A pillanatnyi boldogság fontosabb - Kinek hogy, de milyen áron?
Végtelen sok boldog pillanat? - Azt hiszed, az jobb lenne? Hogy jobban értékelnéd? Hogy többet jelentene számodra? Most is ebben élsz, csak nem veszed észre.
Te bántasz vagy téged bántanak. - Amikor elkezdesz mentegetőzni, hogy nem akarsz soha megbántani, közben meg mást baszol meg, mégis mit vársz? Aztán csodálkozol, hogy senki nem tud hűséges maradni hozzád, még az sem, akit barátnak hiszel.
Mindenki hagy sebesülteket. - De ha látod a végkimenetelt a kezdet előtt, akkor igenis tiéd a felelősség az okozott kárért.
Valahol valaki nem kaphatja meg, amit akar. - Magadról beszélsz. A saját magad által épített börtönben ragadtál, hiába ásod (milyen olcsó poén lenne azt írni,
Az űr pedig nem tudja kitölteni az űrt. - Ez a te legnagyobb bajod. Azt mondod, melegít belül, elhiszem, de nem tudod átadni magad a jónak, mert nem teheted, mert a képmutatásról szól az életed. Az agyadban a kis kerekek már erre álltak rá, reflexből hazudsz és csalsz, mert mást már nem is tudsz. Az ártatlan oldalad mutatod, míg becsalogatod az áldozatod, aztán meg még téged kell sajnálni, mikor menekülnek a farkastól.
Nincs garancia. - Ahogy semmire az életben. De azzal, hogy hűtlen vagy hogy csalsz és hazudsz nem is leszel méltó a boldogságra, az igazra és a szeretetre. Méricskélsz. Csokiban, ruhában, cipőben és játékban, nagylelkűen, de méricskélsz.
Mindenki hagy sebesülteket. - Te tömeggyilkos vagy.
Nem tudom, mi mást írhatnék még. Neked nem írhatok, de ide kiírhatom magamból. Nem bántani akarlak ezzel, remélem tudod, csak megvilágítani dolgokat, ha nem látnád és ha még olvasol.
És mielőtt bárki félreértené, nem az eredeti írónak szól ez, hanem egy idézőnek. WoW, tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése