Helyrerakva

Igazából most kezd leesni, hogy mennyire egy álmot kergettem az elmúlt kicsit több, mint 1 évben. Persze lesznek még napok, mikor el fogok olvadni tőle, mikor úgy érzem majd, hogy ebből lehetne valami, de az elmúlt 1 napban nagyon sokat gondolkodtam és rájöttem, hogy bár elméletben nem lenne rossz vele, de a gyakorlatban azért mások vagyunk. Meg hogy nem is hasonlít a pasi ideálomhoz (hello Joe :P), csak a szeme meg a mosolya...
Fúú, de kellett már ez a tegnapi helyrepofon... Kicsit most olyan, mintha egy új világba kerültem volna.
Szabad vagyok, tényleg.

Nem kívánt szabadság

Rossoval ma taliztunk, mert volt egy kis dolga az egyetemen aztán leültünk sörözni meg dumálni. A beszélgetés vége felé meg a pasikra terelődött a szó és mondom hétpecsétes titok, de elmesélem, hogy Szexiszemű tavaly megcsókolt. Kiderült...
KIDERÜLT, hogy ő már kb azóta tudja, mert a drága elmesélte nekik... és mondom mit mondott erről, mert én azóta nem tudom hová rakni (a többit nem kell tudnia, bár sztem sejti) és azt mondta, hogy úgy nagyon semmit nem mondott, csak hogy megcsókolt. Meg hogy nyilván nem akar semmit, hiszen akkor már lépett volna.

Szóval megkaptam más szájából azt, amit azért már tudtam valahol, de így nyugodtan lezárhatom magamban ezt az egész szenvedést-hülyeséget. Nincs semmi és nem is lesz. Barátok vagyunk és kész.
Belül azért sírok egy kicsit...
(És most csakazértse teszem ide a Goodbye my lovert, mert nyálas és nem illik ide.)

Sorsod Borsod

1,5 hete befejeztem a sulit. Nem kaptam meg a pesti melót. A hónap végéig el kellene döntenem, hogy maradok-e nyárra is az albiban vagy csak foglalózom és szeptemberben jövök vissza. Innen indul a sztori.

#1 Szeretnék dolgozni
Az elmúlt két nyarat munkával töltöttem, elfoglaltam magam, tanultam dolgokat közben, fejlődtem stb. El nem tudom képzelni, hogy ezen a nyáron csak üljek a seggem, a tétlenség kikészít. A diákmunkákat inkább elkerülném, mert olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol októbertől elkezdhetem a szakdolgozatomat. Nevezzetek sznobnak, erre a szintre már nem megyek "le". A gyakornoki pozíciók 99%-a a friss diplomásoknak szól (amúgy se sok van a lehetőségekből), olyan, amit suli mellett lehet csinálni, majdnem nulla. Borsodban nehéz suli mellett melózni...
A miskolciak most felháborodnak, hogy de ott a Bosch. Szerintem az elmond valamit, hogy sok ott dolgozó barátom is csak Fosnak hívja... Két problémám van velük: egyrészt, sokat lehet tanulni náluk, de szinte minden megszerzett tudást csak a Bosch-on belül lehet hasznosítani, másrészt meg annyi ismerősöm dolgozik ott, hogy nem igazán szeretnék én is ott kikötni, mert sokan csak muszájból mennek oda, aztán nem bírják a sulit befejezni, mert a heti 30-40 óra helyett van, hogy napi 10-12 órát bent vannak... Senki nem nézi, mennyit vagy bent, ha kész van a feladatod, jó vagy, ha nincs kész, akkor szívás. Plusz legtöbbször azt veszem észre, hogy ha egy társaságban van min. 2 ott dolgozó ember, akkor már másról beszélni se lehet csak a Cégről... tiszta agymosott mind. Mert oké, hogy egy-két szót, vagy bent hogy mizu a többi osztályon, de hogy éjjel-nappal csak a fosról van szó...

#2 Nem akarok hazaköltözni
Utoljára a gimi utáni nyarat töltöttem rendesen otthon. Utána már megvolt az első, majd a második pasim (Miskolc és Pest minden héten több napra), aztán jött a gyak, amikor én otthon voltam, de anya meg nem, mert akkor sok továbbképzésen volt, tavaly meg ugye megint Pest. Ha most haza kéne cuccolnom nyárra úgy, hogy semmi meló, hanem csak otthon ülés, szerintem 3 nap alatt legyilkolnánk egymást anyuval, annyira elszoktunk attól, hogy együtt kell lakni. Ő is és én is. Plusz megszerettem ezt a függetlenséget, hogy akkor jövök-megyek és azzal, akivel akarok. Jó ez így már 23,5 évesen.

#3 Anyagilag inkább vagyok független, mint függő
Nem 100%-osan, de fenn tudom magam tartani kis odafigyeléssel, lakbérrel, rezsivel együtt (havi 40ből...). Persze, ha most két hónapot otthon töltenék, akkor az a pénzem, ami itt elmegy, az megmaradna és akkor lennének tartalékaim, de. De. Beadtam a kérelmet, hogy vegyenek át államilag támogatott képzésre. El nem tudom képzelni, honnan lesz pénzem a következő félévre, ha nem vesznek át... viszont ha átvesznek, akkor lesz ösztöndíjam is, ami jó (lenne).

#4 Hosszú távon el tudnám képzelni, hogy itt éljek
Szidják, hogy fúj Borsod, Miskolc, Avas, Diósgyőr, cigányok, lakótelep, de nem volt még város, amit így szerettem. Sokkal jobb, mint Tiszaúj, ahol felnőttem (ez is megérne egy misét, hogy hogy elb@szták ott is a fiatalok lehetőségeit...) Szeretem a megyét, a várost, hogy tudom, mi hogy megy. Persze, jó lenne világot látni, esetleg külföldön dolgozni, de itt vannak a gyökereim, a családom, a barátaim, az életem, és az egyetemem is, szóval nem akarom elhagyni (a várost :).

Összességében most azt érzem, hogy menni kell innen, mert nincsenek lehetőségek, csak tengődni lehet abból a kevésből, ami van. El nem tudom képzelni, hogy máshol is ilyen gyökeret eresszek, persze a jövő mindig hozhat meglepetéseket, de ha a pénz nem lenne tényező, sosem költöznék el. A Sorsom Borsod.

Persze igazán mindezt csak az érti meg (már a Miskolcos részt), aki itt él...

Mit is mondjak...

Az élet megint bizonyítja, hogy milyen sok minden történhet.

Tegnap még arról akartam írni, hogy milyen jól éreztem magam Rosso buliján Ercsával, Vitkorral és Szexiszeművel, mert így is volt. Rájöttem (újra), hogy mennyire kretének, lököttek, állatok és ezzel együtt is mennyire szeretem őket... Szexiszeművel beszélgettünk egy komolyabbat, állítása szerint olyan dolgokat is elmond nekem, amiket másnak nem. Inkább a falnak dőltem beszélgetés közben, mert a másik lehetőség az lett volna, hogy megcsókolom és nem engedem el soha többet. Meg megvan a motorra a jogsija, meg már folyamatban a motorvétel és otthon annyira nem lájkolják, de én meg támogatom, mert sztem tök menő, meg nagybátyámnak is van és ha ésszel megy, akkor nem lehet nagy baj és mondtam, hogy vmikor jöjjön el felénk, meghívom egy fagyira :)

Ma este, hazafelé arról akartam írni, hogy nem tudom mi van a tőlem fiatalabb pasikkal, de így nem sokkal Kandúr után ma szakesten kb megismerkedtem egy sráccal, aki most harmad éves és beszélgetésbe bonyolódtunk, végig kolleginának hívott, majd cigizés (pfúj, nem gyakran szoktam) közben a szar borról és sörről arra terelődött a szó, hogy hát neki igazából van egy saját lakása, egy fehér perzsa macskája Sándor és egy üveg becherovkája otthon. Igazából értettem, hogy mit akar, de annyira az volt minden vágyam, hogy hazajöjjek lezuhanyozni és szellősebb ruhát felvenni, hogy elmosolyodtam és kb megráztam a fejem, pedig most itthon meglestem face-en és tetkója van és hát az ott nem látszott, mikor nemet mondtam (eh, de felszínes vagyok így éjfél után... XD) mert az láttam, hogy hosszú haja volt, meg nem is volt csúnya, de még meg is van, szóval mondom minek bonyolítsam... azért itthonról dobtam rá egy emailt, hogy amúgy köszi a cigit, mert sztem elfelejtettem megköszönni. (átlátszó vagyok tudom) Szóval ha akar, el tud érni, meg asszem be is jelöltem fácsén.

És persze, ahogy felnéztem arra a vacakra, várt egy üzenet B barátnőmtől, ami teljesen leültette az addig elég jó hangulatomat... az édesanyja, miután pár éve legyőzte a rákot, most agydaganattal küzd. Kedden megoperálták, már jobban van, de BAKKER... ennek sosincs vége?! Úgyhogy most kicsit leült a hangulatom, ráadásul egyedül vagyok itthon, nincs kivel beszélni se. Lehet, hogy valakit áthívok még mert nem jó most így :s

One step at a time

Gyömbérke múltkori bejegyzése és ez a program (és persze egyéb belső késztetések) rávettek arra, hogy ma elmenjek futni. Felkeltem 6kor, negyed hétre már meggyőztem magam, hogy igen, ez jó lesz, ezt kell csinálni, menni kell... Fél7 után nem sokkal már lent voltam a pályán, majd kb 20 percet futottam (nem volt órám, így inkább a fél kör futás - fél kör séta megoldást választottam), meg közben rájöttem, hogy kéne az mp3 lejátszóm meg egy olyan füles, ami nem esik ki a fülemből futás közben. Hazafelé meg elátkoztam az egész világot, ugyanis ugyebár gyalog kell feljönni a hegyre és fél úton már azt hittem leszakad a lábam (legalább a nyújtás megvolt...), pedig nem is gyötörtem halálra magam odalent. Nem mondom, hogy csütörtök reggel megint megyek, de azt se, hogy nem :)

Ja amúgy meg minden napra csináltam valami progit, így tegnap Keszeg barátomat ünnepeltük (fényes délben vodkameggylé hello 2x), ma Rosso fejezi be az egyetemet (a srácokkal egy sztem lepukkant kocsmába megyünk délután), holnap a jelenlegi tankörtársaimmal csinálunk valami vacsi+sörözgetés (meg lesz roki is) programot, csütön meg megyek végrevégrevégre NagyLányomhoz (meg a kislányához :P) látogatóba, aztán este meg itt az albiban akarunk valami házfalkirúgási akciót csinálni. Pénteken meg haza kéne takarodni, mert nem voltam már vagy május 1. óta rendesen otthon, vagy még azelőtt.

Veszteségek

Kerülget a sírás. Már nem kell tartanom magam, nincs az, hogy vizsgára kell tanulni, nincs az, hogy menni kell, jönni kell, csak vagyok.
Most érzem igazán, mennyi mindent vesztettem, vesztek éppen. A barátnőm munkát kapott, hétvégén költözik. Örülök neki tényleg, de sokszor ő volt az egyetlen a 30 km-es körzetemben, aki ki tudott rángatni a posványból. Oda fogunk figyelni arra, hogy ápoljuk a barátságunkat, de azért érzem, hogy változni fog a kapcsolatunk.

Tavaly Királylánnyal voltam sülve-főve, most is rendszeresen beszélünk, de ő a Hercegével van már, nem ugyanaz a dolog. Tavasszal itt voltak a csajok az albiban, de most mindenkinek régi-új pasija van, ami estéket eddig a konyhában ülve, iszogatva és beszélgetve töltöttünk, azokból most az van, hogy hat körül elkezdenek készülődni és legkésőbb kilencig mindenki lelép a párjához. Ez is rendben van, de én meg itt maradok kurvára egyedül. És nem csak mert ők nincsenek itt, hanem mert nincs, aki átjönne hozzám.

Kurvára magányos vagyok, minden (talán csak színlelt, talán tényleges) mosoly és minden (látszólagos) jókedv ellenére. Nagyon rég éreztem ilyen távol magam a boldogságtól. Továbbra is megvan a kiegyensúlyozottság meg minden, de nem vagyok mégse boldog. Hiányzik, hogy társam legyen az életben. Jelenleg el nem tudom képzelni, hogy valakivel még valaha úúgy leszek.
Szexiszeművel nem lesz semmi, ezt józan pillanataimban tudom 1000%-osan, a többi meg csak álmodozás, mert még mindig ő áll a legközelebb a vágyaimhoz..

Most, hogy vége a sulinak, elfogytak a céljaim. Jó persze, ott a meló lehetőség, de még mindig nem hívtak, így egyre kisebb esélyt látok arra, hogy behívnak második körre. "Kínomban" állandóan recepteket bújok, azon gondolkodom, hogy mit süssek, mit kéne főzni. És valahol most értem meg, nagyi miért főzött és sütött ennyit, miközben nap közben azért bőven egyedül volt. Ezzel foglalta el magát napról napra, hogy kitalálta mi legyen, elment a boltba, megcsinálta, várta haza nagybátyámat, aztán másnap elölről az egészet. Annyira hiányzik és az a legrosszabb, hogy olyan apró hülyeségekről jut mindig eszembe... nem az, mikor otthon vagyunk, hanem pl hogy mindig csinált bodzaszörpöt, ez eszembe jutott pár hete és hogy jajj, akkor most nem lesz.Persze aztán nagybátyám csinált, de akkoris. Ő volt az egyetlen nagyszülőm és hatalmas űrt hagyott maga után.
(Március 23. óta nem sírtam, ebben a pár pillanatban végre sikerült, ahogy a fenti pár sort írtam...)

Elszakadtam néhány (korábbi) barátomtól az elmúlt időszakban. Néhány az én döntésem volt, néhány csak úgy alakult, néhányat még próbálunk fenntartani. És persze tudom, majd jönnek újak, de perpill megint kicsit azt érzem, hogy nem találom a helyem.
Mindent meg tudok oldani egyedül, elvagyok általában egyedül, de a magányt nem lehet egyedül megoldani. Ahhoz emberek kellenek, akikkel körülveszem, körül vehetem magam. Akik rám is szánnak az idejükből (és persze tudom, hogy ez most ilyen szempontból egy nagyon önző bejegyzés, mert tudom, hogy áldoznak rám) és akikkel tényleg jól érezhetem magam és felszabadult lehetek. Holnapra kialszom.

Ma két zene van, mert ez a kettő jár felváltva a fejemben.

A mókuskeréken túlról

Röviden és tömören:

Azaz, HELLÓ NYÁRISZÜNET!!! :D

Persze a HVP az kicsit gáz, hogy még a 3ast se értem el, de kinemszarjale :D
Elkezdtem szervezni a nyár végi táborozást (lásd Bogács és Tokaj az elmúlt években).
Juppííííííí minden :)

Jelentés a mókuskerékből

3 napot végig tanultam (mármint magamhoz képest :P), ma is csak délben kapcsoltam be a gépet, hogy megnézzem, hogy is lesz pontosan a vizsga, meg buszt nézzek. Tök büszke vagyok magamra. A sort is tudtam, remélem a 3-as meglesz, mert azzal már elégedett lennék tényleg :)
Még szerdán van egy vizsga, de az már meglesz, nem félek tőle. Ez a mai meg ha most sincs meg, akkor hagyom cv-re, mert akkor alacsonyabbak a ponthatárok (most 80-ból kell 41, akkor meg 50-ből 26, ami százalékosan ugyanannyi, de ha azt vesszük, hogy ugyanazt a sort kell írni mindkét esetben, azért jobban a cv-s esélyek).
Közben EB nézés mikor kivel, eddig elég jó :) Írtam a fiúknak is, hogy nézzünk vmikor együtt meccset (csinálnék sok fincsi rágcsát nekik :)
Hétvégén meg konyhatündérkedtem, (én lettem most a sütifelelős otthon) zserbógolyót és carte d'or rákóczi túrós jégkrém ihletésű (azaz túrós-baracklekváros-fahéjas) golyót csináltam.

1.1. kép - Zserbógolyók á lá Sophie

Szóval még egy vizsga, aztán szögre akasztom a vizsgaidőszakot és pihizek, élvezem, hogy elindult a True Blood 5. évad, meglátogatom NagyLányomat, meg megyek Pestre sokat babázni meg gyerekezni :)

Ezt most nézzétek el, de egész nap ez ment a fejemben:

Bp

Ma megvolt az interjú, szerintem jól ment, bár meglepődtem, hogy a csajszi csak megkérdezte, hogy hogy megy az angol meg tudok-e levelet írni meg prezentációt tartani és amikor azt mondtam, hogy igen, akkor nem is foglalkoztunk tovább az angollal.
Most sütöttem egy (remélhetőleg) fasza túrórudis tortát, összekapom magam és megyek unokahugizni :)
Holnap Szexiszeműnévnap, gondolkodom, hogy ha hazamegyek, valamit ki kéne találni, hogy meg tudjuk ünnepelni (nem, nem sütök neki, mert jövőhéten akarok egy olyat, hogy átjönnek többen és sütök nekik sütit :)

Jövőhétre lesz eredménye az interjúnak, most meg indulok Tesómékhoz :)

BTW, mostanában leszoktam az MR2-ről, de ma délelőtt azt hallgattam és ez ment rajta és mivel össze van tolva Mc-n az ágyam, most egy hétig ez lesz a sláger :D

Welcome to szánalomland

Persze itt hagyta az illatát a párnámon*, szóval most fetrengek az összetolt óriáságyamon, meg szagolgatom a párnámat... Az életem teljes... XD

*mármint 3 párnával alszol általában és abból most az egyiket megkapta :)

What the hell

Amikor már teljesen leteszek róla, akkor történik mindig valami...
Szexiszemű itt aludt.
Úgy történt, hogy Rosso jelentkezett az én kis szoba átrendezési projektemre, majd mikor készen voltunk, kijelentette, hogy jön Viktor is és megyünk a teszkóba borért. Mondom ok. Majd mikor visszaértünk, bejelentette, hogy 19-én számít ránk, mert államvizsgázik és utána buli lesz, majd ennek apropóján felhívta Szexiszeműt is, hogy időben vegye ki a szabadnapot 20-ára és aztán szóba jött, hogy nálam vagyunk, ő meg éppen kocsit mosott otthon és úgy döntött bejön, de ugye akkor már itt kell aludnia, mert nem vezet haza. Szóval juhé :)
Bár a kis bögyörő mikor elmentek a srácok este, akkor megkérdezte, hogy de tényleg nem gáz, ha itt alszik? Mondom ne viccelj már, a csajok nincsenek itthon, én utálok egyedül aludni a lakásban, meg amúgy is. Merthogy ő szívesen átmegy a tesójáékhoz... Szóval kis izébigyó, hogy ilyet kérdez...
Reggel meg mondtam neki (5.45-kor keltünk, mert ő még hazament zuhizni meg borotválkozni meló előtt), hogy na látod, nem ettelek meg :) Amúgy meg a kis cunci, hozott fogkefét meg alvóspólót is. Még jó, hogy tegnap összetoltam Zoli segítségével az ágyakat :)
Ja és a ribi, aki teleposztolta a falát, azzal tényleg volt valami, de a csajnak visszatért az exe és most vele van... asszem elkezdhetek lottózni. Amúgy meg már teljesen világos előttem, hogy ebből nem lesz semmi soha...
De azért jó volt hajnalban nézni, ahogy alszik :) Kis cunci...

"Now how the hell , am i to know
what you're thinking inside your head of what is right or wrong?"