Más

 Most hiába gondolok ez esetben egy adott dologra, ezt át lehet vezetni munkára, párkapcsolatra, vagy akármilyen területére az életnek. Ha olyasmit hajszolunk, ami már hosszú ideje nem akar összejönni, aztán erőltetjük, és még mindig a legjobbat reméljük, abból semmi jó nem fog kisülni. Ismeritek ezt. Amikor még egyszer megpróbálod, aztán még egyszer, és még egyszer, és mindig abban reménykedsz, hogy "na most! Most össze fog jönni". De sajnos jönnie kell egy pillanatnak, amikor rádöbbenünk, hogy nincs értelme tovább húzni valamit. Tehetnénk még lépéseket, de minek. Ez olyan kicsit, mint amikor már háromnegyed órája adsz szívmasszázst valakinek. Ha nem indul be magától a rendszer, akkor nem tehetsz mást, elengeded. Máskülönben a rabja maradsz.
Ez az elfogadás.
"Nem a feladásról van itt szó, hanem a továbblépésről."
És nincs ezzel semmi baj.

Teljes bejegyzés 

Annyira igaza van! Ez olyan, mint a fingás, ha erőlteted: szar lesz.

Nem lesz itt semmilyen szerelembe esés Szexiszeművel. Ha kellett volna lennie, már megtörtént volna, (ha meg kell lennie, akkor meg úgyis meg lesz, akármit is csinálok). Úgyhogy most megint leépítem a kis érzéseimet, visszarakok mindent egyesével szépen a kis szívecskés dobozkámba, amiben az ő iránta táplált szerelmem lakik és óvatosan visszateszem a polcra. 

Cause you never were and you never will be mine...