Kemény napokon vagyok túl és még most jön a java...
A projekt lassan befejeződik, de most egy fél éjszakám benne van és még mindig várom a visszajelzést, addig nem akarok foglalkozni az államvizsgával, mert tuti, amint kinyitok egy tételt, megjön az email, hogy mit kell még javítani.
Megcsináltam egy részt (az ÉN részemet) tök profira, animálva meg csilivilire, erre mondja a kis team vezetőnk, hogy ő akarja azt a részt elmondani :( Jó hát mondja, de amúgy meg kapja be, mert az a lényege az egész projektnek, a többi rész csak megágyaz neki és pont ő volt a legkevesebbszer dolgozni és ezért persze nincs is úgy benne a többi részbe, de én ezt a sajátomnak érzem és el akarom mondani. Persze végül ő fogja, mert csoportérdek, hogy mindenki olyanról beszéljen, amibe bele is tud mélyedni, de azért fuck.
Aztán ha holnap túl vagyunk a prezentáláson és lezárjuk a projektet (remélem pénz is lesz belőle, mert rám férne...), akkor hazajövök és elkezdem kinyomtatni a 44 tételecskémet. Szombaton meg elmegyek kozmetikushoz, mert lassan 1,5 éve voltam utoljára és igencsak rám fér és délután pedig el kell kezdeni tanulni, mert 6 napom van a 11 tárgyra. Szurkoljatok, legkésőbb jövőszombaton előkerülök már normálisan :)
Hogyan tovább? Merre induljak? Mit kéne csinálnom? Hol lesz jó? Hol lehet a legjobb?
Zúgolódnak a fejemben a kérdések... Persze még át kell esni az államvizsgán, de bármennyire is fogok szenvedni addig, úgyis meglesz, de utána? Munka, de hol? Mit? Mennyiért?
Egyszerűen, ahogy olvasom a híreket, legszívesebben azonnal kimennék külföldre. Bár ott aztán végképp senki lennék, mindig csak bevándorló, de itthon is annyira szar minden. Persze, majd beállok egy multihoz, férjhez megyek, szülök két gyereket, aztán negyvenévesen kiábrándulok az egész világból és rácsodálkozok, hogy hová lettek az álmaim.
Hányok ettől.
Kreatív munkát szeretnék, létrehozni, alkotni, végigvinni, majd kicsit megpihenni és újra kezdeni az egészet. Nem betokosodni valahol a napi rutinba, amíg be nem szürkülök teljesen.
Szeretnék családot, munkát, az álomlakásomat, mindent, amire vágyok és kész vagyok megdolgozni értük, de egyelőre nem látom az utat. Lehet még nem is kell. De most így a végzés előtt pár héttel, rettenetesen foglalkoztat mindez. Nem szeretem a bizonytalanságot, lehúz és megfolyt. Láthattátok két éve nyáron, mikor otthagytam a gépészt. Szenvedtem. Nem akarok még egy nyarat így tölteni, de valószínűleg ez lesz, mert kizárt dolog, hogy július 1-től bárhol is munkába álljak.
Mondják, hogy vágyjak kevesebbre, hogy érjem be kevesebbel, de nem tudom. Hiszen tudom mit akarok, csak meg kell találnom az odavezető utat, mint eddig mindig. Féltésből mondják, szeretetből, mert nem akarják, hogy kudarcok érjenek, én megértem, de több harciasság szorult belém annál, hogy mindig a legkönnyebb utat válasszam és kaptam a sorstól annyi szerencsét, hogy mindig jól jöjjön ki számomra a lépés, még ha 1-1 pillanatban nem is tűnik úgy.
Nagyjából tudom, mit akarok csinálni, van előttem példakép is, láthatom, hogy ő hogyan jutott el oda, ahol ma tart, még sejtem is, hogy néha milyen áron. Bátornak kell lennem, mert hajlamos vagyok a beszariságra és azért nem ugrok bele valamibe, mert jajj mi lesz, hogyha... (lásd Antwerpen, most a tökölés Carlos kapcsán...) tartozom ennyivel magamnak, hogy megvalósítom az álmaimat!
Csütörtök estétől szinte végig együtt voltunk (pénteken nap közben nem), tegnap késő estig. Valahogy most nem dől belőlem úgy a szó, meg sok minden is volt, meg azt leírni, hogy fetrengtünk és filmeztünk, annyira semmilyen, de tudjátok, milyen az, amikor valaki olyannal teszitek mindezt, aki kedves a szíveteknek :)
Sokat huncutkodtunk, végre utánam nyúl, ha mondjuk kint vagyunk a konyhában, átölel, meg megcsókol, ezeket már úgy vártam :)) Volt szex is, de első nagyon bénázós alkalom volt, úgyhogy még most nem mondok semmit, mert ettől lesz jobb is, tudom :) (nem volt rossz meg az orgazmusok is megvoltak, csak na)
Rengeteget hülyéskedünk és olyanok vagyunk, mint a zsák meg a foltja, valami hihetetlen, de még a hülyeségben is annyira passzolunk! Tegnap csináltunk mindenféle menő (szétfilterezett) közös képet, úgyhogy már megfelelően dokumentált a dolog köztünk, plusz tumblin is eléggé felvállaltuk :)
Beszéltünk róla tegnap este, hogy akkor mi van, de abban maradtunk, hogy majd államvizsga után kezdünk el címkézni, mert most két hétig kevesebbet leszünk együtt, még érhet a dolog benne is meg bennem is.
Olyan jó, hogy nem kell gondolkodnom, mikor vele vagyok, hogy mit mondhatok ki és mit nem, meg ha azt akarom, hogy maradjon, csak mondom neki, mert lehet és mert főleg tud maradni, nem kell sietnie, számomra most ezek nagyon értékes dolgok a kapcsolatunkban.
Remélem sokáig így leszünk :)
Tegnap úgy volt, hogy nem találkozunk, de azért hiányzott már, így felhívtam nap közben, hogy nem ugrik-e át 1-2 órára. Akkor nem tudott jönni, meg közben kapcsoltam, hogy ma még vizsgázik, így mondtam neki, hogy akkor hagyjuk, majd mára úgyis meg van beszélve. Erre este felhívott, pont A-val voltam sétálni meg shoppingolni, hogy de ő mégis átjönne egy kicsit, mert olyan rossz volt nemet mondania nekem. Így végül 9 után átjött, de playdate volt, így én is még csinálgattam a tételeim, ő meg valami ppt-t kalapált össze. Amikor mindketten készen lettünk, végre összebújtunk (bár így is azért megálltunk pár percenként csókolózni - olyan jó, hogy végre lehet :)))) és elindítottunk egy filmet (megjegyzés: csak olyat fogok vele nézni, amit már láttam, mert úgyse bírok odafigyelni :P). Közben persze ment a bújás meg a csókcsaták meg a simik és a film végére egy kicsit tovább is jutottunk :) Sosem történt még velem ilyen, de elmentem a ruhás dugástól :D Igazából inkább csak mocorgásnak hívnám, mert nem olyan volt, mint a Rossz tanárban, csak megfelelő helyen megfelelő nyomással megfelelő mozdulatsort végeztünk :D aztán persze viszonoztam is a dolgot, így neki is (meglepően?) gyorsan összejött egy szép nagy - régen várt - orgazmus :))
Nagy nehezen végül elaludtam, ő állítása szerint megint nem aludt túl sokat, de most nem is toltuk össze az ágyakat, csak az enyémen szerencsétlenkedtünk. Reggel nagyon édes volt, mondta, hogy már nem írja meg, mert nem is készült a zh-ra, de azért bemegy, mert úgy olcsóbb lesz, így keltünk fél7kor :s Illetve keltünk volna, ha őnagysága nem húz még vissza vagy háromszor maga mellé, hogy még bújjunk, meg a nyakamba fúrja az orrát és ölelgessen :)) Imádom, annyira édes ^.^
Na nem fröcsögöm tovább a rózsaszínű nyálat, menni kell az egyetemre, estére meg megint átjön, sütünk pizzát (életemben először gyúrok kelt tésztát!), aztán megint együtt alszunk, kitudja, mi következik :P
most egyszerűen ez a dal kell, de nem vagyok ennyire melankolikus :)
Igazából most csak egy kis nyavalygás következik, mert nem haladok semmivel, két napja csak ülök itthon. Kedden nyomi módra Carlost vártam egész nap, hogy jöjjön már, találkozzunk már, öleljen már, mert az olyan jó. Tegnap meg ahogy jött az eső, egyre nehezebb volt ébren maradni, aludtam is végül délután egyet.
Ma itt lenne a nagyszerű lehetőség és lesz is, mert most már ihaj-csuhaj :D de ahh ma még köd is van. KÖD. MÁJUSBAN. Fck. Minden szürke és unalmas és álmosító.
Megint csak azt várom, hogy holnap délután legyen és jöjjön és találkozzunk és öleljen és csináljunk együtt kaját és filmezzünk és legyen lelkiismifurdim (bocs), azért mert nem tanulok. Ráadásul jövőhéten zárjuk a projektet, lassan azzal is foglalkozni kell, meg utána már csak egy hetem lesz tanulni (bár legutóbb is elég volt ennyi :P). Mindenesetre bele kéne most húzni és nem csak ülni és sóhajtozni...
Legyen jó idő, akkor könnyebben senyvedek idebent.
(először Tiestot akartam de most ez több kedvet ad)
Tegnap este átjött, bújtunk, ölelkeztünk és egy hosszú egymás szemébe nézés után megcsókolt. Végre :) Onnantól persze nem volt megállás, végig csókolóztuk meg hülyéskedtünk az estét, nagyon jól éreztem magam :)) Persze a filmekből semmit nem láttam :P Annyira édes és kedves és jó vele lenni egyszerűen. Nem erőltet, nem siettet, hihetetlenül jó most így.
Még mindig rettenetesen félek, hogy mi lesz, mert ha nem itt kapok munkát, akkor nem folytatom ezt a valamit közöttünk, ezt eldöntöttem, viszont most már kicsit fájni fog, ha el kell válnunk.
Amúgy meg olyan kis visszafogott, meg alig mutat meg valamit az érzéseiből, meg a gondolataiból, néha legszívesebben egy csákánnyal nekiesnék, hogy na mi van belül?! Aztán belenézek a szemébe és ott van minden. Félek még teljesen elengedni magam, még nem is szabad, de ha úgy alakul, hogy lehet, akkor úgy érzem igazán boldog tudnék lenni mellette. Szörnyűséges :D
Ez az írás most igencsak megmozgatott, szegény Carlos mindjárt itt van és elvileg tanulunk együtt, de hát bármilyen vége lehet, pláne, ha szobatársam is lelép :P
Meg pláne, hogy tegnap kismaki volt megint, így ma azzal fogom büntetni, hogy szuperszexis leszek egész este :)))
Túl olcsó poén lenne idetenni a Bikinitől a Fagyi c. számot :P
Hogy az exeim keressenek? Arra kelek, hogy Edwardtól egy pár soros névnapi köszöntés vár kicsi megkésve, de boldog... meg még az első barátom is írt, egy egész szép versikét, még egy kicsit meg is lágyította a szívem, meg újra bejelölt ismerősnek, mert tavaly, mikor szokás szerint felköszöntöttem szülinapjára (egész évben ennyit "beszélünk") akkor szerintem az akkori barátnője rossz néven vette és egyszercsak törlődött az ismeretségünk.
Mindenesetre így néztem egyet, hogy WTF ez a reggel...
Vagy csak megérzik, hogy most valami más, új, jó előtt állok vagy tényleg csak véletlen.
/Vasárnap délelőtt írtam, hogy még friss legyen a dolog/
Most kezdek igazából magamhoz térni. Annyira csodálatos volt
az elmúlt 1,5-2 nap, hogy azt el sem tudom mondani.
Pénteken délelőtt voltam az egyetemen, mert már ideje volt
visszavinni a könyvtárba a könyveimet, aztán Tüncivel kimentünk a város másik
végében található nagyteszkóba (az a legnagyobb a városban, így különböztetjük
meg a többitől), mert múlt hétvégén láttam ott szép blúzokat, de akkor nem volt
a méretemben, de mondták, hogy fog még jönni, de persze nem volt. Viszont volt
rengeteg leárazott cucc köztük pizsamák, hálóingek is. Találtam egy szépet és
egyszerűt: sima barack-fehér csíkos pamut hálóing felül a mellrész felett egy
kis csipkével és mivel csak egy ezres volt az egész és úgyse tudtam miben
aludjak Carlosnál, így megvettem. Utána otthon gyors készülődés volt, hajmosás
meg összepakolás, hogy szombaton már ne kelljen, mikor jövök haza.
Fél ötre mentem vissza az egyetemre, mert kezdtünk készülni
a szakestélyre. Itt volt némi agyfaszom, mert kicsit lassan indultak be a
dolgok, meg egy bizonyos Ombre Grande megérkezésével az ő első szavára át
kellett rendezni a termet, mert hogy ennyi főre nem így szokás… Na mindegy,
mire elkezdődött a szakestély már túltettem magam, pláne, hogy jött Szöszi és
Ercsa is (meg persze a mindenlébenkanál Gólya – itt jegyezném meg, hogy a
szakest után beszélgettünk és semmire nem emlékszik a harisnyaszaggatós estéből
pfff….) A szakestély valami hihetetlen jól sikerült, kb másodév óta nem voltam
ennnyire jó szakesten. Persze nagy részt én vagy az asztaltársoságom beszélt,
de szerintem jó kis felszólalások voltak, meg etalonrészeg lehettem (ez olyan,
hogy kapok egy nehezebb szöveget és amikor már nem tudom elmondani, akkor van
vége a szakestélynek, mert annyira „részeg” vagyok, mint a többiek és már nem
tudok én se beszélni… mindegy : ) meg vidám felszólalásra is felkértek, oda meg
írtam egy versikét, amit úgy láttam szerettek, szóval nekem nagyon pozitív volt
az egész, pláne, hogy aktív hallgatóként ez volt az utolsó szakestélyem.
Mire vége lett, persze szakadni kezdett az eső. Drága
Carlosom meg szülinapi bulit tartott, úgy volt, hogy éjjel kettőkor
találkozunk, akkor neki is van ideje kibulizni magát, meg addig én is el tudom
magam foglalni, de már fél kettőkor a koliban ültem Szöszinél, így felhívtam a
drágám, hogy na készen vagyok, haladjunk. Ők meg az eső miatt páran mégis
otthon maradtak, nem ment el mindenki a Rokiba, így otthonról lesétált értem,
majd felmentünk együtt a Haciendára. Sokkal rosszabbra számítottam igazából,
így kellemes csalódás volt a hely. 6
főre jut egy konyha meg egy fürdő, így azért elég rendben van minden, nem mind
a 15ükre van egy-egy helyiség. Megnéztük a Madagaszkár 2.-t de a végére már
megint bealudtunk, aztán madárcsicsergés mellett valamikor hajnalban nagy nehezen
sikerült elaludni rendesen is. Kb 2 óra alvás után engem kidobott az ágy, meg ő
se aludt sokat, de azért felkeltünk. Az előző este én boroztam meg kamujagert
ittunk, így a gyomrom nem volt a legfényesebb állapotban, mondtam a drágámnak,
hogy nekem most bizony enni kéne valamit. Mondta, hogy adjak neki 10 percet.
Adtam és egy olyan csodareggelivel rukkolt elő, hogy még mindig nem tértem
magamhoz és persze ágyba kaptam :)
(rántotta, bacon <3, friss paradicsom, medvesajt és
kenyér és még teát is kaptam utána)
Reggeli után megnéztük a Madagaszkár első részét is és
közben persze bealudtunk megint, jól összebújva az egyszemélyes ágyikóján. 11
körül tértünk magunkhoz, mondom össze kéne szedni magunkat, mert nekem ötkor
megy a vonatom, még haza kell menni, meg tele volt még kajával a hűtőm, így
mondom azt ebédre megehetjük. Ó de csak tíz percre bújjak már még vissza mellé…
hát visszabújtam, végül délben sikerült elindulnunk hozzám. Vettünk sütnivaló
krumplit a lidlben és ahogy hazaértünk, bedobtam sülni én meg végre elmentem
zuhanyozni, mert nála nem akartam, mert se törcsit, se váltás cuccot úgy nem
vittem, hát sose volt még ilyen jó a zuhanyzás :D Szépen felfrissülten aztán
megterítettem, a drágám közben megcsinálta a gépem, mert a windows vacakolt egy
ponton. Ebédre meg megettük a maradék rakott cukkinit krumplival meg
desszertnek volt még otthon eprem. Után megint összebújtunk, jött a Madagaszkár
3. (ez csak nálam volt meg, nála nem szedtük le), na de szerintem ebből láttuk
a legkevesebbet, annyira összegabalyodtunk közben (mindezt úgy, hogy még mindig
nem csókolóztunk, mert nem múlt el a szájáról az a szar, de már szépen gyógyul
szerencsére). Szóval azért csak sikerült kiszívni a nyakát meg huncutkodni
közösen egy sort, nagyon élveztem. De ugyanakkor olyan kis visszafogott meg
minden, amit már nagyon régen tapasztaltam, de nagyon üdítően hat :) Már most ő
is szenved attól, hogy nem csókolózunk, kérdeztem, hogy mikor érezte úgy
először, hogy meg akar csókolni és azt mondta, hogy az első tali végén múlt
vasárnap, mikor ment el, akkor szeretett volna, csak inkább úgy döntött, hogy
még nem. Na aztán a Madagaszkár végére még összekaptam, amit magammal akartam
vinni, ő meg felkísért a buszmegállóba, közben meg elnyaltunk 1-1 jégkrémet meg
beszélgettünk és mikor jött a busz, elbúcsúztunk.
Hiányzik a kis maki rendesen, majd valamikor kedden fogunk
egy rövidet találkozni, mert most kezdődik neki is a vizsgaidőszak, meg úgy néz
ki, a jövő hétvégét együtt tudjuk tölteni majd. Meg persze 3 hét múlva
államvizsgázok, így nekem is tanulni kell meg még kétszer kell menni a
Projektes helyre is, aztán már vége lesz, úgyhogy nekem is van mit csinálni.
Nagyon édes volt egész idő alatt, sokat bújtunk, ölelkeztünk meg beszélgettünk
is, nagyon kellett már ez, hogy ráérős, teljes munkaidős palit találjak :) Egy
kicsit a végén szóba jött a jövő, hogy hogy lesz a munka. Mondtam neki, hogy
szeretnék maradni, de Pestre is pályáztam, majd lesz, ahogy lesz, de ne
aggódjunk még ezen. Ja és fényes nappal kézen fogva mentünk keresztül az egyetemvároson,
szóval eléggé hivatalos a dolog vagy hogy mondjam :)
/köszönöm a türelmet, most értem csak géphez, hogy posztolni is tudjak/
Csak gyorsan leírom, mert még dolgozok, hogy milyen csodás estém volt. Két órát töltöttem Carlossal, eljött velem boltba, mert holnap meló és kellett kaja meg után ültünk a ház előtt a padon egy idő után összebújva.
Két kis szerencsétlen vagyunk*, de most már tudom, hogy merre tartunk és megnyugodtam és izgulok és feszült is egy kicsit, mert nem akarom elsietni, nem akarok túlságosan rápörögni, mert ki tudja mi lesz itt a következő hónapokban. Meg persze még mindig alig ismerjük egymást. De mindenesetre 16 éves csitrinek érzem magam mellette, legalábbis olyan felhőtlen (még...) az egész :)
Boldogságosság van :)
Pénteken együtt alszunk, meghívott a haciendára és hajlok rá, hogy menjek is, de nálam is tudunk lenni.
*kijött valami szar a száján, így nem csókolt meg még mindig
Csodálatos volt a tegnap estém/ma éjszakám/ma reggelem/ma délelőttöm!
LeMENtünk az utolsó estére, Irie Maffia volt, amit ti is tudjátok mennyire szeretek, azért felbukkantak már a blogon is párszor (sajnos az Anna and the Barbiesról idén lemondtam az IM miatt).
Tüncivel (lakótárs és nem Tünde :) végig tomboltuk, bár az első pár szám gáz volt, mert az egyik oldalamon megjelent Gólya meg a kis barátai, de úgy döntöttem, hogy nem fog érdekelni és Tüncivel bentebb mentünk, hogy ne kelljen néznem egész este. Találkoztam volt és jelenlegi csoportársakkal, örültünk egymásnak, meg tényleg hatalmasat buliztunk.
Aztán van egy srác (aki rám nézett :P) akivel már hónapok óta chatelünk, ide jár az egyetemre, tumbliról ismerjük egymást és tegnap volt a napja, hogy végre találkozzunk élőben is :) Nagy nehezen sikerült egyszerre egy helyre kerülnünk (nem cseréltünk számot mi buták, így csak az akadozó fb chat maradt) és úgy örültem neki, megölelgettem (ölelős maci egyébként, de erről majd mindjárt :) aztán elkezdtünk beszélgetni, meg sétáltunk körbe Tüncivel meg vele, meg csináltunk közös képet, meg beadtuk egy félrészeg srácnak, hogy hat éve házasok vagyunk és épp tegnap van a házassági évfordulónk :D Aztán Tünci inkább hazajött a párjával, mi meg ketten maradtunk. Sétáltunk sokat az egyetemen, de tényleg egy után találkoztunk és legalább három órát cirkáltunk fel-alá, közben beszélgettünk. Meg úgy mentünk, hogy belekaroltam végig. Plusz tudni kell, hogy ma van a szülinapja, így végül kitaláltuk, hogy eljövünk a teszkóba, mert ott lehet röfögős malacot venni (kutyajáték) és kell egy olyan. Ahogy közeledtünk a bolthoz, mondta, hogy elfáradt a karja és inkább összekulcsolta a kezünket (awww) (és utána már úgy mászkáltunk). Meg ha már ott voltunk, akkor vettünk hólabdát (süti) meg üdcsit meg vettem neki egy doboz teát szülinapjára (pont arról beszélgettünk korábban, hogy nem ismeri azt a fajtát) és feljöttünk hozzám. Összetoltuk a két ágyat (ekkor már hajnali négy volt), hogy megnézünk egy filmet és úgy kényelmesebb (hiszen egy ölelős macinak kell a hely :) meg kitettem tányérra a sütit, ettünk ittunk és megnéztük a Rumnaplót, mert a Félelem és reszketés Las Vegasban nagy kedvencünk :) A film végére természetesen bealudtunk, meg közben is sokat beszélgettünk, szóval majd újra kell még néznem. Egymáshoz dőltünk (középen volt a laptop és jobbról-balról mi), úgy néztük, nekem a vállán volt a fejem, meg közben piciket simogattunk egymás kezén, karján, mikor hol (be van halva az alien-hüvelykujjamtól :D)
Aztán a film végével már reggel fél hét volt, de mondom aludjon már itt velem, mert nem akartam, hogy ennyivel ennyi legyen. Belement, de azt mondta, hogy ő nem alszik, csak nézi, ahogy alszom, mondom ez tiszta tvájlájt :D (ott is edward csak nézi, ahogy bella alszik). Aztán megágyaztam neki is és csak feküdtünk egymással szemben, egymáshoz sem érve, nyitott szemmel. Mondta, hogy na aludjak már, csukjam be a szemem, de nem ment :D Meg aztán mindig egyszerre nyitottuk ki, hogy megnézzük, a másik alszik-e már, mondom ebből nem lesz alvás, csak ha elfordulok, úgyhogy megtettem. Viszont úgy meg olyan érzés volt, mintha ott se lenne, így végül magam mögé nyúltam és a karját magamra húztam, végre összebújtunk :)))) Így már másodpercek alatt elaludtam (22 órája voltam ekkor ébren). Olyan maciölelése van, amiben a legjobb lenni :$
Kilenc után már ébredeztünk, de még azért sikerült visszaaludni párszor, de mindig bújtunk meg ölelkeztünk, annyira jó volt, ugye már mióta egy jó együttalvásért sírok, most megkaptam. Aztán mikor már tényleg ébredeztünk, akkor is még ment a fetrengés sokáig, meg hanyatt dőlt és akkor én bújtam mellé (addig csak kiflibe meg szemből ölelkeztünk) és az is tök jó volt. Meg simogattuk egymást, és olyan finoman simogatta a hátamat, hogy majd elolvadtam... Aztán kezdtünk ébredezni, meg őt, mint szülinapost hívogatták, meg mondta, hogy haza is kéne utaznia a családjához, mert szülinapi ebéd lenne (pár faluval arrébb lakik). Így végül reggelizés után (nutellás croissant és maradék hólabda) lassan összekapartuk magunkat és lekísértem és ment. Rákérdezett, hogy találkozunk-e még és rávágtam, hogy persze! Lehet hogy nem bandázós talira vágyott, de szerdán lesz kari bográcsozás, mondtam, hogy jöjjön le, aztán meg majd találunk még ilyen együttalvós lehetőséget, ha úgy tartja kedvünk, szobatársam úgyse nagyon van itt, mióta összejött az exével.
Annyira csodálatos volt ez az este, hogy azt el se tudom mondani!!!! Hihetetlen boldog és álmos voltam egész nap, de semmit se csinálnék másképp. Csodálatos volt :)
Carlos lesz a neve, mert a Haciendán lakik :))) Carlos Ombre :D
Ebben a számban benne van minden, amit tegnap éreztem: érdekesen indul, lehet belőle bármi, elektronikus vagy másféle zene, aztán lágy lesz és kedves, kellemes, majd elkezd simogatni és beburkolni és csak el akarsz merülni benne :)))
Nem csókolóztunk, nem szexeltünk, mégis ez az egyik legjobb estém volt evör hosszú ideje :))
Apró bibi a csodálatosságban: első éves egyetemista, tegnap lett 21 éves. Érett meg minden, nem probléma, hogy fiatalabb, csak azért más szakaszban vagyunk, ezért is örültem, hogy nem rohantunk ész nélkül semmibe, mert magam sem tudom, mit akarok. Jó most így.
Írtam nemrég, hogy időnként besírok random dolgokon (filmekben zenés betétekre főleg), na mostmár ott tartok, hogy az ezerszer látott Pitch Perfect utolsó dalán is képes vagyok elbőgni magam.
Olyan sok érzelmet teszek fel időnként a polcra, hogy ilyenkor egy kicsit lepotyognak (nem tudom megmondani, mit érzek ilyenkor, inkább csak az hogy túl sok a jóból). Lehet a túl sok jóságtól sírni? Nekem megy...
Kiöregedtem a mai fiatalok közül. Egész este csak idegesítettek, mert sikítoztak a semmire, meg állandóan lökdöstek, meg nem számított nekik, hogy már egy hangyafasznyi hely sincs, azért engedjük már őket oda... Én meg, aki ott álltam 30 percet, hogy jó helyem legyen a Punnany koncerten, a második számnál kifordultam a tömegből, mert nem bírtam, hogy mögöttem a csaj állandóan a seggembe tolta a combját, meg mellettem egy épp ott és akkor összejött pár úgy hadonászott, hogy állandóan oldalba/fejbe/vállba ütöttek és észre se vették magukat. Na de a tömeg széléről már jó volt, élveztem a koncit, meg jók a számok is még mindig, a nyári Campushoz képest már végre jóval több zenét ismerek :D
Holnap munka, úgyhogy ma pihi lesz, meg átnézek holnapra 1-2 dolgot, mert bent most már az alkotási fázisba lépünk, kész az adatbázis, meg kell csinálni az elemzéseket meg okoskodni meg kitalálni, hogy hogy legyen (hatékonyságnövelési projektet csinálok). Élvezem, mert szívesen foglalkoznék ezzel a későbbiekben is és jó tapasztalat szerzési lehetőség ez a munka. Plusz ha ügyik vagyunk, a végén lesz egy kis prémium is talán :) (most fizu nélkül csináljuk, önszorgalomból)
Reggel 9kor jöttem haza (barátnőmet kikísértem a buszhoz), az egyik lakótársam akkor kelt: "Te most jött még haza MENről?" mondom neeem :D fel se tűnt neki, hogy teljesen más ruhában vagyok, mint este, mikor elmentem... pasik... :D
/ezt még tegnap írtam meló közben, mert ki akart jönni/
Akartam írni egy posztot arról, hogy milyen kis fütyik a
munkatársaim, hogy sosem várnak meg reggel, hanem elkezdik nélkülem, meg
megbeszélik a főnökkel nélkülem... de ma én értem be hamarabb. Természetesen a
főnök már csak akkor jött, amikor mindannyian itt voltunk, így nem látta, hogy
végre én voltam a gyorsabb.
De amúgy ezért az egyért nem szeretem ezt a munkát, hogy a
másik két srác már régebbről barátok és gyakorlatilag egymás faszát szopják
egész nap, én meg egyedül dolgozom és megcsinálok ugyanannyi munkát, mint ők
ketten, de valahogy úgy érzem, hogy semmibe se néznek ezzel együtt. Szívás három
fős teamben dolgozni
#foreveralone
/De azért még mindig inkább szeretem a melót, mert jó a feladat és tényleg hasznos, nem értelmetlen faszverés 8 órában/
Túléltem a tegnapi napot, megvan az abszolutóriumom! De azért nem volt egy könnyű menet.
Kezdődött azzal, hogy az egyik egyéni tanrendes csoporttársamat ki akarta vágni már vizsga előtt, mert a srác nem járt órára (egyéni tanrendje volt!) és hogy ezt hogy képzeli. Szegénykém leizzadt totál, mert ha most nem megy át, akkor +1 év... Aztán azt mondta a drága tanárnő, hogy oké, írja meg velünk a sort, de lesz még bünti feladata is és csak annak teljesítése után írja be neki a jegyet. De mindezt kb fél óra vérszívás és fenyegetőzés után, hogy kivágja.
Elkezdtük írni, szerencsére azt a sort kaptuk, mint a levelezősök, így azért pár lépés előnyből indultunk, mert voltak benne elég geci kérdések, amikről nem volt szó órán, csak a kötelező olvasmányokban. Nagy nehezen megírtuk, elment vagy 1,5 óra. Utána beadtuk és egyből kezdődött a szóbeli sortűz.
Négyen voltunk vizsgázni, így együtt maradtunk bent szóbelizni is. Maga elé vette a zh-t és feladatonként javította mindegyikünkét és kérdezgetett, mindig azt, aki nem olyan jó választ írt. Kaptam az egyik válaszomra egy dicséretet (amit még mindig nem bírok feldolgozni :D) és megtaláltam a sárkány ellen sárkányfűt: ha úgy kezdem, hogy Szerintem,... akkor nem kötözködik! Mondta ő is, hogy ez okos húzás volt, mert így nem kötözködik :))) Másfél órán át kínzott minket könnyebb-nehezebb kérdésekkel, a kedvencemet le kell írjam:
- Múlt pénteken, Portugáliában hány évre emelték fel a nyugdíjkorhatárt?
Aktuálkérdés volt, amire szerencsére (_véletlenül_ pont az egyénis srác kapta) ment a válasz, de én pl. nem nézek tv-t és le vagyok mindig kicsit maradva a hírekkel is, nem tudtam volna válaszolni rá igazából. Mondjuk vizsga előtt még ksh statisztikákat böngésztem, hogy naprakész legyek foglalkoztatáspolitikából :)
Aztán nagy nehezen kibökte, hogy akkor én kapok egy négyest. Örültem, hogy megvan a tárgy, de ha azt vesszük, hogy tudtam annyit, mint aki ötöst kapott és írni is többet írtam, egy kicsit igazságtalannak érzem, mert eléggé pofára osztályoz ez a nő. Meg annak ellenére, hogy egyetlen egy órát hiányoztam, azt is a barátnőmmel együtt, rá úgy emlékezett, hogy ott volt rendesen és írt ha nem tudott jönni, én meg mindig lapítottam, ha nem mentem. EGYETLEN EGYSZER HIÁNYOZTAM. Nincs esélyem ennél a picsánál ötösre...
Ja és a legszebb az volt, hogy az egyénis srácnak az elején azzal kifogásolt, hogy mért érdemelné meg, hogy úgy kezelje őt is, mint minket, akik jártunk órára és hogy így nem tartja igazságosnak, hogy neki is megadja az aláírást meg a lehetőséget. Végül adott neki egy keményebb szakmai fordítást (10 oldal), hogy hétfőre csinálja meg és kifelé a vizsgáról közölte a sráccal, hogy amúgy mindenképpen megadta volna a lehetőséget neki, mert ismeri a srác nagynénjét. Mi meg így WTF. Egyrészt hol itt akkor az igazságosság, hogy egyenlően bánjon mindenkivel (btw pont kérdés volt az egyenlő bánásmód is...) meg az hogy neked ismered a rokonod... meg pláne, hogy rám se jól emlékezett, hogy jártam vagy sem és velem már tavaly is eljátszotta ezt, pedig általában rám szoktak emlékezni a tanárok, hogy járok, mert aktív vagyok órán és vörös a hajam, kitűnök a tömegből. De ez a tanár úgy tűnik a nyalizást szereti mindennél jobban (mondjuk eddig is sejtettem, de most már....) már csak egyszer találkozunk államvizsgán és ott a 11 tárgyból csak egy az övé, meg még kettőbe beleszólhat, szóval csak nem lesz már gáz, pláne, hogy az a három tárgy mind egy csoportban van, tehát max egy tételt húzhatok közülük és még van abban a csoportban 3 másik tárgy is, amihez nem szólhat semmit.
Kicsit jobban szeretem és utálom megint....
Besokalltam. Elegem van a tanulásból. Illetve nem jól mondom. Tanulnék, de annyira szar az anyag, nincs egy jó jegyzet, hogy na akkor ezt benyalod és akkor már van esélyed a vizsgán, hanem fasszopás van. Olvasd el ezt a cikket, nézd meg azt a honlapot, meg itt van egy barkácsolt diasor, meg mellé egy word fájl, de ne várd, hogy bármelyiknek is köze legyen a másikhoz. Persze tudnod azért mindent kell, rákérdezhetek bármilyen statisztikai adatra is, mert ugye nem gondoltad, hogy úgy leszel TERMELÉSMENEDZSMENTES közgazdász, hogy nem faragtam belőled 8 hét alatt tökéletes tudású humánpolitikai szakembert...
Reggel óta verem a seggem a földhöz, hogy én ezt nem akarom, közben ha belekezdek, már rég a végére értem volna tudom, de elegem van. Szeretnék már az államvizsgára készülni, kidolgozni a tételeket, tudni, hogy van még időm, nyafogni, hogy sok a 44 tétel... ehelyett még ezt a szart kell csinálni, meg beszopni majd jól holnap. Legalább tegnap már kidolgoztam rá az államvizsga tételeket, na az mondjuk tényleg jó volt, mert tudtam, hogy hasznos dolgot csinálok. Ez lesz az egyetlen tárgy, aminek valamely részét végzés után tűzre vetem, mert annyira tudom gyűlölni!
Szeretnék már kedd reggel lenni, mikor vége van ennek a szarnak és tudom, hogy már csak az államvizsga.
Most hiába gondolok ez esetben egy adott dologra, ezt át lehet vezetni munkára, párkapcsolatra, vagy akármilyen területére az életnek. Ha olyasmit hajszolunk, ami már hosszú ideje nem akar összejönni, aztán erőltetjük, és még mindig a legjobbat reméljük, abból semmi jó nem fog kisülni. Ismeritek ezt. Amikor még egyszer megpróbálod, aztán még egyszer, és még egyszer, és mindig abban reménykedsz, hogy "na most! Most össze fog jönni". De sajnos jönnie kell egy pillanatnak, amikor rádöbbenünk, hogy nincs értelme tovább húzni valamit. Tehetnénk még lépéseket, de minek. Ez olyan kicsit, mint amikor már háromnegyed órája adsz szívmasszázst valakinek. Ha nem indul be magától a rendszer, akkor nem tehetsz mást, elengeded. Máskülönben a rabja maradsz. Ez az elfogadás. "Nem a feladásról van itt szó, hanem a továbblépésről." És nincs ezzel semmi baj.
Annyira igaza van! Ez olyan, mint a fingás, ha erőlteted: szar lesz.
Nem lesz itt semmilyen szerelembe esés Szexiszeművel. Ha kellett volna lennie, már megtörtént volna, (ha meg kell lennie, akkor meg úgyis meg lesz, akármit is csinálok). Úgyhogy most megint leépítem a kis érzéseimet, visszarakok mindent egyesével szépen a kis szívecskés dobozkámba, amiben az ő iránta táplált szerelmem lakik és óvatosan visszateszem a polcra.
Cause you never were and you never will be mine...
Most már aludtam is végre, mert elég kemény volt a hét eleje: vasárnap reggeltől kedd estig összesen 8 órát aludtam :D Ma már sikerült rávernem összesen 11 órával, úgyhogy lassan jó lesz majd megint.
A következő projekt a hétfői vizsgára felkészülni, legalább egy négyes kell. Meg pénteken meló még.
Megint kicsit túl sok vasat tartok a tűzbe, attól tartok. Van két srác, akik aranyosak, kedvesek, meg jó velük így játszani, de nem hiszem, hogy bármi komolyat szeretnék bármelyiküktől is. Nevezzetek sznobnak, de olyan palit szeretnék most már, aki nagyon hamar végez vagy már dolgozik. Nem olyat, aki ha minden jól megy talán 2-3-4 éven belül alapdiplomát szerez. Én addigra már szeretnék férjhez menni meg minden, nem örülni, hogy már nem jár suliba. De túl jó a játék és hajt a vérem. Semmi komoly nem történik, írásban flörtölgetés, nagyon ártatlanul meg mosolyok élőben, nem nyomulok igazán, csak kedves-kacér vagyok, de nekik ez is elég. Az a baj, hogy a kis buta szívem meg mást akar, amit most nem lehet, mert nem rakom magam még egyszer önszántamból olyan helyzetbe, mint Greyjel. Legyek én a legfontosabb!! Mert megérdemlem!
Reggeltől tanulás, haza is hoztam a csodálat Munkaerőpiac könyvet. De fejlődök, mert ma a Kossuthon volt egy beszélgetés ebben a témában és tök jó volt hallgatni és tetszett az egész meg értettem is, hogy miről beszélnek. Még a végén tényleg valamirevaló közgazdász leszek :P
