönni) és végül némi újraélesztési kísérlet után úgy döntöttünk, hogy akkor ez ennyi. Fetrengtünk egy kicsit, meg beszélgettünk egy jót, végül hazament. Az illata persze a hajamban, a ruhámon és az ágyneműmön maradt...
Amiért jó, hogy így alakult, hogy nagyjából jó élmény volt, így nem bánom, de annyira nem volt jó, hogy még egyszer akarjam. Végre kipipálhatom és a szexuális vonzódásom ezennel irányába megszűnt.
Jöhet Pöti :P

ui. mivel tét nélkülinek éreztem az ígéretét, hogy átjön, így megfogadtam, hogy ha tényleg átjön, akkor egy hónapig nem eszem kenyeret és pékárut. Szóval most jól "megjártam" :D Még van egy fél pizzám meg vagy 7 szelet kenyerem, szóval hétfőtől (mert akkor úgyis Bp-n leszek már) nem eszem egy hónapig kenyeret. Kíváncsi leszek, hogy bírom, pláne, hogy vagy egy hetet otthon akarok tölteni, ahol az a legnagyobb táplálékforrás nap közben. Majd helyettesítem mással. Meg ki kell találni, hogy mit eszek melóban nap közben, mert oda szerettem péksütit vinni, de szerencsére vannak gyümölcsök, joghurt, meg rendes főtt kaját is hordhatnék magammal néha, a gyomromnak is jobb lenne.

I'm gonna suck the life out of this motherfcker.

"noh felkeltem megfürdök és elnézek feléd"

Csütörtök délelőtt

Hisziapiszi

Right here, right now

Igazából jól érzem magam a bőrömben. Tényleg jól. Úgy érzem, az életemet én irányítom, most talán sokkal jobban önmagam vagyok, mint eddig bármikor. De ennek ára is van. Mégpedig az egyedüllét (nyugi,n em picsogni fogok). De tényleg. Részben azért is csinálhatok (majdnem) mindig azt, amit akarok, mert egyedül vagyok, senkinek nem kell elszámolnom, senkit nem érdekel.
A héten munka után minden nap Greyjel találkoztunk, nagyszerű melegszendvicset kaptam tőle, meg még pár ajándékot, de főleg az együtt töltött időt, amiért annyira boldog vagyok. Nem csináltunk túl sok mindent, ettem, ő nézte, aztán egy kicsit egymás vállára hajtottuk a fejünket, mégis, annyira jó volt vele. Meg persze tegnap szexeltünk is egy jót :))
Egészen jól bírtam a munkát is, a koránkelést, meg az eheti monotonitást. 30 órát dolgoztam 20 helyett, napi nyolc órában lyukasztottam és kötöztem az archiválandó papírokat 4 napon keresztül... az ujjaim fájnak, a körömágyaim beszakadtak, tele van a kezem papírvágással, de fizuban meg jó. Beadta a felmondását a főni, így valószínűleg tavasszal egy új embert kapunk, aki lófaszt se fog tudni semmiről és nekünk kell majd betanítani. Remélem nem valami köcsögöt hoznak, mert én ragaszkodom a napközbeni emailezéseimhez meg a lazsáláshoz néha, nem akarom hogy valami új-seprő-jól-seper buzgómócsingot kapjunk. Így is akkora lett az éves bevétel, hogy csak na (sokszámjegyű), nem kell ide, hogy valaki még buzgárkodjon, azzal csak elrontaná a csapatunk hangulatát. Majd úgyis megírom mi történik.
Jövőhéten letudom a két vizsgámat is, bár még egyikkel sem foglalkoztam, de ami késik, nem múlik... Pénteken este meg talizunk elvileg az egyetemi barátaimmal (Szexiszemű, Rosso, Viktor, A, meg még két srác) és csinálunk valamit (tuti inni fogunk :D). Már várom, hogy talizzunk, hiányoznak mindannyian.
Na szerintem beájulok a vojsz elé, aztán holnap meg tanulok meg számvitelből korrepetálok és hasonló finomságok...

Búcsú

Valahogy mindig úgy van, hogy ha valaki meghal, akkor 3 emberig meg se áll a sor... Sajnos most megint ez van. Nem írtam, de pár hete meghalt az egyik rokonom (nem közeli), most meg az egyik legdrágább és legrégebbi barátnőm édesanyja, aki egy kicsit az én anyukám is volt. Gimi alatt hat éven keresztül minden nyáron egy hetet laktunk nálam, egyet meg náluk, meg sokat jártunk el év közben is hozzájuk. Nyáron még éppen jobban volt (hosszú ideje beteg volt már) találkoztunk, mindig volt hozzánk egy kedves szava, sosem látszott rajta, hogy feladná, még akkor sem, mikor nagyon rosszul ment minden.

Shut up

Oké, időnként kifejezetten átmegyek érzelgősbe és picsogósba (lásd előző poszt), aztán reggel felébredek és csak nézek, hogy wtf volt velem előző este?
Mindenesetre megértett az idő arra, hogy mással is legyek, ne csak Greyjel, mert így mit sem ér, hogy nyitott kapcsolatban vagyok. Plusz most vannak jelentkezők is :)))
Úgyhogy a január a cuki fiúkák hónapja lesz :))

gpoy :)))

Te(l)hetetlenség

Mézesheteket, hónapokat élek, tudom jól. De mégis... Olyan dolgokra vágyom perpill, amikről jól tudom, hogy jelen pillanatban és helyzetben elérhetetlenek.
Végre találtam valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagyok és nem kell a legbelső vágyaimat elnyomni, letagadni, szégyenkezni miattuk.
Egy normális kapcsolatban most kezdenénk el megismerni egymást igazán, most kezdenénk el megszeretni egymást... De a miénk nem ilyen. Vagyis de, most még, de valószínűleg sosem lesz olyan, mint egy "igazi" kapcsolat. Persze itt sosem volt erről szó, de most eljutottam arra a pontra, egy kicsit egy tegnapi "mi lenne, ha" beszélgetés hatására is, hogy ha lehetne, azt hiszem szeretnék többet is. De nem lehet. És tudom is, meg tényleg így indultam neki, csak most majdnem minden együtt állna...
Nyafogok csak. Majd találok valakit akivel minden meglesz. Addig pedig élvezem mindazt, amit most lehet.
Rengeteg kérdés van most bennem és a nagy részét talán sosem fogom hangosan kimondani. Ez van.