Karácsuka*

Szóval itt a karácsony.

Fogászati kontent következik, aki nem bírja, ugorjon egy bekezdést.

Nekem most dolgoznom kéne, de a csodálatos jobb felső ötösöm (ismertebb nevén az a kis köcsög) úgy döntött, begyullad, bedagasztja az arcom és ellehetetlenít. Voltam tegnap sürgősségi fogászaton, kipucolta a doki, de nyitva hagyta, hogy tisztuljon és tett bele egy vattát, hogy felszívja a cuccot. A vattát ma kitettem, azért egy nap elég volt, és hát most nincs semmi a foggyökerem meg a világ között, így nagyon kell vigyáznom rá. Illetve majd visszatömködöm vattával, csak ne menjen bele addig semmi. Legalább nem fogok annyit ennyi karácsony alatt. Ja és amúgy adott a doki gyógyszert, ami tök jól levitte a gyulladást, de az arcom meg feldagadt (most már magától), úgyhogy gyönyörű látvány leszek. A fogászat, ahová meg járni szoktam legközelebb 30-án lesz nyitva, de csak 2-án tudnak fogadni, akkor se időpontra, csak nézzek be, megpróbálnak besűríteni. Ami csak azért gáz mert a nőgyógy is 2-án vár, hozzá időpontom is van, meg őt is már halasztottam, szóval nem tudom még mi hogy lesz, most a túlélésre játszom.

Carlosszal nem tudunk végig együtt lenni, de igyekszünk minél többet, annyira szeretem, hogy arra nincsenek szavak! Kíváncsi vagyok kapok-e valamit, mert mostanában az egész család bajban van velem ajándékok terén, bár nagynéném mindig vesz valami random dolgot, amit aztán sosem használok...

Megyek haza karácsonyozni, úgyhogy nem lesz poszt egy darabig, mert nincs net sem, szóval ezúton kívánok:

Kellemes karácsonyt minden olvasómnak!

(ez én lennék egy mikusapiban :D)

 

 

/*remélem nem csak én néztem Narancsvidéket régen/

Secret Life

Akár még blogcím is lehetne...
De nem az, csak egy poszt lesz a sok közül.
Tegnap megnéztük a Hobbit 2. részét és olyna kettős érzés... Carlos egyik kedvenc filmje volt a Gyűrűk Ura, meg persze most ez is, de a főszereplő meg pont az a pali, aki többünk szerint nagyon hasonlít Greyre...
Volt pénteken céges buli, ami jól telt, bár nem volt egy hű de nagy durranás. A kaja nagyon finom volt, a műsor nem túl érdekes, de ami tetszett, hogy a vezérigazgató meg az ágazati igazgatóm is ugyanúgy velünk táncolt a parketten, mint az utolsó kis beosztott :)
Most szabin vagyok még szerdáig, ami már csak azért is jó, mert 7 hét után végre pénteken megjött (tudtam, hogy nem vagyok terhes, csak 40 lány közé kerültem át, kellett neki idő) és most bepótolja, amit kihagyott, úgyhogy nagyrészt csak fekszek meg vegetálok, meg próbálok minél kisebbre összehúzódni. Carlos meg hősiesen gondoskodik rólam, most elment kajáért, utána segít majd kitakarítani, mert én lennék a soros, szóval nagyon királynői dolgom van.
Egyre jobban kezelem a munkahelyi stresszt is, illetve egyre ritkábban élem meg stresszként az egyes helyzeteket, ami a kapcsolatunkra is jó hatással van, azt látom. Most neki jön a vizsgaidőszak, úgyhogy nekem kell a "hátroszágnak" lenni és támogatni, hogy minél több tárgya legyen meg jó jegyekkel.
A karácsonyi ajándékokkal egész jól állok, meg lett egy jó ötletem, de akkor csak anyára költenék vagy 40 ezret, úgyhogy a felét majd szülinapjára kapja, az is úgyis itt lesz hamar. Még kedden megyünk majd vásárolni, aztán meg dolgozok 23-ig, meg közben akarok sütni majd bejglit meg csinálni egy tiramisut (igazából hármat, mert egyet otthonra, egyet Carlos családjának meg egyet magunknak :)
Ha karácsonyi már nem írnék, akkor köszönöm, hogy idén is velem vagytok és kellemes ünnepeket kívánok nektek!
Puszi, Sophie

December

Annyiszor ránézek a gépre, hogy írni kéne.
Írni kéne nektek, írni magamnak. Írni magamról. Azt hiszem egy blog halála a boldogság. Nem fejezem be persze, de sokkal nehezebb a jó dolgokról írni (anélkül, hogy nyálassá vagy firstworldproblemsessé válna az egész), illetve inkább vagyok vele, minthogy akkor blogoljak, amikor itt van (a tumbli ilyenkor is pörög, katt rám bátran).

A hétvégét náluk töltöttük, családoztunk, tüsszögtem végig, szókeresőztünk rengeteget, meg olvastam (Éhezők viadala 3. rész - mert pénteken a mozi után tudtam, hogy nem bírom ki a következő részig). Csodálatos volt, olyan összhang és boldogság van köztünk. Komolyan nem hittem, hogy engem valaki ennyire fog szeretni és én is őt! Akárhányszor belegondolok, túlcsordul a szívem az érzelmektől, annyira szeretem. Kitaláltunk sok mindent karácsonyra, hogy kinek mit kéne, meg végre tudom, hogy az enyémek mit kapnak majd, ami tök jó, mert két hét múlva szabin leszek (idén utoljára) és két napom lesz mindent beszerezni, ami jobb úgy, ha már tudom, mit akarok. Csak csomagolni nem tudom, hogy fogom, de ez Future Sophie baja legyen :)

Szóval nyálas mód szerelmes vagyok és ma ráadásuk megnéztem egy romantikus filmet, amiben volt két lánykérés is és ááá... korai még, de tudom, hogy Őt szeretném magam előtt látni, ha egyszer megkéri valaki a kezem és neki akarok igent mondani és vele ébredni minden nap, amíg csak élek...

Jön az év végi hajtás, ilyenkor több a meló bent, de hamarosan megjön az új telefonom, egy Lumia 925-ös, amit nagy nehezen kiválasztottam a kínálatból, plusz rendeltem hozzá 11 féle védőtokot (nem tudtam választani és ócók voltak), azok is itt lesznek karácsonyig.

Idén végre már most érzem a karácsonyi hangulatot és ezt semmi nem fogja tudni elrontani, mert végtelenül  boldog vagyok!

ui. k gyorsan elment ez az év!

Szabadnap

A mai nap nem mentem dolgozni.
Apróságokat terveztem mára. Elintézni ezt-azt, elmenni a media marktba, mert végig akartam taperolni a telefonokat, mert kapok dolgozóit és nem tudtam az S4 és a Lumia 925 között dönteni (utóbbi lesz), meg piacolást terveztem még.
Carlosom jött velem, neki minden csütörtökje szabad. A felkeléssel mindig szenvedünk, mert ő imád fetrengeni sokáig, én meg inkább felkelek, elintézem és ilyenkor délután pihizek, mikor már minden oké. Kicsit duzzogva, de végül 11-kor elindultunk. Akart venni egy fél literes kólát, mert megkívánta, én meg mondtam, hogy akkor már vegyen nagyobbat, majdnem ugyanannyiba került, mire a végén úgy megsértődött, hogy olyan vagyok, mint az anyja, hogy beleszólok, hogy nem vett kólát és nehezen múlt el a zsörtölődés. Piacoztunk egy jót, vettünk az egyik családtagjnak karácsonyra is ajándékot, meg ebédeltünk fincsi lángost. Utána beugrottam a boltba, mert bántott a kóla dolog, vettem egy kétliterest és hazahoztam, de annyit mondott, hogy értékeli a gesztust, de nem kellett volna. Hazaértünk, kipakoltunk, elraktam a dolgokat, ő meg csak ült magának a széken. Mondom jöjjön be a szobába, ne üljön ott magának. Erre elkezdett pakolni, hogy akkor ő megy.
Segítsetek.
Biztos velem van a baj, de ő akkora halálnak éli meg, ha mással foglalkozom, vagy nem akarom, hogy ő csináljon meg helyettem valamit. Kb akkor jön ide mikor hazaérek és reggel együtt megyünk el, talán normális, hogy eltöltök 20-30 percet a gép előtt, amíg a dolgaimat megnézem? De ő meg közben ül az ágyon és hergeli magát, hogy ő miattam van itt én meg nem foglalkozok vele, vagy kimegy és pakolászik a konyhában a cuccaim között.
Egyszerűen nem tudok mit csinálni ezzel a helyzettel és nem akarom, hogy rámenjen egy ilyen hülyeségre a kapcsolatunk. Nekem kell az a kis idő magamra, de nem tudom rögtön megtenni, amikor hazaérek, mielőtt jön, mert még pakolok, beszélgetek lakótársakkal, kaja és kb utána tudok lelni, hogy na már nincs semmi más.
Vannak problémáink persze, beszélünk is róluk, dolgozunk rajta, én legalábbis próbálok jobban odafigyelni, de mikor reggel elém tesz egy 10 perces videót, amin netezek és épp hozzá sem szólok meg rá sem nézek, akkor egyértelmű, hogy őt ez nagyon bántja és megértem az ő szemszögéből, de annyiszor mondom, hogy hozzon tanulnivalót vagy gépet vagy akármi, nem azt ő nem. Most ezzel mit lehet kezdeni?!
Olyan szarul érzem magam mióta bedurcizott, tök jó napot ki lehetett volna hozni ebből, mert tényleg ráérősen sétálgattunk (az jó volt), de annyira el tudja baszni a hangulatom, amikor nem érzem százasnak a dolgunkat...

Álmatlan

Szerettem volna egy posztot arról, hogy milyen boldog vagyok Carlosszal, meg milyen jól telt a feledik évfordulónk és halál szerelmes vagyok ebbe a paliba.

Erre a kibaszott munkahelyemen (ahonnan ma amúgy szabin voltam), közölték, hogy bocsika, de még két hétig maradtok hívást is venni. AJÓKURVAÉLETBE. Annyira felidegeltem magam, hogy nem bírok aludni (9-től munka reggel), nincs kivel megbeszélnem, mert mindenki alszik, Carlosszal meg pont most nem vagyunk együtt, mert dolga van és ma este nem ér rám, de én meg hülyét kapok ettől a szarakodástól. Most ott tartok, hogy a jövőheti szabadnapomon bemegyek az egyetemre, összeszedem valamelyik szeretett tanáromat és megmondom, hogy találjunk ki valami témát, mert vissza akarok jönni doktorira (ez az egyetlen, amiért nem kell fizetnem, sőt még ők fizetnek). Egyszerűen kiborít most ez a szar. Arra voltam felkészülve, hogy betanulok, levelezek, aztán majd megyek feljebb, de most nagyon-nagyon elvették a kedvemet az egész hóbelebanctól. Szeretnék visszabújni a boldog anyaméhbe az egyetemre, az alma materbe és hagyjon békén a multivilág meg munka. Inkább okoskodok távolról, minthogy közelről szopjam a brét. Nagyon ki vagyok akadva :(

Amúgy is van egy állandó átmenetiség-érzésem, hogy mindjárt vége a gyakorlatnak és megyek vissza az egyetemre, ha így folytatják, még megeshet, hogy tényleg így lesz és azért lesz egy doktorim a munkahelyi folyamatok szervezéséből, mert felbaszták az agyam...

Aludni kéne...

Egy év

Milyen gyorsan elszáll! És mekkora utat tettem meg azóta, hogy remegő lábakkal lementem a nagy pesti ház lépcsőin, kicsit még álmosan, kicsit bizonytalanul, és ott várt ő és elvitt a csodaautóval kávézni. A kávé végén döntenem kellett.

 "Azóta, hogy beleestem a nyúllyukba folyton megmondják, hogy mit csináljak vagy, hogy ki legyek. Összementem, megnöttem, megnyúltam, teáskannában is voltam.Azzal vádoltak, hogy Alice vagyok, majd azzal, hogy mégsem. De ez csak egy álom én döntöm el, hogy mi fog történni."

 

 

Döntöttem és azóta sem bántam meg. Kaland volt, de még micsoda! Tele új utakkal, önismerettel, határok feszegetésével, de tele szomorúsággal, fájdalommal és magánnyal is. Akitől a legboldogabb voltam azokban a napokban, pont azzal nem tudtam megosztani az örömöm. Akitől a legtöbbet kellett volna kapnom, attól kaptam a legkevesebbet. A látszat az enyém volt, a valóság meg... talán sosem derül ki, volt-e egyáltalán valóság vagy csak egy rövidke álom volt.

 

"A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát."

 

 

Megismertelek, legyen bármi is a neved és (állításod szerint) megérintettelek. Olyan helyeken is, ahová korábban nem engedtél be hozzám hasonlóakat. Te is különleges voltál az életemben. Egyszerre a herceg és a főgonosz, egyszerre valami varázslatos és valami szörnyűséges. Olyan leckéket kaptam tőled és általad, amiket sosem fogok elfelejteni. Remélem, hogy én is hagytam nyomot az életedben.

 

A fájdalom, amit kaptam tőled megtanított értékelni mindazt, amit korábban talán nem tartottam annyira sokra, mint most. Lenyugodtam. Megvolt a kalandozás, ilyet többet nem kérek, köszönöm. De kaptam tőled jót is. Nem az ajándékokra gondolok, azok üres gesztusok voltak. Magadat nem adtad, nem adhattad, így tárgyakat adtál, amik segítenek az emlékezésben és emlékeket, édes és keserű emlékeket. Meglepő módon általad kaptam egy embert is, akiért hálás vagyok. Fájdalommal indult, de egészen jól végződött minden.

 

"Itt az idő bocsátani és feledni, vagy feledni és bocsátani, ahogy tetszik, most még választhatsz."

 

Hálás vagyok. Mert nélküled nem tudnám ennyire szeretni az itt és mostot. Azt, hogy most van valakim, aki nem lesi állandóan az óráját, hogy mikor kell indulnia, akinek én vagyok a legfontosabb, aki velem tervezi a jövőjét és nem csak a következő 1-2-3 órát.

 

Viszlát és kösz a halakat!

 

Élet vagy valami hasonó

Nem tűntem el, hívjátok vissza a csapatokat.
Csak, ahogy jön a szürkébb idő, még fáradtabb vagyok, még kevésbé van kedvem bármihez, illetve új munkaköröm van (a végleges), meg sokat vagyok Carlosszal is, így sajnos kevesebb idő jut az online életemre. Megpróbálom összefoglalni az előző részeket.
Voltam a Casa Grande-n Carlosnál és csudijó volt! A családja jófej, az anyjával jóba lettünk, az unokaöcsik és -hugik is imádnivalóak, jól éreztem magam.
A meló csudajó szintén, bár kicsit még kavarászás van, hívást is veszek, meg levelezek is. Ma az első leveleinket elkezdték értékelni és hibátlan lett az első egyedül megírt, szóval annyira jó vagyok (nem volt még ilyen ember, pedig 40en vagyunk a csoportban jelenleg), kaptam egy rakás dícséretet a felettesektől :)))
Carlosszal is jól vagyunk, sok időt próbálunk együtt tölteni, bár most pont 5 napig külön voltunk, de tegnap este jól be is pótoltuk :P Meg ma is együtt alszunk.
Most rohanok még le az egyetemre, Szöszivel találkozunk, mert a szeptemberi műkarmaim vége még mindig nem pattogott le, így most leszedetem a maradékot. Igyekszem jobban figyelni rátok is, mert nagyon sokat jelent a blog és ti, szóljatok, ha elhanyagolnék bárkit is :)

Mások

Nem tudom mi van velem - vagy legalábbis tudom, de úgysem tudok mit tenni ellene azon kívül, hogy türelmes vagyok, mert én sem vagyok tökéletes.
Azokon az éjjeleken, amikor nem alszunk együtt, más férfiakkal vagyok. Nem szószerint, de vagyok. Grey-jel plázáztam, ma az egyik munkatársammal csókolóztam... Szeretem Carlost, nagyon is, de ezzel a kis agyammal nem tudok mit kezdeni. Szembenéztem a dologgal, hogy a szexben még van hová fejődnünk, de részben miattam sem haladunk, mert olyan fáradt vagyok hétköznap. Szembenéztem azzal, hogy továbbra is vonzódok emberekhez amellett, hogy vele vagyok, de még mindig sokkal inkább Ő, mint bárki más. Szeretem és Ő is engem. ez a legfontosabb. A többi meg majd kikopik vagy sem, de ezt meghagyom FutureSophie-nak, nekem most mennem kell dolgozni.

(Not) Myself last night

Tegnap munkatársas iszogatós délutánt tartottak - páran még mentek tovább Bori koncertre, de én inkább Carlost választottam. Felöltöztem szexibe, a kedvenc bordó minim,  legkivágottabb fekete felsőm, harisnya, magassarkú, frissen mosott haj, fekete szemceruza, szóval minden, amitől nőnek érzem magam úgy igazán.
Felmentem Carloshoz, ő így nézett, hogy melyik munkatársamnak öltöztem ki ennyire, mondom azért, mert utána fel akartam jönni hozzád. Felpattantam az asztalára és a lábam közé húztam. Ő meg nem vette a lapot. :( Sajnos úgy néz ki, túl sokat játszok vele hétköznap, ilyenkorra már nem hiszi el, hogy tényleg akarok is valamit, de azért végül jó vége lett :)
Ma nyugisan keltünk, bár nem voltam túl barátságos hangulatban, de egy jó késői reggeli után minden jobb lett, mire indult vissza, már jó volt minden, nem akartam engedni. Nem akarok vele undok lenni, mert annyira drága és szeretem, csak egyszerűen nem bírom kihozni belőle a férfiállatot, amire meg amúgy nekem lenne szükségem, de beszéltünk erről és dolgozni fogunk a kapcsolatunk ezen részén, hogy mindketten megkapjuk, amire vágyunk.

Azért bevallom, engem is meglepett, hogy az egyik munkatársammal össze-összeért a térdünk és kicsi szikrákat éreztem, de szerintem ez csak azért mert hónapok óta nem nyúlt hozzám más pasi Carloson kívül és most ezt hozta ki. De még mindig jobban vágyom rá, mint bárki másra.

ui. szóba jött az egyik tanárunk, aki a betanulásnál segített és a lányok közül többen is tolnák a csajt, mint a lopott biciklit - jó helyre kerültem, úgy érzem :D

Elégedett

A munkában minden jó most. Végre megszoktam, kezd kialakulni a rutin is, élvezem is, meg már megy is. Megszoktam, hogy a héten meg jövőhéten is délutános vagyok, este későn érek haza, stb.
Carlosszal is jól alakul minden, hihetetlenül szeretem. Sajnos hétköznap nem vagyok túl használható barátnő, de tegnap tényleg a karjaiban aludtam el, ami olyan jó érzés volt <3 Szeretnék még 1-2 dolgon javítani, de most ennyire futja az erőmből. Majd idővel jön minden, remélem.
Hétvégén csapatleépítő iszogatás lesz, amit már nagyon várok, mert a kis csapatunk ugyan együtt van egész nap, de csak 1-2 percünk van egymással beszélni, ami elég kevés... Meg jó lesz már kikapcsolódni egy kicsit. Megyünk majd moziba is Carlosszal, mert moziünnep van és olcsóbban lehet menni, kihasználjuk.
Jövőhét végén meg úgy néz ki Pest környékén leszek, de családdal, úgyhogy randit most nem tudok adni senkinek, de még mindig élénken élnek a nyár eleji találkozások! :)
Kicsit hiányzik néha a pesti nyüzsi, de ott magányos voltam, így összességében nem cserélném el az itt-és-mostot másra.

Megyek aludni, holnap munka, én meg csak hallgatom a Rent zenéjét dzsátubén.

Így járunk

Együtt töltöttük a hétvégét, kettesben. Minden nap rájövök, hogy mennyire szeretem ezt az embert és mennyire nem akarom elveszíteni. Ma volt a tv-ben az a rész a HIMYM-ből, amelyben a legeslegkedvesebb idézetem is elhangzik, ezzel szerettem meg igazán a sorozatot és ez lett a mottóm is az elmúlt kb. 5 évben:

- Gyerünk. Nagy kaland lesz!

- Ez nem egy kaland. Ez egy hiba.

- Jó, rendben, egy hiba.

Tudom, hogy hiba.

De van olyan dolog az életben, amiről

sejted, hogy hiba, de valójában nem tudod,

mert csak úgy bizonyosodhatnál meg

róla, ha elkövetnéd azt a hibát,

és visszanézve elmondhatnád:

"Igen, ez hiba volt".

Szóval az igazán nagy hiba az lenne,

ha nem követnéd el a hibát,

mert akkor sosem tudnád meg, hogy

az a valami hiba volt, vagy nem.

És a francba is, én sosem hibáztam.

Emiatt fogom mindig imádni Lily-t, mert ezzel olyan erőt adott (jó, persze az írók), ami belevitt és segített túlélni sok-sok kalandot az évek során.

Kicsit ma elgondolkodtam, hogy mi lenne velem Carlos nélkül, de arra jutottam, hogy nyomorult egy sors lenne, mert én már eldöntöttem, hogy vele akarok lenni, Ő az Igazi. Nem feltétlenül az a pasi, akit elképzeltem 16 évesen, de volt olyanom is és nem volt jó. Azért kell minél többet tapasztalni, hogy ne csak a rózsaszín álmok, hanem a rózsaszín rémálmok is segítsenek megtalálni az igazi utunkat, ahol megtalálhatjuk magunkat és a boldogságunkat. Nekem ez a 12 (+ mégpár) út kellett, hogy megtaláljam azt, amin olyan jól érzem magam, mint eddig talán egyiken sem. Boldogság és nyugalom van.

Boldogság

Szerelmes vagyok. Őrülten. Hihetetlenül, számomra is meglepően.
Az ilyen nyugis hétvégékbe mindig belerondítok némi komolykodással, de ilyenkor van időnk türelmesen átbeszélni a dolgokat, hétköznap, mikor minden vágyam az ágy, olyankor örülök inkább a pillanatnak.
Sokat kell még tennem ezért a kapcsolatért, mert jelenleg sokkal többet kapok, mint amit adok, pedig én is tudnék többet adni. Egyszerűen kell az érzés, hogy igenis, megérdemlem én is a jót és a teljeset meg a boldogat. Hogy nem kell beérnem kevesebbel, hogy jár mindez nekem is. Most, hogy megkaptam, ideje viszonozni is a sok jót és boldoggá tenni a másikat is, nem csak önző módon a saját boldogságommal foglalkozni, mert ha teszek érte én is, akkor még többet fogok visszakapni.
Megtaláltam a helyem és a párom, egyszerűen nem fogom ezt már elszúrni, mert ő az, aki mellett ébredni akarok ezentúl minden reggel és akit szeretni fogok.

Hihetetlen dolog történt a héten, megvolt az első meetingem. Véletlenül belekerültem abba a pár emberbe, akiket meghívtam egy vezető általi tájékoztatóra. Mostanáig úgy nézett ki, hogy ha komoly karriert akarok a cégen belül, akkor előbb-utóbb Bpre kell költöznöm. Erre most kiderült, hogy dehogy! Hoznak le még pár társosztályt és sokkal több elérhető pozíció lesz. Így most már tudatosan tervezhetem a karrieremet Mc-n is. Elkezdtem túlórákat vállalni, ami nagyon jó pont állítólag és érzem is, hogy olyan emberek, akik elég szigorú hírében állnak és mégis velem segítőkészek. Meg a héten megcsináltam a nagyvizsgát (85% lett :) és csak az én vizsgámra a kötelező 2 ember mellé beült egy harmadik. Biztos én vagyok a hülye, de tökre úgy érzem, hogy számolnak velem a cégnél. Ugye úgy lettem felvéve, hogy mehetnék a vezetői utánpótlásra is, csak nincs elég tapasztalatom, így inkább kezdjek itt. Namármost, ha tudják, hogy jó vezető lennék, akkor csak odafigyelnek rám valamennyire... A fene sem tudja, majd kiderül, mindenesetre odafigyelek, túlórázok, a meetingen is kérdeztem (csak hárman voltunk ennyire aktívak), meg próbálok a lehető legpontosabban és körültekintőbben dolgozni, hogy ne legyenek hibáim, amik később visszatartanak. Imádom egyébként magát a melót, kapok az ügyfelektől is dicséretet, illetve a kollégák is mondják, hogy látják rajtam mennyire élvezem. Amit korábban magam sem hittem volt. Vártam már, de tényleg élvezem, hogy segítek embereknek a gondjaik megoldásában. Végülis az életem részben erről szólt korábban is a korrepetálásokkal, amikor a barátaimmal leülök, hogy beszélgessünk, amikor az évfolyamom bármivel fordulhatott hozzám. Élvezem :)

Merengős

Elfogyni az ölelésben... ironikus. "Csak egy ölelést szeretnék... "
Még mindig vannak részeim belül mélyen, amelyek nem engedték el a múltat. Ne érts félre, vissza sem vágyom már, de jó emlékezni. Viszont nem nagyon van kivel megosztani, mert akivel átéltem, azzal nem lehet. Apróságok,egy pillantás, érintés, érzés, butaságok jutnak eszembe sokszor, elnosztalgiázok 1-2 gondolat erejéig, aztán megyek is tovább. A nem beszélés miatt kicsit olyan érzés, hogy bennem rekednek a dolgok. Nem tudom átbeszélni senkivel. Néha dühös vagyok, néha nosztalgikus, néha realista, de még nem záródott le teljesen. Hiszen még egy éve sincs, hogy elindult. Legszívesebben csak leülnék egy kávéra és megkérdezném: Hogy vagy barátom? Nem vágyom már rá, csak hogy tudjak róla, tőle, általa. Hogy halljam, hogy azóta sem jó senkivel, nem olyan, mint velem, hogy rossz neki. Nem is egomnak kell, vagy csak annak, de jó volt hallani. Kár, hogy nem ír blogot.

Persze jó most hallani, hogy mennyire fontos vagyok, meg érzem a rengeteg szeretet, ami felém áramlik és egyáltalán nem elégedetlenkedek, mert nagyon boldog vagyok és jól tettem, hogy a lehetetlen hajkurászását befejeztem, csak... ilyenek a nők. Vagy legalábbis szeretek tudni az exeimről. Nem vágyom vissza egyikhez sem, de szeretem tudni, hogy mi van velük, hogyan alakul az életük.

Holnap

Kezdődik a hívásvétel. Fosok. Plusz a hétvégi foggyulladás után most a torkom kezdett el kaparni, ami egy alapvetően beszélgetős állásnál nagyon nemjó. Remélem sikerül valahogy túlélni, veszek holnap C-vitamint meg nem tudom mit és felturbózom az immunrendszerem, mert nem eshetek ki betegség miatt.

Írtam már az esküvőről? Szép volt, nagyon jól éreztük magunkat, csini is voltam... kezd rémleni, hogy már írtam.
Akkor viszont csak az unalmas semmi napok vannak. Elkezdtem a 90 napos diétát, eddig jó, bár épp most szegem meg egy mézesnegroval, mert a torkom állapota fontosabb lenne, remélem nem nagyon izé.
Elmaradtam az összes blog olvasásával, mert szabadidőmben csak gyorsan átpörgetem a fészt meg a tumblit és szaladok főzni meg Carlosszal vagyok, de ma bepótolom mindezt.
Arról nem is beszélve, hogy meg akarom nézni a Djangot (omg még nem láttam), de nincs semmikor 3 egybefüggő órám rá. Mondjuk most lenne, de inkább a netes életemet hozom helyre, mert lassan kezd a nullához konvergálni, meg mondjuk jó lenne Carlosszal együtt megnézni. Talán majd hétvégén, bár megyünk szüretelni.

Take me

Hosszú hét volt.
Hétfőn munka után megcsináltattam a körmömet Szöszivel, 11re értem haza este. Tanulás közel nulla.
Kedden a városban vásárolgattam, végre jött fizu, meg tudtam venni azt a pár apróságot, ami még kellett az esküvőre.
Szerdán az egyetemen voltam, mert vannak még ott is befejezetlen dolgaim, szeretett feladataim.
Csütörtökön teljesen időben értem haza, végre mehetett a tanulás a péntek reggeli utolsó vizsgámra.
Sikerült, már csak a záró vizsga van hátra, lassan kezd életem lenni. Péntek este haza, kicsi fogfájás, de semmi vészes.
Szombaton reggel fetrengés Carlosszal, majd készülődés az esküvőre (uncsitesóm ment férjhez). Csodaszép szertartás, nekem is szép ruha (csekk máj támblör), családozás, meg Carlos bemutatása (még senkit nem mutattam be...). A tesóim hozták a formájukat, bátyám ráfingott a kisebbik nővéremre előttünk... szerencsére Carlos jól viselte, nem szaladt el sikítozva :D Estére feldagadt a fél arcom, a fogam rendetlenkedik már megint. Egyszerűbb lenne kihúzatni az összest... :(((
Ma meg sokáig aludtunk Carlosszal, aztán visszajöttünk Mcra, pihentünk még, végre szeretkeztünk egy kiadósat, aztán elváltunk, mert neki is van dolga meg nekem is. Most meg küszködök, hogy lemenjen a fogamról a duzzanat, mert addig fogdoki sem foglalkozik velem...

Szóba jött már többször a jövő. A héten lettünk négy hónaposak. Nem sok idő telt még el, de olyan, mintha már évek óta együtt lennénk. Ez nem tudom mennyire jó vagy rossz, de én nagyon szeretem így magunkat. Néha még elszúrom, mondok valamit, amit viccnek gondolok, ő meg komolyan vesz, de átbeszéljük és végül minden oké.
A héten elég komolyan felmerült az összeköltözés, és látom rajta, hogy jönne és szeretném is, mégis nemet mondtam. A héten sokat tanakodtunk a lakótársaimmal is és ezt hallotta, részben emiatt is jött ki belőle szerintem, de nem akarom elsietni. Így is rengeteg időt töltünk együtt, de még jó néha külön is lenni, meg szeretném ha még kiélvezné a kolis éveket, utána is tudunk még együtt lakni bőven. Szerencsére jól vette ő is, alapból is úgy volt, hogy december-január környékénél nem költözünk össze hamarabb.
A másik dolog, hogy annyit beszélgetünk az esküvőnkről, hogy néha már én magam ijedek meg. Mármint persze minden lány szeret álmodozni, de nekünk lassan már kész a teljes terv, pedig csak 4 hónapja vagyunk együtt és ő még csak 21. Szóval most egy ideig próbálom  majd ezt visszafogni és úgy venni, hogy csak az uncsim esküvője hozta elő.

Szerdától hívást veszek, izgulok, de a gyakorlások többségében jól mennek. Szurkoljatok!

Take me for what I am

ui. hogy szebb legyen a nap, ma tönkrement a második vibratojásom is. többet nem kezdek ezzel a márkával, mert már megint érintkezési hibás, pedig igyekeztem vigyázni rá...

Most

Tudom, hogy nem írhatsz, de szólj ha zavar hogy lájkollak... - írja ezt az, akivel eddig is leginkább írásban kommunikáltam, te hülye vagy baszod???? jó persze épp azt teszem, amit írtál, de wááá leborultam egy kicsit a székről. Erről ennyit. Csinálj, amit akarsz, nem zavar.

Már csak egy hét és vége a tanfolyamnak és kezdjük a rendes munkát, hihetetlen gyorsan elszállt ez a pár hét és izgalommal várom az utolsó kisvizsgát meg majd 25én a rendes nagyot is. Úgy érzem most, hogy menni fog, meg rendelkezésemre áll majd minden, ami kell, csak nem kell elizgulni a dolgot és akkor rendben lesz :)
A nyomtatómból fogy a festék, így a céges anyag mentazöld lett, de egész jól áll a dizájnnak, lehet majd bedobom, hogy cseréljünk :D

Sütöttem tegnap kekszet, amibe tettem fehércsokit de eltűnt a sütés után...
Meg voltam Nyíregyen is, vettem szekszi ruhát is (csipkés, térdig érő), erre most nézem, hogy 19 fok és 9 mm eső jön szombatra... ezen a hétvégén kellett volna tartani a lagzit, de max vastag harisnyát meg kiskabátot húzok, nem gáz. Majd csinálok fényképet magamról :)

Lakótársékkal nem tudom mi van, de egész hétvégén érezhető volt a feszkó, meg nem is nagyon beszélnek egymással... remélem nem mennek szét, mert szeretem őket együtt.

Jön Carlos és hoz tortát, meg még tanulok, meg elkezdek szépülni szombatra, mert az arcbőrömön még van mint dolgozni, hogy csudálatos legyek :)

Idézet

“Franciaországban száz, százötven évvel ezelőtt, a házasságban élők nem várták el egymástól a hűséget. A szeretet jele nem a hűség volt, hanem a diszkréció. A házasság a gyerekek felnevelésére és a vagyonok növelésére szolgált, a szerződés erről szólt. A szeretetet, tiszteletet meg lehet ígérni a másiknak, lehet akarni jól bánni a másikkal, a barátság, jóindulat, kedvesség gyakorolható. Azt, hogy amíg a halál el nem választ minket én kívánni foglak, szerelmes leszek Beléd, azt nem lehet akarni. A vágyat nem lehet leszögezni, akarni, ígérni, az vagy van, vagy nincs. A szeretet nem birtokolja a másikat, viszont a féltékenységet nehéz vagy lehetetlen kikerülni. Ha féltékeny vagyok, félek, hogy elveszítem a másikat és az ő boldogságából ki leszek rekesztve. Ezért volt a diszkréció fontos, hogy a másik ne szenvedjen, hogy ne fájjon neki, hogy megcsalom egy közeli ismerősével, vagy testvérével, a szomszéddal. Ha a szerető egy idegen, akibe nem fog a párom belebotlani, és nyomtalanul folytatom a szexuális kapcsolatomat, akkor nem kínzom a páromat. Legjobb esetben én sem tudom ő éppen kibe szerelmes most, és ő sem tudja hogy most van-e vagy nincs szeretőm. Ez a francia minta.
Ebben benne van az, hogy a szexuális életem nem egy titok, hanem privát: senkinek semmi köze hozzá. Minthogy nem kell beszámolnom arról, hogy hol, kivel, mit eszem, arról sem kell, hogy hol, kivel és hogyan szeretkezem. Titokká válik az ami különben csak egyszerűen magánügy, ha megígértem a másiknak, hogy csak vele fogok szeretkezni, hű leszek a halálig.
Hazudni a másiknak, megfosztani a másikat a valóságtól szemfényvesztés és káros is lehet. Egy hatalmi játszma.
Viszont ha tudom, hogy a másik nem engedné meg nekem, hogy szabadon szeretkezzem azzal akivel akarok, akkor nem a barátom, inkább ellenségem. És hülye az aki nem hazudik az ellenségének.
De akkor miért élek az ellenségemmel? Hát mert rengeteget invesztáltam, befektettem a kapcsolatba, közös gyerek is van, szeretem is, nem akarom becsapni, elárulni, cserbenhagyni.
Úgy is lehet gondolkodni, hogy mi a fontos? Ha a vágyaim kielégítése, akkor nem tudok hű maradni. Ha a hűség, akkor tudom, hogy vannak és lesznek vágyaim, de mert elhatároztam, hogy mi a fontos, nem elégítem őket ki. Nem kell a vágyat kielégíteni. Valaki csábít, kísért, vonz — bevallhatom neki, hogy ez így van és megállapodunk, hogy nem teszünk semmit, csak élvezzük azt, hogy vágyunk egymásra.
A kölcsönös vágyak kielégítése nem bűn, ha az aktus nem sért, nem bánt senkit.
A legfontosabb parancsolat: Ne árts!
Ha fiatal vagy, csak annak ígérd meg, hogy hű leszel hozzá, akivel már tapasztalod, hogy hű vagy, akaratodon kívül, mert más már tényleg nem is érdekel és ha igen, akkor csak futólag.
Nincs egyszerű válasz, legjobb erről sokat és őszintén vitatkozni. Egy párkapcsolat akkor jó, ha minderről szabadon, őszintén és spontán lehet beszélgetni.
Lehet szeretni azt, akiben nem lehet megbízni. Lehet vágyni arra, akit nem szeretek. A szeretet, a vágy, a tisztelet és a bizalom független változók. Egy kapcsolat íze, illata, alkata attól függ, hogy mi van ezekkel a változókkal.”

—	Feldmár András - kísértésről és hűségről

Mindenki hagy sebesülteket

Mindenki hagy sebesülteket. - Te többet, mint bárki más.
A pillanatnyi boldogság fontosabb - Kinek hogy, de milyen áron?
Végtelen sok boldog pillanat? - Azt hiszed, az jobb lenne? Hogy jobban értékelnéd? Hogy többet jelentene számodra? Most is ebben élsz, csak nem veszed észre.
Te bántasz vagy téged bántanak. - Amikor elkezdesz mentegetőzni, hogy nem akarsz soha megbántani, közben meg mást baszol meg, mégis mit vársz? Aztán csodálkozol, hogy senki nem tud hűséges maradni hozzád, még az sem, akit barátnak hiszel.
Mindenki hagy sebesülteket. - De ha látod a végkimenetelt a kezdet előtt, akkor igenis tiéd a felelősség az okozott kárért.
Valahol valaki nem kaphatja meg, amit akar. - Magadról beszélsz. A saját magad által épített börtönben ragadtál, hiába ásod (milyen olcsó poén lenne azt írni, kfúrod) a menekülőutat a föld alatt, titokban, csak azt éred el, hogy az eredeti építmény egyszer a fejedre hullik, mert az a kevés biztos alapja is használhatatlan lesz.
Az űr pedig nem tudja kitölteni az űrt. - Ez a te legnagyobb bajod. Azt mondod, melegít belül, elhiszem, de nem tudod átadni magad a jónak, mert nem teheted, mert a képmutatásról szól az életed. Az agyadban a kis kerekek már erre álltak rá, reflexből hazudsz és csalsz, mert mást már nem is tudsz. Az ártatlan oldalad mutatod, míg becsalogatod az áldozatod, aztán meg még téged kell sajnálni, mikor menekülnek a farkastól.
Nincs garancia. - Ahogy semmire az életben. De azzal, hogy hűtlen vagy hogy csalsz és hazudsz nem is leszel méltó a boldogságra, az igazra és a szeretetre. Méricskélsz. Csokiban, ruhában, cipőben és játékban, nagylelkűen, de méricskélsz.
Mindenki hagy sebesülteket. - Te tömeggyilkos vagy.

Nem tudom, mi mást írhatnék még. Neked nem írhatok, de ide kiírhatom magamból. Nem bántani akarlak ezzel, remélem tudod, csak megvilágítani dolgokat, ha nem látnád és ha még olvasol.

És mielőtt bárki félreértené, nem az eredeti írónak szól ez, hanem egy idézőnek. WoW, tényleg.

Vágyak

Tök normális, hogy kívánok dolgokat. Hogy elkalandozik a gondolatunk, akár meló közben is. Hogy vágyok egy durván csokis-zsírban tocsogó édességre. Hogy aludni akarok amennyi csak jól esik. Hogy időnként egy kicsit ráindulok az egyik munkatársamra. Hogy szeretnék aludni vagy egy szabadnapot, amikor nem kell tanulnom másnapra meg utána napra se. Hogy ma találkoztam Gólyával melóban és még mindig megmozdul bennem a kisördög. Hogy olyan munkára vágyom, ahol munka után nyugodtan beülhetek sörözni a barátaimmal, mert nem kell hazarohanni, hogy tudjak készülni a másnapi munkára. Hogy aludni szeretnék.

Hogy hétfőnként mindig benne van a pakliban, hogy felmondok. Hogy nem bírhat az ember ennyit megtanulni ennyire rövid idők alatt. Hogy mindennap erőnk felett teljesítünk. Hogy vágyom némi szabadidőre. Hogy idejét sem tudom, mikor mulattam utoljára úgy igazán. Hogy már tuti szétcsapnám magam bármilyen alkohollal, olyan régen ittam. Hogy szeretnék berúgni és táncolni és mulatni és vállalhatatlan lenni egy kicsit, flörtölni, táncolni még, illetlenül kiöltözni és még szexelni is (na jó ezt azért végső soron csak Carlosszal szeretném igazán - a fenébe monogám lettem :D)

Nem bírom már sokáig...

...ezt a folyamatos terhelést a melóban

Rent

Aki eddig nem látta, húzzon a dzsátubéra soványmalac vágtában és nézze meg!
Annyira tetszett! A zenéje valami hiperszuper jó, a film megnézése után még ötször végighallgattam a 27 számos soundtrack playlistet.
Melóval minden ok, bár egyre nehezebb így a vége felé a tanfolyamnak, többet kell tudni, jobban elfáradok, nyűgösebb vagyok, de már csak 3-4 hét és jöhet a munka! Néha úgy érzem, hogy a faszér' mentem el ide két diplomával, de aztán azzal nyugtatom magam, hogy itt is lehet szépen felfelé lépkedni a létrán, sőt! Jó lesz ez :)
Megyünk szeptember 14én esküvőre uncsimékhoz és meghívták Carlost is velem, szóval szuperjó lesz :) Már azt is tudom, milyen ruhát szeretnék, csak anyagot kell venni hozzá a héten és elvinni a varrónőhöz. Majd lesz gpoy :)

Coming Soon

Köszönöm a kitartást mindenkinek!
Most kezdtem el a legnehezebb modult a tanfolyam során, de már a felén túl vagyok, már csak 4 vizsga meg a záró és teljes értékű alkalmazottá válok.
Dupla csapdába estem a bloggal: nem történik velem semmi a napi rutinon kívül, így nincs miről írni, valamint mindig történik azért valami (ami persze nem ideillően fontos), ezért nincs időm írni.
Türelem kedveseim, addig olvassatok innen oldalról jófej bloggereket!
Már csak ~3 hét!

Nincs új a nap alatt

Még mindig semmire sincs időm és sajnos a blogra sem :( Alice láttam, hogy írtál, köszi :) Neked is!

A meló jó, haladok, már 4 vizsgát letettem. Csak állandóan álmos vagyok, pedig tegnap már 9 órát is sikerült aludnom, szemben a kezdeti 6 órákkal. Mindenkivel jól kijövök, minden jó.

Carlosszal dúl a láv, én komolyan nem hittem, hogy lehetek még ennyire szerelmes a sok szar után és hogy lesz valaki, akivel ennyire jól érzem magam és nem akarom, hogy hazamenjen, hanem minden nap együtt aludjunk és a karjaiban szenderedjek el és mellette ébredjek. Csodálatos :)

Jön a hosszúhétvége, némi családi szülinapozás, meg a szokásos nyári tábor, ezúttal Tiszafüreden. Ha addig nem írnék, szurkoljatok a jó időért! Jön elvileg Edward és talán Szexiszemű is, de leginkább a barátaimmal leszek, nem pasijelöltekkel, mert van egy szuper pasim!

Már csak 4 hét és rendesebb kerékvágás lesz, köszi a türelmet!

Összefoglaló

Időhiány
Szívás, hogy semmire nincs időm és még 6 hét így fog telni. Ugyan jó bent, jó, amit tanulunk, a társaság is jó, csak utálom, hogy itthon utána nincs időm semmire, mert hazajövök, fürdök, eszek, netezek, tanulok és máris éjfél van. Nem vágyom sokra, csak főznék egy jót vagy sütnék, de semmire nincs idő...

Magány
Vannak bent barátnőim, meg tényleg mindenki jóban van mindenkivel, viszont... ma emailt kellett küldenünk egymásnak, hogy teszteljük, hogy működik-e és elvileg a mellettünk ülőnek kellett és nekem senki nem küldött. Pedig középen ülök. De próbálom ezt nem úgy venni, hogy nemszeretnek, csak így jött ki a lépés.

Munka
Napról napra jobban szeretem, most épp számomra érdekes részt tanulunk és lehet, hogy lesz olyan pillanat, amikor majd át akarok kerülni erre az osztályra (most általánosan tanulunk mindenről), szóval motivált vagyok.

Carlos
Dúl a szerelem. Sajnos rá sincs annyi időm, mit korábban, de jól viseli, nagyon segítőkész és támogat mindenben. Tegnap neki mondtam fel az anyagot is :) Hétvégén eljön hozzánk is és ott leszünk pár napot. Annyira szeretem, hogy az már hihetetlen.

Egyebek
A bennem lakó dög eléggé szunnyad, ugyanakkor időnként, ha unatkozom beúszik némi éjszakai műszakos falhoz csapós szex vízió. Meg az egyik munkatársam elég kedves, ma beszélgettünk is, de totál nonszensz az egész, csak kedvelem munkatársilag. Carlost szeretem, az ilyen hülyeségek meg elmúlnak.

Nézd ezt a videót a panel albérletedből, miközben a lepedőd is izzad már. Gondolj bele, hogy kerek 2,5 nap lesz idén a nyaralásod. Gondolj arra, hogy ahelyett, hogy munka után ciccentenél egy sört a barátokkal, inkább hazarohansz, mert tanulni kell (betanulás a munkahelyre, másnap vizsga). És mondd utánam:

I AM FREE

Rohanás

/Elértük a 12006. látogatást is, köszönöm nektek!/

Reggel gyors zuhany, gyors reggeli, gyors pakolás, ne felejtsek el semmit, aztán rohanás a buszhoz, "meló" (betanulós tanfolyamon vagyok, még 7 hét elmélet és minden héten 1-2 vizsga az adott hét anyagából). "Meló" után gyors vásárlás (néha csak kaja néha ruha is - kell egy pár új), aztán rohanás haza, valamit enni, valamit készíteni másnapra, egy kis beszélgetés Carlosszal, a lakótársakkal, jajj de mennem kell, mert még tanulni kell, szóval tanulás, estevan megyekaludni.

Ezt szorozzátok be még 7 héttel. Mindennap. Az első vizsgám sikerült pénteken szerencsére, így nagyon örültem, de ugyanakkor semmire nincs rendesen időm. Vagy csak még jobban meg kéne tervezni/szervezni mindent? Igyekszem.
Mondtam már, hogy Gólyával egy helyen dolgozom? Pénteken találkoztunk először, adott két puszit és ment is, mert kezdődött a műszakja, de az illata rajtam maradt... kellemes volt és kicsit zavaró is, mert egyből különböző forgatókönyvek kezdtek el pörögni a fejemben "munkahelyi szex" címmel. Nem fogom tagadni, hogy még mindig tudok rá vágyni, mert nincs értelme, de szerencsémre vagy egy emberem, akire még jobban vágyok.
Pénteken délután jött, most ment el úgy egy órája. Moziztunk, fetrengtünk, mászkáltunk a városban, jó volt nagyon. Meg annyira rendes. Tegnap délután kidőltem és amíg aludtam megcsinálta a csilisbabot, amit vacsira akartam magunknak. Meg segített sok mindenben és nem rinyál, hogy tanulnom kell vagy most pl. fordítottam egy szakszöveget és inkább lökést adott, hogy menjek, csináljam, haladjak. Nem tudok elég hálás lenni a sorsnak.

Remélem sosem fogom elbaszni.

Kurva (jó) munka

Nagyon jó az új munka, csak kicsit le vagyok épülve utána, mikor hazaérek. Evés, net és már alvásidő van.
Amivel csak az a bibi, hogy nincs benne barátozás/barátnőzés, tanulás a folyamatos vizsgákra (még jó, hogy oda tudok figyelni napközben), meg kaját is kéne főzni minden nap másnapra, de már a f@szomnak sincs kedve hozzá, de rendelni se akarok meg az meg sokpénz (én meg még minimálbéren vagyok egy darabig). Szóval a f@szomat bele éppen, mert látom, hogy szeretni fogom, meg már van olyan hely, ami így bekerült a kis tervembe, hogy oda be kéne kerülni majd, plusz még a tényleges melóból nem sokat láttam, amire minket speciálisan képeznek majd. A társaság jó, a tanfolyam jó, a munkahely jó, mindenki kedves és aranyos és közvetlen, csak a picsába ne lennék ennyire fáradt. Vitaminozok egész nap, meg alszok 8 órát (amit lehet, hogy 6-7,5-re kéne módosítani), de elszoktam ettől már január vége óta.
Szóval egyik pillanatban szeretem az egészet, a másikban meg rohadt fáradt vagyok. Kövessetek Tumblr-ön is, mert ott lesznek most inkább napi dolgok, mert még a blogoláshoz is fáradt vagyok, arra viszont ráfüggtem.
Fáradt vagyok, de mélyen belül boldog is :)

End of Summertime

Munkát kaptam. Hurrá. Hétfőn kezdek. Előtte 7.45-re megyek egy másik cég másik interjújára. Még ezt se kezdtem el és máris más felé kacsintgatok. Ez vagyok én.

Tegnap majdnem vége lett. Általában betonbiztosnak érzem a kapcsolatunkat, de van egy terület - Grey - ahol papírvékony jégen vagyok és bármikor belefulladhatok. Jó fej akartam lenni és megcsináltam a chrome-ba, hogy az ő saját fiókjával is legyen egy felhasználó. Rutinból belépett az emailekbe és állítása szerint véletlenül, de beleolvasott a Grey-es levelezésembe. Ott pedig azért voltak dolgok. Inkább múlt béli emlékek megidézése, de bármelyik bíróság elítélne a bizonyítékok fényében. De szerencsém van. Csodálatos embert fogtam ki, aki megbocsájtott mindent. Átbeszéltük a dolgot, volt némi sírás is, de rendben vagyunk. Olyan nagy szerencsém van! Kommunikál velem, nem folytja el a dolgokat, hanem megbeszéltünk mindent az elejétől a végéig.
Beszüntettem a pornós tumblimat és megszakítottam Greyjel a kapcsolatot teljesen. Ez a helyes lépés. Carlos a legfontosabb.

Kevesebbet írok már, mert most is 4,5 napot töltöttünk együtt. Voltunk Lillafüreden, sétáltunk, ettünk. Voltunk  moziban, megnéztük a Szemfényvesztőket (inkább kikölcsönözve nézzétek meg), meg tegnap is sétáltunk egyet és bemutattam A-nak :) Bírták egymást, úgy tűnt, nagyon örültem :)

Holnaptól felnőtt vagyok.

Later

Hét közben itthon voltam, azért nem írtam, nem volt semmi, kisbabát játszottam (kaja+alvás).
Pénteken visszamentem Mc-re, mert Carlosszal hófordulónk volt. Vettünk ajándékot az anyuja szülinapjára meg kaptam egy gyönyörű rózsát. Én vettem neki egy könyvet, amit már régen szeretett volna (együtt Alexandráztunk :) meg vacsiztunk a kedvenc kínaimban és még fagyit is ettünk és majdnem hazasétáltunk a hegyen keresztül, csak annyira tele voltunk és még nem is esett volna útba a bolt, ahová mindenképpen be kellett mennünk, hogy végül inkább buszoztunk, bár abban is tettünk egy kisebb kerülőt :)
Aztán éjjel sokat szerelmeskedtünk, meg bújtunk, mert már hiányoztunk egymásnak, meg reggel is és végre találkoztak anyuval úgy rendesen hivatalosan is és szimpik voltak egymásnak, úgyhogy úúúúgy örülök :)))
Most viszont aggódás van, mert a Kicsimnek úgy néz ki veseköve van, holnap megy az orvoshoz én meg lassan megőrülök, hogy nem vagyok vele, hogy a gondját viseljem, de remélem, nem súlyos és holnap megoldják a dokik...

Teljes értékű vasárnapi ebédet főztem teljesen egyedül! Anya azt mondta, hogy 5/5öt ad rá (ilyen még sosem volt!), talán lassan hagynak már majd főzni, legalább akkor mikor sok tenni való van és nem ér rá más csak én.

Holnap végre megkapom az oltást, amit egy hónapja kellett volna, de remélem még mindig ér valamit.
Kezdődik elvileg az utolsó szabad hetem, amiben úgy volt, hogy kirándulunk Carlosszal, de így nem tudom mi lesz, pedig elvileg 22től már dolgozom, bár még előtte be kéne mennem a céghez, de nem hívott még a HRes csaj, de holnap csak lesz már valami :)

Szurkoljatok a melóhoz, de még jobban az én drágámhoz, hogy rendben legyen!

Felkiáltójelek!!!!44444nééégy

Szerelmesebb vagyok, mint valaha!
Minden kételyem elmúlt. Végre megnyíltunk egymásnak, meg voltunk megint moziban és nagyon jó együtt!!! A zsák meg a foltja... :)
Megnéztük az Alkonyat 4/1-2t (ő akarta) meg megbeszéltük, hogy moziba fogunk járni rendszeresen :)
Szeretem.

Kérdőjelek

Minden héten akkor vagyok a legjobban kiakadva, mielőtt Carlossal találkozom. Kifejezetten hisztis vagyok és nem bírok a picsámon ülni. Nem tudom ez miért van, hogy ennyire be lenne sózva a seggem vagy más...
Hiányzik, szeretem, jó vele lenni meg minden.
Most érek mégis abba a fázisba, hogy már látom milyen vele és hogy tényleg kell-e ez nekem. És igen, szóval nem arról van szó, hogy nem szeretnék vele lenni, csak annyira más, mint az ideál pasim (aki szintén sokat változott az évek során, de na). És nem akarom "kényszeríteni", hogy olyan legyen, mert akkor már nem az lenne, akit megszerettem, de azért lehetne egy kicsit rámenősebb. Néha úgy érzem magam, mint egy kiállított bábu, akivel óvatosan kell bánni. Nagyon ritkán nyúl utánam, teljesen visszafogott, én meg egy kis egészséges szexmániát még elbírnék, amikor nem bírunk kimászni az ágyból és mindenem le van zsibbadva a sok használattól, de eddig erre nem volt precedens.
Most három napig nyugiban leszünk, remélem kikeféli belőlem ezt a hisztikrisztit, mert már én is unom magamat. Vannak igényeim és kész.

Már megint

Rosszat álmodtam.
Biggel voltam, épp szeretkezni készültünk, mikor bevillant, hogy házasok vagyunk és elkalandoztam, hogy milyen jó is volt a szertartás és mire feleszméltem már túl voltunk a dolgon és nem volt ott (btw. álmomban elkalandoznak a gondolataim; btw2. Big mint a férjem; btw3. fasírtban voltunk és ez amolyan békülősszex volt). Szóval kimentem a lakásból és átkopogtam a szomszédba, mert a szomszéddal dolgozott együtt - és Szulák Andrea volt a szomszédom, aki ajtót nyitott és mondta, hogy nincs nála Big. De ő meg valami egyetemi tanárféle volt és jöttek hozzá rengetegen, pasi, férfiak valami konzultációra és mivel nálam is nyitva volt az ajtó, így bementek a lakásba és én meg mentem, hogy kitessékeljem őket.
Az egyik erőszakos lett és ellökött egy másikat, majd lefújta ilyen paprikaspray-vel, én meg addigra a szobám ajtajában álltam (az otthoni lakásunkban voltunk amúgy) és amint ezt megláttam, becsaptam magam mögött az ajtót és leültem elé, mert úgy ki tudom támasztani. Erre a pasi elkezdte a kulcslyukon meg minden résen befújni azt a szart, hogy hátha hat. Ekkor ébredtem.

Rövid időn belül már a második ilyen erőszakos álmom van (lásd íjpuskás halál), ami egy kicsit kiakaszt. Holnap már itt lesz Carlos, vele jobb aludni. Időnként mostanában félek egyedül a lépcsőházban, ami nem jó, mert az ember ilyenkor vonzza be a bajt, szóval próbálom lerázni magamról a dolgokat, de WTF van?!
Arra gondolok még, hogy mostanában sokat mérgelődök a szobatársamon. Semmi komoly, csak ő úgy szeret aludni, hogy nincs lehúzva a redőny, mert hajnalban kel és megy dolgozni (amit mindig halkan tesz, nem ébredek fel rá), viszont a fényre nagyon felébredek és emiatt már öt körül ébren vagyok minden reggel, és csak szunyókálok, majd mikor már elment és magamhoz térek, akkor felkelek és leengedem a redőnyt rendesen és úgy alszok vissza, hogy még mérgelődök. Ez jönne vissza álmomban?

Vegyesfelvágott

Kezdem a legfrissebbel, mert gyorsan elszáll.
Álmodtam még 15 perce... Valami harc dúl a felszín alatt, aminek kulcsfigurája lehettem. Az ellenség fészkében volt egy buli, ott iszogattunk, de még nem buktam le, aztán sikerült kiszökni ügyesen és mindenki tökre örült. Aztán jöttünk mentünk, meg volt valami pasi is, aki a párom volt (nem teljesen szerelmileg, de erős érzelmek volt húúú...), ja és Kiss Tibi volt a Quimbyből :D Na és elkövettem azt a hibát, hogy visszamentem a veszélyes házba mosdóba (!), és először egy szövetséges talált meg, adott egy biztostűt, de azonnal ott volt az ellenség is, ketten, de még nem is vettek volna észre, de jött egy harmadik ember és ő meglátott és én meg nem védekeztem. Abban a pillanatban hallottam, hogy üvöltve megérkezik a felmentősereg, az egyikkel még láttuk is egymást, de a férfi, aki rám szegezte a fegyverét (a másik egy nő volt), egyszer csak fejbe lőtt a kezében lévő íjpuskával. Úgy érzem, akkor elsötétült minden, de még van benne egy gondolat, ahogy a többiekre nézek, hogy minden rendben. Aztán felébredtem. És pisilnem kellett.
Teljesen lemerevedtem, most kezdek negyed óra múltán felengedni...

Tegnap este megint bejelentkezett Gólya. Azt várja, hogy mikor lesz teljesen üres a lakás. Nem tűnt fel neki, hogy kapcsolatban vagyok? Persze engem sem zavart, mikor neki volt..

A hétvégét Carlossal töltöttem, nagyon jó volt, csak a szobatársam is itt volt végig, így nem sok lehetőségünk  volt szeretkezni...

Péntek reggel kaptam egy állásajánlatot. Voltam 1,5 hete interjún vezetői utánpótlás programra és az alapján választottak be, de szeretnék ha előbb több tapasztalatot gyűjtenék a cégben, ezért egy alacsonyabb pozíciót ajánlottak fel (btw Gólya is ott dolgozik :s). Közben meg pályáztam egy másikra, ami határozott idős és rövid távon több tapasztalatot nyújt, viszont nincs benne hosszútávú lehetőség (gyesen lévő csajt kell helyettesíteni), max ha annyira megszeretnek, hogy utána másra átvesznek.

Szóval nehéz, meg gondolkodni kell és szinte állandóan ezen jár az agyam, mert az első az hosszútávon nagyon jó lenne, viszont lentebb kéne adnom most a "szintet" (1,5-2 diplomával beülni alacsonyabb végzettségűek közé ) és mondjuk eredetileg a programban is benne volt, de ott meg volt szabva, hogy mennyi időre, most meg eléggé labilis a dolog.

Gondolkodj Micimackó!

Láw

Sophie hozzáadott egy új eseményt az életéhez:

:))))))))))))))))))))))))))))

FaszTavasz

Mi a fütty van a hapsikkal? Ugye itt volt Gólya, mellette elkezdett írogatni egy srác, akivel egy házban lakunk, de kb 3 szót váltottunk életünkben irl. Először csak gratulált a dipihez, most meg már itt tart:
Így van majd lesz valami... csinos, okos, 2 diplomás fiatal vagy... nemsokára azt sem tudod majd melyiket válaszd 
Hát ezzel mi a faszomat lehet kezdeni?? Meg tényleg ennyire megérzik, hogy van valakim? Nem térek magamhoz... Lehet, ki kéne tenni fácséra, hogy kapcsolatban, akkor eltakarodnának... Vagy nem tudom, de ááhhhh mért most?
Amúgy lassan 10 óra és Gólya még nem jelentkezett, szóval nem hiszem, hogy jönne ma vagy majd délután, de le fogom szerelni a kurvaanyjába.

/Btw. tegnap sikerült bőrig ázni, a nagy miskolci vihart én irl élvezhettem végig az első csepptől az utolsóig, de legalább A barátnőmmel voltunk és végigröhögtük, hazafelé meg elbúcsúztunk egymástól örökre, mert benne volt a pakliban hogy tüdőgyulladást kaptunk
Btw2. megérte tegnap 3000 Ft-ot otthagyni a fodrásznál a rövid hajamra, konkrétan szétázott/

Éjjeli pillangó

Azaz Gólya... fos.
Hosszú idő után mindenki számára elérhetővé tettem magam fb chaten, meg is talált gyorsan...

Gólya
kedden sok lakotásad lesz bent??

23:40
Sophie
fogalmam sincs, egy tuti
mert?

23:41
Gólya
rám érsz??

23:41
Sophie
mit szeretnél?

23:42
Gólya
nedves puncid

23:42
Sophie
hajajj
ennyire nem megy a vadászat?

23:44
Gólya
megy de kiadnám a feszkot

23:44
Sophie
ó te szegény feszült férfiú
húzós a vizsgaidőszak?

23:46
Gólya
de gondolom gumit vigyek fel, ha mek..

23:47
Sophie
hát bogyót továbbra sem szedek, az biztos

23:52
Sophie
na mentem aludni, pá

Még miután látszólag kiléptem (rejtve maradtam), megkérdezte, hogy akkor mit szedek, de nyilván nem fogom neki elmesélni, hogy pharmatexezek Carlossal (azt se tudja, hogy van valakim).
Élvezem húzni a kis fejét. Legszívesebben megvárnám, míg kedden feljön és akkor pöccinteném, mert ő is annyiszor felültetett, hogy azt már el sem tudom mondani, de olvastátok mind. Megérdemelné...

Get out, leave right now

It's the end of you and me

It's too late now and I can't wait

For you to be gone

'Cuz I know about her and I wonder

How I brought all the lies?

You said that you would treat me right

But you were just a waste of time

Ja, amúgy nagyon röhögök, mert végre nem izgultam fel az ötletre és egyáltalán, a kis mocsok végre visszakaphat valamit a nagy semmiből, amit eddig nekem adott.

Állás.pont

Vége az egyetemnek, legalábbis a nappali tagozatos részének. Pénteken megvolt a dipiosztó is, amit nagy nehezen túl is éltünk a hőségben, bár az egyik csoporttársamnak sikerült elaludnia (éjjel jött haza a nyaralásról). Jó volt, szép volt, kicsit könnyeztem is, mert tényleg köszönettel tartozom a családomnak, hiszen egy évet fizetősön töltöttem, amit nélkülük nem tehettem volna meg.
A hétvégét otthon töltöttük, együtt, nagyjából csendben és békességben. Mégis pénteken a sírás kerülgetett jórészt. Egyrészt, mert hiányzott Nagyi, hogy neki is megköszönhessem, másrészt, mert a legdrágább Carlosom nem volt ott. Anya még nem akar találkozni vele, ezért nem hívtam el. Csütörtök este kettesben megünnepeltük, bújtunk, meg kaptam egy cuki macit, Pált, aki most már mindig velem lesz.A drágámnak még vannak vizsgái, így türelmesen várom, hogy vége legyen neki is és egy kicsit tényleg felhőtlenül együtt tudjunk lenni.
Bár a következő probléma a nyár, az állástalanságom és hogy elvileg most úgy állunk, hogy mindketten hazaköltözünk. Persze azt mondta, hogy simán megoldjuk a dolgot, aminek nagyon örülök, mert volt már, hogy a nyár miatt szakadtam el pasitól (lásd S még 2010 nyarán). Most nagyon bízok magunkban. Munkát akar keresni nyárra, hogy Mc-n maradhasson és nekem is ugyanez a tervem.
Viccből megkérdezte, hogy akkor meg kell kérnie a kezem ahhoz, hogy anya találkozni akarjon vele? Csak nevettem, úgyse lesz ilyen (legalábbis még egy darabig ne). Napról napra jobban szeretem és ragaszkodom hozzá, ami csodálatos érzés, főleg a múltam után, most lehet mindent, nem kell visszafogni, lemondani, kevesebbel beérni! Még tanulnom kell, hogy igen, megérdemlem mindezt és nem kell eltaszítanom magamtól csak azért, mert ő jó és kedves és csodálatos. Megérdemlem mindezt! Nem csak a lopott órákat, a gyors meneteket, az állandó óranézegetést, hogy mindjárt indulnia kell. Akkor arra volt szükségem, de most ez kell. Az egyik nélkül a másikat nem akarnám, így nem hasonlítgatom, hogy mikor kivel mi volt a jobb. Most jó.*

Rákattantam Brunora a youtube-nak köszönhetően

* ilyenkor szokott beütni a krach, de azért mégis le merem írni, hogy jó

Unalomig

Egyrészt, ma észrevettem, hogy már megint úgy nézek ki, mint egy éve, mielőtt munkába álltam. Azaz jojózok egy kicsit :s Alig várom már, komolyan, most rögtön ingyen is elmennék bárhová csak legyen napirendem és na arról szóljon a nap, hogy reggeli-film-ebéd-film-vacsi-film :S uncsi
Dolgozni akarok!
Bár ma voltam a vodánál interjún és szerintem nagyon nem engem keresnek az adott pozícióra és egy kicsit most elment a kedvem, mert minek jópofizzak bárkivel is állásinterjú címén, mikor nem engem keresnek. Azt hiszem vállalkozás lesz a vége... Semmi kedvem másnak hajtani éjjel-nappal. Meg van annyi tudásom, hogy akármibe kezdhetnék és most nem feltétlenül az egyetemen szerzett tudásról beszélek, azok csak a mankók, de a családból annyi mindent szívtam magamba, amit másnak tanulnia kell én meg úgy érzem "csuklóból megy".
Érdekes egy nyár jön, az biztos, szerintem őszre megutálom az egészet tényleg elkezdek vállalkozni.

Holnap egész nap a tűzhely mellett leszek, sütök kétféle sütit a diplomaosztómra meg estére jön át Carlos, csinálok zöldségfasírtot meg hagymás-petrezselymes krumplipürét.
Kicsit leeresztettem most, kezdem érezni, hogy vége van egy korszaknak és még nem tudom mi jön ezután.

Yesterday

Tegnap este szeretkeztünk. Olyan gyorsan elrepül az idő vele. 11kor indítottam el a filmet, negyed kettőkor már ment, de közben mintha csak fél órát lettünk volna összebújva. Csodálatos volt megint vele, tényleg nem tudom máshogy mondani... nincs nagy húú meg háá, de egyszerűen az, hogy érzelmileg biztonságban érzem magam mellette, annyira megdobja az egészet, hogy nem tudom rendesen elmondani.
Most rohanok, mert persze, hogy a legmelegebb napon kell az egyetemen rohangálnom mindenért...

Pihenés

Kivettem a hétvégét, aludtam, olvastam, semmit sem csináltam, imádtam!
Pénteken ugye moziban voltunk, a drágám egyszerűen csodálatos. Figyel arra a sok hülyeségre, amit összehordok állandóan és arra a filmre vitt el, amit a legjobban szerettem volna megnézni. Valamint én is visszafogtam magam és nem leskelődtem, így tényleg csak akkor tudtam meg, hogy mit nézünk, mikor felzúgtak a motorok :) (FF6 volt :) Imádom őt!
Aztán hazafelé rossz kislány voltam, még a mozi után lekaptam a bugyimat a szoknya alól és úgy jöttem vele haza (persze a tudomására hoztam, hogy mi a helyzet :P). Már a ház előtt nem bírtunk elszakadni egymás öleléséből és csókjaiból, pedig valahogy fel kellett jönni. Úgy éreztem magam, mint egy tinédzser :)) Feljöttünk, egyből be a szobámba és egymásnak estünk és szeretkeztünk sokáig és imádtam és jó volt és még akarok :))) Aztán valamikor kettő körül végül kidőltünk aludni, mert néha azt is kell.
Hétvégére hazamentem, de mindkét nap ötkor kidőltem, mint akit fejbe vágtak. Olvastam tovább az Egy tiszta nőt, már nincs sok hátra, eddig nagyon tetszik. Még anya is megnézte, hogy mit olvasok, mert mikor nagybátyám kérdezte, akkor ő felelt...
A héten persze rekordmeleg lesz, nem is tudom, pénteken hogy fogjuk bírni talárban olyan sokáig (ezek a hülyék azt írták a papírra, hogy talárban kell menni 12.30ra, mikor az ünnepség csak 14.30kor kezdődik...), szóval izgalmas lesz.
Addig még holnap megyek átvenni a jegyeket és a talárt, szerdán interjúzok, meg ma megcsináltatom a körmeimet is. Csütörtökön a drágámmal leszek, mert hétvégére megint megyek haza, így nem tudunk majd együtt lenni.
Meleg van veszettül már most is és még 5 fokkal többet mondanak a hétre... el fogok olvadni :(

Lebegés

Most nem az érzelmekről lesz szó.
Egyszerűen, mióta túl vagyok az államvizsgán (már egy hete!), nem tervezgetek, nem foglalkozok azzal, hogy mi lesz, csak vagyok. Például tudtam, hogy két nap Pesten, utána meg Carlos, meg majd hétvégén megyek haza, de például jövőhéten át kell venni a talárt a dipiosztóhoz és a jegyeket, de fogalmam sincs még, hogy mikor megyek, meg egyáltalán, csak a dátumot tudom, hogy mikor lehet menni. Csak úgy vagyok és próbálom a mostot élvezni. A kávékat, a söröket, a fagyizást, (a leégést nem :) meg hogy nem KELL semmit csinálni.
Carlosszal ma moziba megyünk, a kis drágám elhívott, de jön velünk a lakótársa is -.-' Nincs vele annyira bajom, de basszus, randizunk, nem? :D Mindegy, még így is jó lesz, ebben biztos vagyok. Meg együtt alszunk, úgyhogy rossz biztos nem lesz :) Hiányzik már, hogy vele legyek, pedig kedd este még együtt voltunk, de hát ilyen ez :))
Közben már régen járt utakra sodrom magam, megint írogatok, mert kell, mert pörög az agyam bizonyos történeken, szövögetem, szépítgetem, muszáj kiírni magamból. Segít feldolgozni a múltat, megélni olyan dolgokat, amik sosem fognak megtörténni, de mégis, kell, hogy legalább fejben lejátszódjanak.
Meg persze várom, hogy legyen valami meló (nem hívtak fel újra a múltheti cégtől, pedig úgy volt megbeszélve, hogy ehéten keresnek és egyeztetünk, hogy mikor lenne jó). De pozitívan állok még mindenhez. Egyelőre úgyis túl fáradtnak érzem magam mindenhez, illetve a minap úgy elkapott a szomorúság, meg a sírás, hogy nagyon :s kibőgtem magam és jobb lett minden, néha kell az ilyen is.

Pest csodás volt, örülök mindenkinek, hogy tudtunk találkozni, hogy jókat beszélgettünk, ettünk, ittunk, köszönöm nektek!!! Folyt köv ;)

Nékem csak

Budapest kell.
Persze megvannak a maga veszélyei, de megvan a szépsége is. Én, aki mindig is azt mondtam, hogy Pestre ugyan nem, most minden porcikámban izgatottan várom, hogy legyek már ott. Persze ennek 80%-a nektek köszönhető, sok kis mini-blogtalinak, amik a napomat fogják színesíteni, illetve, hogy láthatom tesómat meg a gyerkőcöket is.
Kicsit izgulok, hogy egyes szürkékkel mi lesz (igen, találkozunk), de a vonaton velem lesz Thomas Hardy, majd csak segítenek a szavai. Tuti feltöltődve, de remélem szárazon fogok visszatérni két nap múlva.
Carlos fog baromira hiányozni, annyira édes, minden vele töltött percet imádok, de ennyi külön lét kell is amúgy, mert kezdek néha a sok szabadidőmben ragaccsá válni, neki meg még vizsgái vannak.
Úgyhogy Budapest, here I come :)

Nézzétek

Meg az Egy különc srác feljegyzéseit. Azt hittem valami átlag film így délutánra, de szétszedett rettenetesen és most rakom össze újra a kis világomat darabjaiból. Egyszerre lenne kedvem sírni és nevetni, örülni, hogy élek és közben nem is tudom. Rettenetesen jó volt. Szerintem a Nő másik arca óta (persze az más téma volt) nem láttam filmet, ami ennyire hatott volna... én is át akarok menni így egy alagúton!

Közeledem

Öt igen és egy talán a pillanatnyi állás, aki tényleg szeretne látni Pesten, az dobjon ide egy kommentet vagy írjon priviben, mert a két nap igen szűkös is tud lenni, ha nem jól osztom be. Plusz remélem a Duna a tetőzésén már bőven túl lesz, mert Pesten és Budán is lenne majd dolgom...

Open

A tegnapi beszélgetés után mondta még reggel, hogy még azért dolgozza fel a dolgokat, de elviccelte, hogy igazból csak azért van még itt, mert csinálok neki reggelit, szóval szerintem nem lesz itt tényleg gond.
A délben elfogyasztott reggelink után pedig megint összebújtunk és beszélgettünk és végre megnyílt és elmondott pár dolgot magától, magáról, amik segítenek megérteni pár dolgot, hogy miért tett vagy hogy miért van úgy most, ahogy. Ez annyira jól esett a kis lelkemnek! Építkezünk szépen, nem sietünk el semmit, megismerjük és megtanuljuk egymást :)
Plusz időnként olyan hihetetlen módon okoz nekem orgazmust, hogy OMG :D
Most tanulás jön, mert neki még vannak vizsgái és meg végre folytatom az olvasást meg az eddig lemaradt sorozatokkal is felzárkózom :)

És a legjobb:

Van ebben egy kérdés, amire mától IGEN a válasz :))