Karácsuka*

Szóval itt a karácsony.

Fogászati kontent következik, aki nem bírja, ugorjon egy bekezdést.

Nekem most dolgoznom kéne, de a csodálatos jobb felső ötösöm (ismertebb nevén az a kis köcsög) úgy döntött, begyullad, bedagasztja az arcom és ellehetetlenít. Voltam tegnap sürgősségi fogászaton, kipucolta a doki, de nyitva hagyta, hogy tisztuljon és tett bele egy vattát, hogy felszívja a cuccot. A vattát ma kitettem, azért egy nap elég volt, és hát most nincs semmi a foggyökerem meg a világ között, így nagyon kell vigyáznom rá. Illetve majd visszatömködöm vattával, csak ne menjen bele addig semmi. Legalább nem fogok annyit ennyi karácsony alatt. Ja és amúgy adott a doki gyógyszert, ami tök jól levitte a gyulladást, de az arcom meg feldagadt (most már magától), úgyhogy gyönyörű látvány leszek. A fogászat, ahová meg járni szoktam legközelebb 30-án lesz nyitva, de csak 2-án tudnak fogadni, akkor se időpontra, csak nézzek be, megpróbálnak besűríteni. Ami csak azért gáz mert a nőgyógy is 2-án vár, hozzá időpontom is van, meg őt is már halasztottam, szóval nem tudom még mi hogy lesz, most a túlélésre játszom.

Carlosszal nem tudunk végig együtt lenni, de igyekszünk minél többet, annyira szeretem, hogy arra nincsenek szavak! Kíváncsi vagyok kapok-e valamit, mert mostanában az egész család bajban van velem ajándékok terén, bár nagynéném mindig vesz valami random dolgot, amit aztán sosem használok...

Megyek haza karácsonyozni, úgyhogy nem lesz poszt egy darabig, mert nincs net sem, szóval ezúton kívánok:

Kellemes karácsonyt minden olvasómnak!

(ez én lennék egy mikusapiban :D)

 

 

/*remélem nem csak én néztem Narancsvidéket régen/

Secret Life

Akár még blogcím is lehetne...
De nem az, csak egy poszt lesz a sok közül.
Tegnap megnéztük a Hobbit 2. részét és olyna kettős érzés... Carlos egyik kedvenc filmje volt a Gyűrűk Ura, meg persze most ez is, de a főszereplő meg pont az a pali, aki többünk szerint nagyon hasonlít Greyre...
Volt pénteken céges buli, ami jól telt, bár nem volt egy hű de nagy durranás. A kaja nagyon finom volt, a műsor nem túl érdekes, de ami tetszett, hogy a vezérigazgató meg az ágazati igazgatóm is ugyanúgy velünk táncolt a parketten, mint az utolsó kis beosztott :)
Most szabin vagyok még szerdáig, ami már csak azért is jó, mert 7 hét után végre pénteken megjött (tudtam, hogy nem vagyok terhes, csak 40 lány közé kerültem át, kellett neki idő) és most bepótolja, amit kihagyott, úgyhogy nagyrészt csak fekszek meg vegetálok, meg próbálok minél kisebbre összehúzódni. Carlos meg hősiesen gondoskodik rólam, most elment kajáért, utána segít majd kitakarítani, mert én lennék a soros, szóval nagyon királynői dolgom van.
Egyre jobban kezelem a munkahelyi stresszt is, illetve egyre ritkábban élem meg stresszként az egyes helyzeteket, ami a kapcsolatunkra is jó hatással van, azt látom. Most neki jön a vizsgaidőszak, úgyhogy nekem kell a "hátroszágnak" lenni és támogatni, hogy minél több tárgya legyen meg jó jegyekkel.
A karácsonyi ajándékokkal egész jól állok, meg lett egy jó ötletem, de akkor csak anyára költenék vagy 40 ezret, úgyhogy a felét majd szülinapjára kapja, az is úgyis itt lesz hamar. Még kedden megyünk majd vásárolni, aztán meg dolgozok 23-ig, meg közben akarok sütni majd bejglit meg csinálni egy tiramisut (igazából hármat, mert egyet otthonra, egyet Carlos családjának meg egyet magunknak :)
Ha karácsonyi már nem írnék, akkor köszönöm, hogy idén is velem vagytok és kellemes ünnepeket kívánok nektek!
Puszi, Sophie

December

Annyiszor ránézek a gépre, hogy írni kéne.
Írni kéne nektek, írni magamnak. Írni magamról. Azt hiszem egy blog halála a boldogság. Nem fejezem be persze, de sokkal nehezebb a jó dolgokról írni (anélkül, hogy nyálassá vagy firstworldproblemsessé válna az egész), illetve inkább vagyok vele, minthogy akkor blogoljak, amikor itt van (a tumbli ilyenkor is pörög, katt rám bátran).

A hétvégét náluk töltöttük, családoztunk, tüsszögtem végig, szókeresőztünk rengeteget, meg olvastam (Éhezők viadala 3. rész - mert pénteken a mozi után tudtam, hogy nem bírom ki a következő részig). Csodálatos volt, olyan összhang és boldogság van köztünk. Komolyan nem hittem, hogy engem valaki ennyire fog szeretni és én is őt! Akárhányszor belegondolok, túlcsordul a szívem az érzelmektől, annyira szeretem. Kitaláltunk sok mindent karácsonyra, hogy kinek mit kéne, meg végre tudom, hogy az enyémek mit kapnak majd, ami tök jó, mert két hét múlva szabin leszek (idén utoljára) és két napom lesz mindent beszerezni, ami jobb úgy, ha már tudom, mit akarok. Csak csomagolni nem tudom, hogy fogom, de ez Future Sophie baja legyen :)

Szóval nyálas mód szerelmes vagyok és ma ráadásuk megnéztem egy romantikus filmet, amiben volt két lánykérés is és ááá... korai még, de tudom, hogy Őt szeretném magam előtt látni, ha egyszer megkéri valaki a kezem és neki akarok igent mondani és vele ébredni minden nap, amíg csak élek...

Jön az év végi hajtás, ilyenkor több a meló bent, de hamarosan megjön az új telefonom, egy Lumia 925-ös, amit nagy nehezen kiválasztottam a kínálatból, plusz rendeltem hozzá 11 féle védőtokot (nem tudtam választani és ócók voltak), azok is itt lesznek karácsonyig.

Idén végre már most érzem a karácsonyi hangulatot és ezt semmi nem fogja tudni elrontani, mert végtelenül  boldog vagyok!

ui. k gyorsan elment ez az év!