2012. június 26., kedd

Nem kívánt szabadság

Rossoval ma taliztunk, mert volt egy kis dolga az egyetemen aztán leültünk sörözni meg dumálni. A beszélgetés vége felé meg a pasikra terelődött a szó és mondom hétpecsétes titok, de elmesélem, hogy Szexiszemű tavaly megcsókolt. Kiderült...
KIDERÜLT, hogy ő már kb azóta tudja, mert a drága elmesélte nekik... és mondom mit mondott erről, mert én azóta nem tudom hová rakni (a többit nem kell tudnia, bár sztem sejti) és azt mondta, hogy úgy nagyon semmit nem mondott, csak hogy megcsókolt. Meg hogy nyilván nem akar semmit, hiszen akkor már lépett volna.

Szóval megkaptam más szájából azt, amit azért már tudtam valahol, de így nyugodtan lezárhatom magamban ezt az egész szenvedést-hülyeséget. Nincs semmi és nem is lesz. Barátok vagyunk és kész.
Belül azért sírok egy kicsit...
(És most csakazértse teszem ide a Goodbye my lovert, mert nyálas és nem illik ide.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése