Végre találtam valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagyok és nem kell a legbelső vágyaimat elnyomni, letagadni, szégyenkezni miattuk.
Egy normális kapcsolatban most kezdenénk el megismerni egymást igazán, most kezdenénk el megszeretni egymást... De a miénk nem ilyen. Vagyis de, most még, de valószínűleg sosem lesz olyan, mint egy "igazi" kapcsolat. Persze itt sosem volt erről szó, de most eljutottam arra a pontra, egy kicsit egy tegnapi "mi lenne, ha" beszélgetés hatására is, hogy ha lehetne, azt hiszem szeretnék többet is. De nem lehet. És tudom is, meg tényleg így indultam neki, csak most majdnem minden együtt állna...
Nyafogok csak. Majd találok valakit akivel minden meglesz. Addig pedig élvezem mindazt, amit most lehet.
Rengeteg kérdés van most bennem és a nagy részét talán sosem fogom hangosan kimondani. Ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése