Vettem ma a bátorságot és ráírtam Kandúrra, hogy mizu. Ő meg írta, hogy matek alpótra tanul, meg mosogatni kéne. Mondom akkor nem zavarok. "Helloka"
Szóval nem vittük túlzásba, de részemről mostmáraztántényleg megtettem a lépést, ha akar írni, írhat, nem érdekel tovább.
Holnap jön át A barátnőm, filmezünk elvileg este, addig meg kiganalyászom a szobámat meg a lakást, mert erősen kezd látszódni, hogy mind a négyen vizsgázunk/dolgozunk, és senki nem ér rá takarítani, nekem meg most van 10 nap "szünetem" a következő vizsgáig.
Valamint, mivel szobatársam kiköltözik, így végre egy hónapig saját ki szobám lesz és át is rendezem, amint találok egy megfelelő (=erős) úriembert, aki segít bútort tologatni (Jelentkezni kommentben lehet, jelige: nem leszek hálátlan :P)
Hatert gonna hate rovat:
Ötösre vizsgáztam ma mindkét tárgyból, amiből voltam, így már csak két vizsga és a 9 tárgyamból eddig 7 db ötösöm van és a maradék kettőből is egy az lesz, a másik meg reményeim szerint négyes (haladóvállalatipénzügy hello), mert ott már nincs elég pontom a zhból az ötöshöz.
2012. május 30., szerda
2012. május 27., vasárnap
This is crazy...
Hihetetlen, hogy a hormonkák, milyen mértékben bírnak ellenem dolgozni...
Kandúrral (Mese nevezte el így az általuk ismeretlen szerda éjjeli lovagomat :P) nem beszéltem, mióta kilépett az ajtómon, ami nem feltétlenül baj, mert heti 1-2x szoktunk csak beszélni és akkor is általában ő ír rám, de most néha majd megveszek, hogy ráírjak, hogy megtudjam, mizu van vele. Nem beszéltünk reggel túl sokat, még elég KO volt (volt vagy hajnali 4 mikor elaludtunk és tudom, hogy én aztán szinte egyáltalán nem aludtam, sőt 7kor inkább felkeltem) ő még inkább aludt 7től 10ig, amikor már tényleg kelnie kellett.
Kíváncsi vagyok nála hogy csapódtak le a dolgok... A barátnőmmel beszélgettünk erről az egészről többet és azt mondtam neki, hogy olyan aranyos volt az egész, de nem értette teljesen, mire gondolok, aztán rájöttem, hogy végül is egészen majdnem (hozzám mérve meg aztán teljesen) romantikus volt az egész. Semmi megőrülés, vadulás, hanem tiszta rómántiká, csókolóztunk végig meg minden, szóval tényleg jó élmény volt meg egy kicsit talán újszerű is.
Az albiban meg a csajok nem vették észre, hogy volt nálam valaki, így aztán volt nagy meglepődés, mikor kiböktem :D
És itt a legfülbemászóbb gagyi dal a mostani felhozatalból, de legalább megéri végignézni a klipjét és a szövegére 9gag-en már rengetegen ráugrottak :D
Kandúrral (Mese nevezte el így az általuk ismeretlen szerda éjjeli lovagomat :P) nem beszéltem, mióta kilépett az ajtómon, ami nem feltétlenül baj, mert heti 1-2x szoktunk csak beszélni és akkor is általában ő ír rám, de most néha majd megveszek, hogy ráírjak, hogy megtudjam, mizu van vele. Nem beszéltünk reggel túl sokat, még elég KO volt (volt vagy hajnali 4 mikor elaludtunk és tudom, hogy én aztán szinte egyáltalán nem aludtam, sőt 7kor inkább felkeltem) ő még inkább aludt 7től 10ig, amikor már tényleg kelnie kellett.
Kíváncsi vagyok nála hogy csapódtak le a dolgok... A barátnőmmel beszélgettünk erről az egészről többet és azt mondtam neki, hogy olyan aranyos volt az egész, de nem értette teljesen, mire gondolok, aztán rájöttem, hogy végül is egészen majdnem (hozzám mérve meg aztán teljesen) romantikus volt az egész. Semmi megőrülés, vadulás, hanem tiszta rómántiká, csókolóztunk végig meg minden, szóval tényleg jó élmény volt meg egy kicsit talán újszerű is.
Az albiban meg a csajok nem vették észre, hogy volt nálam valaki, így aztán volt nagy meglepődés, mikor kiböktem :D
És itt a legfülbemászóbb gagyi dal a mostani felhozatalból, de legalább megéri végignézni a klipjét és a szövegére 9gag-en már rengetegen ráugrottak :D
2012. május 24., csütörtök
Szolgálati közlemény :D
Igazából a zenében a lényeg benne van :D
Ma éjjel, egyéjszakás, haverral, jó volt (1-1), rájöttem, hogy berozsdásodtam, de jó volt ennek ellenére.
2012. május 20., vasárnap
Mindennapom
..úgy indul, hogy ma awesome leszek, igen, ez az a nap, amikor... aztán fordulok egyet az ágyban és még fekve bekapcsolom a laptopom. Nem kenem a gépre, mert akaratom nincs. Vagyis nem elég. Tudom, hogy még sok mindenben kell változnom, akarok is, de valahogy sosem lesz belőle semmi. Fejben annyival könnyebb. A gondolatok és nem a tettek embere vagyok...
Ha az lennék, akkor már rég nem ennék semmi kenyérfélét, elmentem volna nőgyógyászhoz (semmi gáz nincs, csak az évest hagytam ki), tényleg lemennék futni, nem csak álmodoznék róla és persze pasim is lenne.
Kifogyott az üzemanyag, legszívesebben csak feküdnék egész nap és sajnálnám magamat (egy nagy adag csoki társaságában - meg fog jönni asszem :D). Nincsen motivációm, nincsenek céljaim, nincs energiám. Szeretem, amit tanulok, de el nem tudom képzelni, hogy ezzel milyen munkát tudnék végezni egy cégnél, bár van egy cég, ahol teljesen rám írtak ki pozíciót és pályáztam is, de azóta még semmi hír, pedig már több, mint egy hete elküldtem a papírjaimat (türelmetlen vagyok na, utálom a bizonytalanságot).
Kis19évessel meg kudarcra van ítélve az egész, de most már csakazértis találkozni fogunk, ha legközelebb erre jár, legalább valami történik velem is, nem csak sodródok.
Igazából kicsit megint úgy érzem magam, mint tavaly, mikor otthagytam a gépészt, ahogy minden mindegy, minden lebeg, pedig most ahhoz képest két lábbal állok a földön és igazából, mikor épp nem nyavalygok, akkor szeretem is az életemet, csak ne lennék egyedül (most már tényleg csak napok híján egy éve), mert ezzel úgy érzem egyre nehezebben birkózom meg, illetve egyre jobban eltávolodok attól, hogy bárki is kellene, mármint, hogy tényleg elkezdene érdekelni. Megvan az előnye is az egyedüllétnek, de jó lenne már valaki, főleg most az elmúlt egy hét után, mert nagyon rossz, hogy nincs senki, aki átölelne és azt mondaná, minden rendben lesz és a karjaiban alhatnék végre egy pihentetőt és szeretne feltétel nélkül...
Ha az lennék, akkor már rég nem ennék semmi kenyérfélét, elmentem volna nőgyógyászhoz (semmi gáz nincs, csak az évest hagytam ki), tényleg lemennék futni, nem csak álmodoznék róla és persze pasim is lenne.
Kifogyott az üzemanyag, legszívesebben csak feküdnék egész nap és sajnálnám magamat (egy nagy adag csoki társaságában - meg fog jönni asszem :D). Nincsen motivációm, nincsenek céljaim, nincs energiám. Szeretem, amit tanulok, de el nem tudom képzelni, hogy ezzel milyen munkát tudnék végezni egy cégnél, bár van egy cég, ahol teljesen rám írtak ki pozíciót és pályáztam is, de azóta még semmi hír, pedig már több, mint egy hete elküldtem a papírjaimat (türelmetlen vagyok na, utálom a bizonytalanságot).
Kis19évessel meg kudarcra van ítélve az egész, de most már csakazértis találkozni fogunk, ha legközelebb erre jár, legalább valami történik velem is, nem csak sodródok.
Igazából kicsit megint úgy érzem magam, mint tavaly, mikor otthagytam a gépészt, ahogy minden mindegy, minden lebeg, pedig most ahhoz képest két lábbal állok a földön és igazából, mikor épp nem nyavalygok, akkor szeretem is az életemet, csak ne lennék egyedül (most már tényleg csak napok híján egy éve), mert ezzel úgy érzem egyre nehezebben birkózom meg, illetve egyre jobban eltávolodok attól, hogy bárki is kellene, mármint, hogy tényleg elkezdene érdekelni. Megvan az előnye is az egyedüllétnek, de jó lenne már valaki, főleg most az elmúlt egy hét után, mert nagyon rossz, hogy nincs senki, aki átölelne és azt mondaná, minden rendben lesz és a karjaiban alhatnék végre egy pihentetőt és szeretne feltétel nélkül...
2012. május 18., péntek
Plötty
Nem csinálok gyászblogot ígérem, mert akármilyen meglepő, én is unom magamat...
De muszáj leírnom, hogy mi van/nincs.
Egyszerűen olyan, mintha kihúzták volna alólam a talajt. Jó volt otthon ez a hét, négyen voltunk, béke volt, anyáék nem veszekedtek szerencsére, jól éreztem magam, semmit nem kellett nagyon csinálni, csak úgy elteltek a napok. Kedden mentem, szerdán a temetéssel, csütörtökön meg jöttünk haza, meg meg már Mc-n vagyok megint, mertcsak. De egyszerűen semmihez sincs kedvem (helló keddi prezi és szerdai vizsga), még enni se, ami nagy szó, mert amúgy stresszevő vagyok, de most csak nyammogok mindenen... most is sül egy csomag krumpli a sütőben, de kötve hiszem, hogy meg fogom enni akárcsak a felét is (még jó, hogy itt vannak a csajok az albiban :) Semmihez nincs kedvem, csak nézek ki a fejemből, kétszáz kilométerről is látszik, hogy búvalbaszott vagyok (és nem csak a majdnem teljesen fekete ruházatomból).
Egyszerűen nem megy semmi, mert már semmi nem olyan, mint volt és mégis minden olyan, mint volt.
Majd lesz valahogy, addig szerintem itt se fogok nagyon fickándozni, max tumblr-en, persze ha van valami, akkor úgyis írok...
Ja meg persze mikor bír a Kis19éves (már közben 20 korábban Joe) rám írni, hogy itt van Mc-n és talizunk-e, hát persze, hogy kedden este. Pedig milyen Sophie-napi szexelést csaphattunk volna... bár abban a lelkiállapotban... írtam neki, hogy szóljon, ha legközelebb jön, hátha.
De muszáj leírnom, hogy mi van/nincs.
Egyszerűen olyan, mintha kihúzták volna alólam a talajt. Jó volt otthon ez a hét, négyen voltunk, béke volt, anyáék nem veszekedtek szerencsére, jól éreztem magam, semmit nem kellett nagyon csinálni, csak úgy elteltek a napok. Kedden mentem, szerdán a temetéssel, csütörtökön meg jöttünk haza, meg meg már Mc-n vagyok megint, mertcsak. De egyszerűen semmihez sincs kedvem (helló keddi prezi és szerdai vizsga), még enni se, ami nagy szó, mert amúgy stresszevő vagyok, de most csak nyammogok mindenen... most is sül egy csomag krumpli a sütőben, de kötve hiszem, hogy meg fogom enni akárcsak a felét is (még jó, hogy itt vannak a csajok az albiban :) Semmihez nincs kedvem, csak nézek ki a fejemből, kétszáz kilométerről is látszik, hogy búvalbaszott vagyok (és nem csak a majdnem teljesen fekete ruházatomból).
Egyszerűen nem megy semmi, mert már semmi nem olyan, mint volt és mégis minden olyan, mint volt.
Majd lesz valahogy, addig szerintem itt se fogok nagyon fickándozni, max tumblr-en, persze ha van valami, akkor úgyis írok...
Ja meg persze mikor bír a Kis19éves (már közben 20 korábban Joe) rám írni, hogy itt van Mc-n és talizunk-e, hát persze, hogy kedden este. Pedig milyen Sophie-napi szexelést csaphattunk volna... bár abban a lelkiállapotban... írtam neki, hogy szóljon, ha legközelebb jön, hátha.
2012. május 12., szombat
Az út vége
"A valóság a nap végére legtöbbször nyakatekert és fenekestül felfordul. És aztán valahogy, valószínűtlenül, amikor nem is várnánk, a világ ismét a helyére áll."
Lehet, hogy csak én fogom ezt érteni, de most így érzek.
A valóságom felfordult, soha nem lesz már olyan a világ, mint amilyen volt. Soha nem lesz már nagymamám többet....
2012. május 7., hétfő
Mixed
Kivételesen előre tettem a zenét.
Ez a szám, Raza Jaffrey hangja (lásd előző poszt csaklinkelt zenéje), plusz az indokolatlan fáradtság és a Girls s01e04 valamint az a tény, hogy már több, mint 11 hónapja nem szexeltem, valami olyan csodálatos elegyet hozott bennem létre, hogy annak ellenére, hogy fáradt vagyok, majd meg veszek egy kiadós szexelésért.
Nem mondom, hogy lányregényes mítosszal teli együttlétre vágyom, sem azt, hogy nagyon durvulnék, csak egy rendes, kiadós, falrengetős, lepedőgyűrős, másnap a szomszédok tekintetét kerülős (vagy belenézve pirulós), lábujjtól a hajamszáláig beleremegős (begörcsölős? nem vagyok edzésben :D), "poraimból visszatérős" dugásra áhítozom.
Az sem feltétlenül segít, hogy Mese párja oldszpájsszal fürdőtt épp most és a fél lakás pasi szagú...
2012. május 6., vasárnap
Thousand and one nights
Megnéztem a Fogadom című filmet... Persze, hogy meghatott, bár nekem kicsit összecsapott volt a vége, lehetett volna még 10 percet adni nekik, hogy jobban ki lehessen dolgozni az egészet.
Nade a lényeg:
Már egy ideje érik bennem ez, de most jött el az ideje, hogy leírjam.
Ragaszkodom hozzá, mert nincs jobb. Ragaszkodom hozzá, mert mindenki közül, akit ismerek, vele érzem magam a legjobban. Ragaszkodom hozzá minden ráció ellenére. Ragaszkodom hozzá, mert nem bírnám elviselni, ha mással látnám. Ragaszkodom hozzá, mert nem tudom elképzelni, hogy mással legyek. Ragaszkodom hozzá, mert nem tudom elképzelni, hogy mással is így érezzek. Ragaszkodom hozzá, mert amikor vele vagyok, boldognak érzem magam, még ha "csak" beszélgetünk is. Ragaszkodom hozzá, mert ha elengedném, akkor egy fájó lyuk keletkezne a szívemben, olyan, mint Big után és abból aztán nem kérek többet, pláne nem önként. Ragaszkodom hozzá, mert lassan öt éve ismerem és még mindig nem ismerem teljesen. Ragaszkodom hozzá.
Először ezt a zenét akartam - már csak a cím miatt is -, de az írás hangulatához jobban megy ez:
Nade a lényeg:
Már egy ideje érik bennem ez, de most jött el az ideje, hogy leírjam.
Ragaszkodom hozzá, mert nincs jobb. Ragaszkodom hozzá, mert mindenki közül, akit ismerek, vele érzem magam a legjobban. Ragaszkodom hozzá minden ráció ellenére. Ragaszkodom hozzá, mert nem bírnám elviselni, ha mással látnám. Ragaszkodom hozzá, mert nem tudom elképzelni, hogy mással legyek. Ragaszkodom hozzá, mert nem tudom elképzelni, hogy mással is így érezzek. Ragaszkodom hozzá, mert amikor vele vagyok, boldognak érzem magam, még ha "csak" beszélgetünk is. Ragaszkodom hozzá, mert ha elengedném, akkor egy fájó lyuk keletkezne a szívemben, olyan, mint Big után és abból aztán nem kérek többet, pláne nem önként. Ragaszkodom hozzá, mert lassan öt éve ismerem és még mindig nem ismerem teljesen. Ragaszkodom hozzá.
Először ezt a zenét akartam - már csak a cím miatt is -, de az írás hangulatához jobban megy ez:
2012. május 5., szombat
Waiting for nothing
Ez most lehet, hogy első olvasásra szomorkodós hangvételűnek fog tűnni, de előre bocsájtom, hogy nem az.
Hívtak ma a srácok a városba sörözgetni, mondom megyek szívesen, pláne, mert Szexiszemű is jött. Ercsáék mondták, hogy náluk nincs több hely aludni, mondom nálam van (opportunista vagyok na :P)...
Most fél 4 után vagyunk nem sokkal, az lett az este vége, hogy MENtünk, illetve a többség kiperkálta a belépőt, páran meg leültünk az egyetem parkjában iszogatni meg beszélgetni. Persze Ő bement, ami nem gáz, mert ma játszott a kedvenc zenekara, szóval már mikor megláttam a műsorban, hogy jönnek, tudtam, hogy Ő ott lesz. Most viszont én már hazajöttem (meg az egyik haverom itt horpaszt a szomszéd ágyon, mert nem akart több ezerért hazataxizni) de írtam neki, hogy jöjjön nyugodtan, mert úgysem alszom még, mert nem vagyok álmos. Ez már kb egy órája volt, akkor lett vége a koncinak, bár még mentek tovább a programok, szóval lehet, hogy maradt. Én meg mint egy buta kislány ülök itt a gép előtt és várom, hátha felhív, hogy feljönne... (az más kérdés, hogy már csak a szomszéd szobában tudom elszállásolni Mese ágyán, de az legalább kétszemélyes, akár maradhatnék is mellette :P)
Megállapodtam magammal, hogy még 4ig kihúzom ébren (ezért is írom most ezt a bejegyzést), aztán meg fekszek, mert holnap meg jön Királylány délelőtt, számvitelből korrepetálom (mert olyan okos vagyok :P)
Szóval így mentünk el kb megint egy jó lehetőség mellett...
Amúgy meg az a ribanc, aki teleposztolja időnként a falát, kiderült, hogy szomszédok és egy fél szóval rákérdeztek a srácok, hogy ő hol van... elvileg lent van ő is. Az a baj, hogy amúgy látom, hogy hasonló az ízlésük meg mittomén, de nem akarom, hogy összejöjjön mással...
Mi meg egyébként beszélgettünk egy keveset, semmi lényeges nem történt, néha próbáltam egy kis fizikai kontaktust teremteni, pl ha hülyeséget mondott, akkor finoman nevetve lökni egy kicsit a karján, hogy "menj már"...
Na megyek aludni inkább.
Hívtak ma a srácok a városba sörözgetni, mondom megyek szívesen, pláne, mert Szexiszemű is jött. Ercsáék mondták, hogy náluk nincs több hely aludni, mondom nálam van (opportunista vagyok na :P)...
Most fél 4 után vagyunk nem sokkal, az lett az este vége, hogy MENtünk, illetve a többség kiperkálta a belépőt, páran meg leültünk az egyetem parkjában iszogatni meg beszélgetni. Persze Ő bement, ami nem gáz, mert ma játszott a kedvenc zenekara, szóval már mikor megláttam a műsorban, hogy jönnek, tudtam, hogy Ő ott lesz. Most viszont én már hazajöttem (meg az egyik haverom itt horpaszt a szomszéd ágyon, mert nem akart több ezerért hazataxizni) de írtam neki, hogy jöjjön nyugodtan, mert úgysem alszom még, mert nem vagyok álmos. Ez már kb egy órája volt, akkor lett vége a koncinak, bár még mentek tovább a programok, szóval lehet, hogy maradt. Én meg mint egy buta kislány ülök itt a gép előtt és várom, hátha felhív, hogy feljönne... (az más kérdés, hogy már csak a szomszéd szobában tudom elszállásolni Mese ágyán, de az legalább kétszemélyes, akár maradhatnék is mellette :P)
Megállapodtam magammal, hogy még 4ig kihúzom ébren (ezért is írom most ezt a bejegyzést), aztán meg fekszek, mert holnap meg jön Királylány délelőtt, számvitelből korrepetálom (mert olyan okos vagyok :P)
Szóval így mentünk el kb megint egy jó lehetőség mellett...
Amúgy meg az a ribanc, aki teleposztolja időnként a falát, kiderült, hogy szomszédok és egy fél szóval rákérdeztek a srácok, hogy ő hol van... elvileg lent van ő is. Az a baj, hogy amúgy látom, hogy hasonló az ízlésük meg mittomén, de nem akarom, hogy összejöjjön mással...
Mi meg egyébként beszélgettünk egy keveset, semmi lényeges nem történt, néha próbáltam egy kis fizikai kontaktust teremteni, pl ha hülyeséget mondott, akkor finoman nevetve lökni egy kicsit a karján, hogy "menj már"...
Na megyek aludni inkább.
2012. május 3., csütörtök
ME-GTK WIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII
Ezt most ilyen húúú-lányos wííííííííííííííííí-nek képzeljétek el :D
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
!!!! ÖTÖST KAPTAM HALADÓ VEZETŐI SZÁMVITELBŐL !!!! !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Annyira hihetetlen érzés, hogy én, aki 3 éve meg 4 éve ezzel a tárggyal (na jó, a bevezetés a számvitelbe c. tárggyal) küszködtem, 3x vettem fel, 4x buktam meg, majd egy kis ketteskével valahogy átcsúsztam, na szóval én most ötöst kaptam, ráadásul úgy, hogy a kettő között lenne még 2 tárgy, ami a mi képzésünkben nem volt benne, csak a gazdászoknak. Szóval hiperbüszke vagyok magamra, jutalmul vettem egy zacskó chipset (két napja zöldségeken élek, belefér) meg egy almalevet és ma sooo hardcore leszek :D
Amúgy meg MEN van, de nem megyek. Úgy tervezem bedöglök valami film elé, bár tény, hogy legbelül arra vágyom, hogy elolvassak egy jó könyvet, de az legalább egy nap, meg álmos is vagyok perpill, meg még holnap beadandózni kell, szóval az még csúszik két hetet, de már mindjárt itt a nyár, érzem a csontjaimban. Ha ügyes leszek, akkor május 17-én befejezem a vizsgaidőszakot is és 18-án szaknapon megszépülhetek a "gyerekekkel" mert már nem lesz semmi gondom ^^
Örüljetek velem! Köszönöm a szurkolást! :D
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
!!!! ÖTÖST KAPTAM HALADÓ VEZETŐI SZÁMVITELBŐL !!!! !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Annyira hihetetlen érzés, hogy én, aki 3 éve meg 4 éve ezzel a tárggyal (na jó, a bevezetés a számvitelbe c. tárggyal) küszködtem, 3x vettem fel, 4x buktam meg, majd egy kis ketteskével valahogy átcsúsztam, na szóval én most ötöst kaptam, ráadásul úgy, hogy a kettő között lenne még 2 tárgy, ami a mi képzésünkben nem volt benne, csak a gazdászoknak. Szóval hiperbüszke vagyok magamra, jutalmul vettem egy zacskó chipset (két napja zöldségeken élek, belefér) meg egy almalevet és ma sooo hardcore leszek :D
Amúgy meg MEN van, de nem megyek. Úgy tervezem bedöglök valami film elé, bár tény, hogy legbelül arra vágyom, hogy elolvassak egy jó könyvet, de az legalább egy nap, meg álmos is vagyok perpill, meg még holnap beadandózni kell, szóval az még csúszik két hetet, de már mindjárt itt a nyár, érzem a csontjaimban. Ha ügyes leszek, akkor május 17-én befejezem a vizsgaidőszakot is és 18-án szaknapon megszépülhetek a "gyerekekkel" mert már nem lesz semmi gondom ^^
Örüljetek velem! Köszönöm a szurkolást! :D
2012. május 1., kedd
Kommikulus...
Nyomorultul érzem magam, mert visszajöttem Miskolcra hamarabb, hogy korrepetáljam Rossot számvitelből (!!!!!!!44444néééégy én számvitelből :D) és közben kiderült, hogy Szexiszemű itt csücsül pár utcával feljebb PV-nél... PV egyik lakótársa Marcsi rám írt, hogy mizu, na mondom, hátha áthívnak és akkor már itt se vagyok, erre nem eltűnt fészről, amint válaszoltam?! Suck...
Amúgy Rossonak elmeséltem név nélkül az egész Szexiszeműs mizériámat (amúgy nagyon jó barátok), és az volt a véleménye, hogy tényleg nem csak én képzelem, meg hogy esetleg még kéne adni egy esélyt a dolognak és kiugrasztani a nyulat (helló Lars :D), hogy na mi is van.
De már annyira bele tudok ebbe fáradni... talán péntekig gyűjtök erőt és elhívom moziba.
Amúgy Rossonak elmeséltem név nélkül az egész Szexiszeműs mizériámat (amúgy nagyon jó barátok), és az volt a véleménye, hogy tényleg nem csak én képzelem, meg hogy esetleg még kéne adni egy esélyt a dolognak és kiugrasztani a nyulat (helló Lars :D), hogy na mi is van.
De már annyira bele tudok ebbe fáradni... talán péntekig gyűjtök erőt és elhívom moziba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)