Ha hozzászoksz valamihez, amit minden nap, nagy adagokban kapsz, a függőjévé válsz. Akarod és nem számít milyen áron, csak meglegyen a napi adag, csak érezd, hogy felvillanyoz, hogy megnyugtat, hogy megkaptad. Nem számít, hogy tudod közben, hogy magadnak teszel rosszat vele. Nem számít, hogy tudod, hová vezet mindez, de még az se, hogy már végigmentél ezen az úton. Kell és kész.
Próbálod tartani magad, próbálsz kitartani, elfoglalni minden percedet valamivel, de aztán jön egy üresjárat és az egész úgy ugrik rád, mint egy leselkedő tolvaj a sikátorban.
A fájó emlékek elhalványodnak, a szépek még szebbé válnak és csak azt érzed, hogy szükséged van rá. Azt érzed, hogy vele különleges vagy, nélküle viszont hétköznapi és szürke. Tudod, hogy ezer más dolog milliószor boldogabbá tenne, de te mégis ehhez az egy elcseszetthez ragaszkodsz a lelked mélyén, mert beléd ivódott.
Amikor történik valami, de akkor is, ha semmi, rohannál levelet írni, várni akarod a válaszát, hiányolja a lelked az övét (már ha van neki...). Elmúlt a fájdalom, maradt az üresség és az én hülye éhező lelkem a legönpusztítóbb dologra vágyik. Levelezni vele...
A szakítás óta nulla libidóval éltem, de tényleg, meg se mozdult semmi. Aztán jött Gombi és valami már kezdett mocorogni, de még mindig sokkal inkább a semmiről beszélhettem. Aztán tegnap reggel hazament az új szobatársam. Bennem meg estére kitört a tavaszi láz.
Háromszor mentem el és mindegyik egyre jobb volt, még a játékszereket is elővettem. Lett volna még bőven egy negyedik is, de már annyira le voltam zsibbadva, hogy hiába éreztem, hogy kell még, már nem találtam semmi hatásos módszert, hogy sikerüljön is. Igen, itt már pasi kellett volna...
Mindenesetre most úgy érzem, ki vagyok virulva, ma szépítkeztem is szóval csudijó most minden :)) Igaz a tavaszig még 3 (+20 a hivatalosig) nap van hátra, de nálam már elkezdődött. Péntekre tuti meglesz az ilyenkor szokásos bezsongás is, legalábbis az utóbbi két évben megvolt :) És lehet, hogy éppen Bp-n leszek.
Ha az életem egy film lenne, akkor ez a szám lenne a végén az egyik feelgood zene (legalábbis a zenés/fütyülős "refrénje" mindenképpen)
Félve írom le a címet, mert ilyenkor szokott minden felfordulni...
Mindenesetre, most épp jó minden. Dolgozni fogok menni, láttam már pár jó lehetőséget, persze főleg Pesten...
Tegnap este KisLányommal, Szöszivel és A-val csaptunk egy nagyon jó estét, tiszta Szex és New York volt, legalábbis ittunk és kibeszéltünk mindenféle csajos témát :))
Ma meg elmentem könyvtárba, kivettem három könyvet is a szakdogámhoz, meg ott hagytam kettőt, amik később kellenek majd csak, de megtaláltam őket és így már biztosabbnak érzem, hogy merre haladjak majd a munkámmal, mert a könyvek mankót fognak jelenteni. Ja meg december óta még csak most rakom fel az Office-t, eddig kibírtam nélküle :)))
Éppen fő az ebédem - zöldbabfőzelék - utána még kitakarítom a lakást, mert most én vagyok a soros, aztán tanulás helyett szerintem alszok egy baromi nagyot, mert hajnali 3kor feküdtem le (egyre értem haza...), így van mit pótolni. Holnap viszont már semmi sem tarthat vissza. Lesz kajám, nasim, rend, szóval csak a tanulás.
Jövőhét végén meg úgy néz ki, megyek Pestre, bár az érintettekkel még nem beszéltem meg igazán, de Gombi már örül, hogy megyek. Aztán meglátjuk, mi lesz.
Szörnyű estén vagyok túl, kis túlzással minden felől szaros bilik borulnak a nyakamba. Nyitom a szám, megbánom vagy mégse, majd elválik. De talán az idő mindent elrendez.
Amiről viszont írni akarok, hogy mennyire bizonytalan vagyok a jövőmmel kapcsolatban. A héten újraéledt bennem a PhD vs munka párharc és még mindig nem tudom. Szerencsére még mindig nem kell tudnom. De ketyeg az óra.
Hétfőn megvitattuk Munkaerőpiacon, hogy ma már az PhD ér fel a régi egyetemi diplomával és az kell, ha ténylegesen vezető akar valaki lenni (miért is járok vezszervre? naugye...) és ma volt egy olyan jó órám (Folyamat- és munkahelyszervezés), ahol pont arról volt szó, hogy most senki nem kutat ilyen témákban PhD-n szóval még hely is lehetne. Ami riaszt az egészben, azok a tantárgyak. Mindig úgy örülök, mikor megvan minden tárgyam a pénzügyeseknél, erre most lenne egy Finance (ha magyarul nem megy csak kettesével kettesekkel, akkor majd pont angolul lesz jobb), meg lenne egy csomó "rémtanárral" mindenféle vállalati gazdaságtan és hasonlók. Persze túlélhető minden tárgy, ténylegesen csak a Finance-től fosok félek. Meg persze, akkor plusz három év hallgatói jogviszony, Mc-hez kötöttség, meg nincs túl sok plusz pontom, azon kívül, hogy elvileg magas lesz az átlagom végül.
Meg lennének tárgyak, amik érdekelnének, pláne, hogy már hallgattam BSc-n és MSc-n is (amikor ugyanaz ment le). Meg ami a legjobban vonz, az a tanítás. Imádnám. A véremben van. Meg az se lenne rossz, hogy közben különféle projekteket lehetne csinálni. Meg, hogy itt maradhatnék, tudom, hogy most írtam, hogy kötöttség, de ugyanakkor az ismerősség biztonságát is adja. És addig sem kéne teljesen kitalálni, hogy mivel szeretnék foglalkozni...
Ugyanakkor jó lenne már elkezdeni dolgozni is. De nem tudom, mihez kezdenék. Érdekel több terület is, de a legtöbbhöz tapasztalat kell, én már ugranék a szakértő vagyok részre bizonyos esetekben. Akkor lehetne saját kis életem, majd egy kislakás, olyan bútorok, amiket én szeretnék, meg csupa saját dolog úgy egyáltalán.
Persze valószínűleg költöznöm kéne, mert Miskolcon nem tudom, mihez kezdhetnék. A Boschba Foschba nem akarok menni, tényleg nem. A kis cégek meg tapasztalattal rendelkező embereket keresnek. Mehetek megint vissza Bp-re, ami most már azt mondom, nem olyan rossz, meg a tesóim és a kicsik is közel lennének legalább, meg talán még pasit is könnyebben találnék, de ugyanakkor egy nagyobb szintű magányosság is benne van a pakliban. Ott még talán vannak lehetőségek.
Most lehet jelentkezni egy 10 napos finnországi eramusos nyári egyetemre, aminek a 75%-át fizetnék is, de augusztusban lesz. Míg két éve itthon anya hallani sem akart róla, hogy egy félévre kimenjek, most ő mondta, hogy inkább menjek, lássak világot, tanuljak és ha ehhez az kell, hogy augusztusban szabad legyek (azaz ne álljak addig munkába, mert ott 3 hónapig nincs szabadság), akkor úgy keressek munkát, hogy csak szeptember 1-től. De most ugyanúgy érzem magam, mint a régi erasmus előtt, beszari vagyok, nem akarok igazán menni. Igen fosok mindentől, ami ennyire új, meg szeretem, hogy 30-40 perc alatt itthon vagyok. Most valahogy olyan periódusom van, hogy jó itthon lenni sokat, most is ma hazajöttem. Nem azért, mert kényelmes, én főzök, mosok, takarítok, ha úgy van. Csak egyszerűen jó itthon.
Most a sírás kerülget, ma sok volt a feszültség és most még paráztatom magam a jövőn is, ahelyett, hogy elhúznék aludni.
Nem tudom mért érzi úgy az egyik tanárunk, hogy felülbírálhatja a kart. Az a helyzet, hogy van most egy tárgyam, aminek van egy BSc-s alapozása, amit én nem tanultam, viszont a kar nem írta elő, hogy pótoljam, mikor felvettek. Erre most a tanár közli, hogy akkor nekünk (min. 3 ember), addig nincs vizsga a mostani tárgyból, amíg az alapozót meg nem tanuljuk magunktól és nem jelentkezünk nála beszámolóra önként és dalolva... Hát csak kicsit durrant el az agyam. 8 hét a félévem. Szakdoga meg három másik tárgy meg államvizsga és akkor még készüljek fel neki, egy számomra teljesen érdektelen humános tárgyból... Szóval fasza... Arról nem is beszélve, hogy mivel végzősök vagyunk, heti egy órával többet akar nekünk tartani, mert ő bizony leadja 8 hét alatt a 14 hetes tananyagot és próbálj neki nemet mondani arra, hogy legyen egyel több óránk...
Amúgy jó volt megint suliban lenni, Sz-szel a legkedvesebb csopitársammal örültünk egymásnak meg dumáltunk meg minden olyan jó volt :) Hiányzott már a suli :))
Még mindig nem vagyok egy napkeltétől szorgoskodó, de ma már elég sok mindent megcsináltam és még fogok is!
Kitakarítottam a szobát (szantálfa illatot csináltam) és egy kis segítséggel átrendeztem a korábbi (májusi) állapotába).
A bútortologatás miatt rendet raktam a szekrény polcán is, meg kiszórtam a szemetet is (VÉGRE :)
Arcot ápoltam, mert megérdemlem és eldöntöttem, hogy fogom szedni a szépségvitamint amit még ősszel megvettem (akkor volt valami kiütésem, de nem tudom attól-e inkább leálltam, de most kap egy újabb esélyt)
Voltam boltban, meg mivel még nem szabad a konyha, csináltam magamnak egy életmentő joghurtos-tejszínes banánturmixot (amitől most úgy belaktam, hogy nem leszek éhes még pár órán keresztül)
Valamint vettem csirkemell helyett felsőcombot, amit ki fogok filézni és lesz belőle nagyon finom mézes-mustáros-chilis csirke barnarizzsel.
Este még akarok pakolást tenni a hajamra, hogy szép legyen, meg arcradírt, meg korábban csak áttöröltem, hogy felfrissüljön a bőröm.
Holnap csak négyre megyek, szerintem még a körmöm is ki fogom lakkozni addig.
Várom már a sulit :))) Remélem lesz időnk utána beülni dumálni egy kicsit a többiekkel, mert egy hónapja nem találkoztunk.
Jó ez most nem olyan izgalmas, de most ez történik az életemben, ez esik jól, ezt írom le. Minden jó most és rendben van :)
Azt hiszem, szívfájdalmat, szomorúságot meg minden rosszat kéne éreznem, de egyik sincs.
Egy késhegynyi üresség van, de inkább azt érzem, hogy valami rothadó dologtól szabadultam meg. Meg szépen süt a nap, kialudtam magam, minden jónak tűnik most.
Nem írok róla többet, lezárult ez a fejezet.
Amúgy az mekkora wtf, hogy tegnap Nnel álmodtam, hogy nem áll velem szóba, ma meg megint vele álmodtam, hogy elmesélem ezt neki és akkor már szóba álltunk, sőt :) Amúgy meg valami tök fun helyen voltunk, olyasmi volt, mint egy elvarázsolt kastély, csak ilyen nagyon modern, kurvajó volt :))
Ma új szobatársat kapok, nem lesz már dupla ágy, meg át kell rendezni a szobát, szóval van mit csinálni.
Rádióban hallottam először, mondom, de jó Beyoncé új száma... aztán :o
Hát még jó, hogy leírtam az előző bejegyzést.
Utána elolvastam egy levelet, ami mindent helyretett. Ez is az extől jött. Az én drága kiszabott Greyem mikor nálam volt itthon decemberben, utána MÉG AZNAP megdugott egy másik nőt.
Elvágta magát nálam ezzel végleg. Megírtam neki az utolsó soraimat, a könnyeim elfogytak, a szívemet jégverembe vágta ez az egész.
Nem bánok semmit, tanultam, tapasztaltam, éltem. De most hagyjon mindenki jó ideig (érzelmileg), ezt fel kell dolgoznom.
Kezdtem jól lenni az utóbbi napokban, Voltam otthon, halálra ettem magam, babáztam NagyLányomnál, Gombival is sokat beszélgettem, de.
De ma este írt Grey, hogy szeretne velem tölteni egy egész estét a közeljövőben. Kapnék szobát egész éjszakára és éjfélig ő is velem lenne.
Egyrészt ez olyan csodálatos lenne, este 8nál később még sosem voltunk együtt és lehetne bújni meg filmezni meg minden unalmas páros dolgot csinálni (igen, tudom, hogy már szakítottunk, de).
Másrészt meg reggel kurva szar lenne egyedül ébredni, ebben biztos vagyok.
Tuti hazajönnék és sírnék egy napig.
Ennek ellenére még nem adtam választ, hogy mit szeretnék, mert magam sem tudom. Az eszem meg a szíven nagy csatákat vív most. Kerülget a sírás is.
Szerencsére A itt van és meghallgat és mellettem van, amikor csak szükséges.
Tegnap túl sokan kérdeztek tőlem Nről, csak ez lehet a baj. Azt álmodtam, hogy találkoztunk végre (kb egy éve beszéltünk utoljára) és nem akart velem szóba állni, hiába szerettem volna beszélni vele. Annyira szar volt. Hiányzik igen, de már túl sok idő telt el, változott az életünk.
Szöszi és Pasi szülinapon voltam és olyan jóóól éreztem magam! Szeretem a barátaikat is, velük is jóban vagyok, plusz iddogáltunk és annyira kellett már egy ilyen este.
Plusz asszem hazahozhattam volna az egyik srácot (Pöti nem volt), de menni kellett a buszhoz, pedig ő is elbúcsúzott a többiektől és lejött velem, hogy cigizzen és lent odafordultam hozzá, hogy hát, mennem kell, puszi (2db) és szia.
Nem lett volna rossz, de értelmetlen lett volna haza hozni, mert nem akarok tőle úgy semmit, és csak azért, hogy ma megdugassam magam.. inkább elértem a buszt és gyorsan hazajöttem.
Csináltam egy fincsi szendvicset, aztán mindjárt kiájulok, mert egész nap álmos voltam (vagy nézek még 3 rész Bordélyházat).
Többet kellene eljárnom meg innom. Ha iszok feloldódok, elmúlik az introvertáltságom és jól érzem magam tényleg.
:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Plusz Pasi most államvizsgázott és a gyerekeitől kapott egy fotógyűjteményt a legemlékezetesebb képeikkel és minden gyereke írt is bele. Még én is majdnem bekönnyeztem, olyan szép ajándék ez.
Jajj, annyira zajlanak az események, hogy már második napja nem bírok bejegyzést írni, pedig lenne mit.
Hétfő este elkezdtem levelezni egy sráccal. Teljesen ártatlanul indult, mindketten szeretjük Mc-t és erről kezdtünk el beszélgetni, majd tovább mentünk hogy mit csinálunk, én mit szeretnék diploma utána, aztán vagy egy napot leveleztünk a munkájáról, a terveimről, magunkról. Aznap estére már inkább ilyen fiú-lány dolgokról beszélgettünk. Írt nekem szexelős (t)estimesét is :))) A tegnapot is végig dumáltuk, most már chaten, mert így gyorsabban haladt a beszélgetés, aztán én írtam neki (t)estimesét :))
Lehet, hogy jön haza Mc-re hétvégére és akkor elmegyünk sütizni. Olyan kíváncsi vagyok rá. Nagyon sok mindenben egyezik az ízlésünk. Küldött magáról képet és egészen cukinak, helyesnek tűnik. Szép a mosolya és pajkosan csillog a szeme :) Nem lovallom bele magam, mert ki tudja, meglehet, csak szexelni akar, de azért jól esik most, hogy van és elfoglal. Így nem foglalkozok annyit Greyjel, ami még most furcsa, de valahogy el kell szakadni érzelmileg és hétfő óta úgy érzem, jó úton vagyok, még ha most itt nem is lesz semmi. A fedőneve legyen Gombi, aztán majd meglátom, érdemes-e saját címkére :)
Amúgy Szöszinek és Pasinak ma lesz a szülinapi bulija (egy napon születtek) és megyek le ünnepelni őket. Nem tudom Pöti jön-e, de amúgy fonni lehet rajtam a szőrt, úgyhogy most nem vagyok kapható senki számára.
Ettől többet érek. Többet érdemlek.
Olyan férfit, aki mindent megtesz azért, hogy velem legyen, aki velem tud lenni.
Akivel nem az a legjobb megoldásunk, hogy inkább lefekszünk másokkal, mert akkor talán nem lesz olyan erős a kötelék köztünk.
Aki tényleg ott tud lenni mellettem, nem csak 180 km távolságból, emailben, amikor éppen tud írni.
Akinek én vagyok az első és a legfontosabb.
Ezeken kívül igazából azt hiszem, mindent megkaptam Greytől, amit csak szeretnék egy kapcsolatban, de ezek olyan sarkalatos pontok, ami miatt kell, hogy többre, másra vágyjak. De épp a meglévő többi miatt nehéz elszakadni. Nem is akarok igazán. De szükséges.
Arról akartam írni, hogy milyen gyorsan lehet egy telefonhívással a fél napja tartó rossz hangulatból jóra váltani (tesóm hívott). Az egész délelőttös ágyban szenvedés után lett annyi energiám, hogy lezuhanyozzak és felöltözzek, mert még azt is kitaláltam, hogy sütni kéne délután (lásd jobb oldal, dolgok, amiktől minden jobb).
Aztán én nagyonhülye megnéztem annak a nőnek a tumblrjét és lesokkoltam magam sírásig, remegésig. Írtam Greynek egy levelet, mert nem ide akarom leírni az összes fájdalmamat, meg van amit ide nem írnék le, de neki meg igen.
Rettenetes, mikor odaadod magad valakinek és aztán összetörsz belül. Már másodszor történt velem ilyen. Fel fogok állni belőle, mert erős vagyok, de legutóbb is két évig tartott. Most talán gyorsabban, ügyesebben meggyógyítom majd a szívemet. A remény még megvan.
Van elég bajom enélkül is.
Attól nem leszel rendes ember, hogyha belemész egy hármasba, mert megígérted. Közben meg másnak sírsz, hogy milyen jó lenne vele lenni. Egyedül az vigasztal, hogy megvártad, amíg szakítunk.
Még jó, hogy kezdődik nemsokára a suli. Odafigyelhetek a tárgyaimra, a barátaimra, a szakdolgozatom és mindezek mellett a családomra.
A pasizás fejezet most jó időre bezárul. Nem tudok bízni egyikben se.
Grey egyik exe megtalált és írt nekem. Nem fenyegetett meg semmi, csak olyat írt le, amit már eddig is tudtam (poligám a volt emberem), de mégis, a tény, hogy megtalált és hogy még írt is, rettenetesen szíven ütött.
Egy darabig nem lesznek posztok, se itt, se tumblin. Ki kell szakadnom a virtuális világomból és magam mögött hagyni ezt a fejezetet.
Pedig már úgy örültem, hogy nagyobb sérülés nélkül be tudom fejezni ezt a kapcsolatot, most mégis olyan rohadtul kurvára kibaszottul fáj :(((
még az ág is húzza.
Nincs elég bajom az elmúlt egy hétben, most a kedvenc új vibrátorom is tönkrement és nem, nem elnyúztam, hanem úgy tűnik érintkezési hiba van a vezetékében :(((
Még ezt a kis örömöt is elvesztem...
