Sorsod Borsod

1,5 hete befejeztem a sulit. Nem kaptam meg a pesti melót. A hónap végéig el kellene döntenem, hogy maradok-e nyárra is az albiban vagy csak foglalózom és szeptemberben jövök vissza. Innen indul a sztori.

#1 Szeretnék dolgozni
Az elmúlt két nyarat munkával töltöttem, elfoglaltam magam, tanultam dolgokat közben, fejlődtem stb. El nem tudom képzelni, hogy ezen a nyáron csak üljek a seggem, a tétlenség kikészít. A diákmunkákat inkább elkerülném, mert olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol októbertől elkezdhetem a szakdolgozatomat. Nevezzetek sznobnak, erre a szintre már nem megyek "le". A gyakornoki pozíciók 99%-a a friss diplomásoknak szól (amúgy se sok van a lehetőségekből), olyan, amit suli mellett lehet csinálni, majdnem nulla. Borsodban nehéz suli mellett melózni...
A miskolciak most felháborodnak, hogy de ott a Bosch. Szerintem az elmond valamit, hogy sok ott dolgozó barátom is csak Fosnak hívja... Két problémám van velük: egyrészt, sokat lehet tanulni náluk, de szinte minden megszerzett tudást csak a Bosch-on belül lehet hasznosítani, másrészt meg annyi ismerősöm dolgozik ott, hogy nem igazán szeretnék én is ott kikötni, mert sokan csak muszájból mennek oda, aztán nem bírják a sulit befejezni, mert a heti 30-40 óra helyett van, hogy napi 10-12 órát bent vannak... Senki nem nézi, mennyit vagy bent, ha kész van a feladatod, jó vagy, ha nincs kész, akkor szívás. Plusz legtöbbször azt veszem észre, hogy ha egy társaságban van min. 2 ott dolgozó ember, akkor már másról beszélni se lehet csak a Cégről... tiszta agymosott mind. Mert oké, hogy egy-két szót, vagy bent hogy mizu a többi osztályon, de hogy éjjel-nappal csak a fosról van szó...

#2 Nem akarok hazaköltözni
Utoljára a gimi utáni nyarat töltöttem rendesen otthon. Utána már megvolt az első, majd a második pasim (Miskolc és Pest minden héten több napra), aztán jött a gyak, amikor én otthon voltam, de anya meg nem, mert akkor sok továbbképzésen volt, tavaly meg ugye megint Pest. Ha most haza kéne cuccolnom nyárra úgy, hogy semmi meló, hanem csak otthon ülés, szerintem 3 nap alatt legyilkolnánk egymást anyuval, annyira elszoktunk attól, hogy együtt kell lakni. Ő is és én is. Plusz megszerettem ezt a függetlenséget, hogy akkor jövök-megyek és azzal, akivel akarok. Jó ez így már 23,5 évesen.

#3 Anyagilag inkább vagyok független, mint függő
Nem 100%-osan, de fenn tudom magam tartani kis odafigyeléssel, lakbérrel, rezsivel együtt (havi 40ből...). Persze, ha most két hónapot otthon töltenék, akkor az a pénzem, ami itt elmegy, az megmaradna és akkor lennének tartalékaim, de. De. Beadtam a kérelmet, hogy vegyenek át államilag támogatott képzésre. El nem tudom képzelni, honnan lesz pénzem a következő félévre, ha nem vesznek át... viszont ha átvesznek, akkor lesz ösztöndíjam is, ami jó (lenne).

#4 Hosszú távon el tudnám képzelni, hogy itt éljek
Szidják, hogy fúj Borsod, Miskolc, Avas, Diósgyőr, cigányok, lakótelep, de nem volt még város, amit így szerettem. Sokkal jobb, mint Tiszaúj, ahol felnőttem (ez is megérne egy misét, hogy hogy elb@szták ott is a fiatalok lehetőségeit...) Szeretem a megyét, a várost, hogy tudom, mi hogy megy. Persze, jó lenne világot látni, esetleg külföldön dolgozni, de itt vannak a gyökereim, a családom, a barátaim, az életem, és az egyetemem is, szóval nem akarom elhagyni (a várost :).

Összességében most azt érzem, hogy menni kell innen, mert nincsenek lehetőségek, csak tengődni lehet abból a kevésből, ami van. El nem tudom képzelni, hogy máshol is ilyen gyökeret eresszek, persze a jövő mindig hozhat meglepetéseket, de ha a pénz nem lenne tényező, sosem költöznék el. A Sorsom Borsod.

Persze igazán mindezt csak az érti meg (már a Miskolcos részt), aki itt él...