Arról akartam írni, hogy nem értem, hogyha saját maga szerint is szar helyzetben van, akkor mért nem lép ki belőle, meg milyen nevetséges, mikor egy haldokló szavaival arról beszél, hogy neki már csak ennyi jutott, de nekem még van jövőm és lehetek boldog. TE IS LEHETSZ bazdmeg.
De persze én kötöttségek nélkül könnyen mondom, meg igazából ebből a kis katyvaszból se bírok kilépni egy egyszerű vállrándítással, mert komplikált minden, aminek az érzelmekhez köze van. Amikor együtt vagyunk, akkor minden csodálatos, boldog vagyok - többnyire - de még az is belefér, amikor nem. És persze, nyilván az is, hogy tiltott gyümölcsöt kaptam, meg az, hogy én bárkihez tudok idomulni akár hosszabb időn keresztül is, de tényleg jó volt vele és ellennék így sokáig.
Basszus már arról is fantáziáltam, hogy együtt élünk, hogy milyen kávégépet szerettem volna magunknak, amiből fincsi kávékat ihatunk reggel munkába indulás előtt. Mindezt akarom továbbra is, csak nem szabad vele akarnom.
Bármennyire is szeretnék neki visszaírni arra az emailre, hogy "hiányzol :(" nem fogok, mert attól, hogy ő is hiányzik nekem, még semmi sem lesz jobb. Most fáj, de még kisebb ez a fájdalom, mint ami később lenne, mert az biztos, hogy eljönne az a pont, ahol fáj. Egy kicsit sajnálom, hogy ilyen hamar elértem ide, mert tényleg lett volna még egy-két jó alkalom bennünk, meg most kezdett el
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése