Mindennapom

..úgy indul, hogy ma awesome leszek, igen, ez az a nap, amikor...  aztán fordulok egyet az ágyban és még fekve bekapcsolom a laptopom. Nem kenem a gépre, mert akaratom nincs. Vagyis nem elég. Tudom, hogy még sok mindenben kell változnom, akarok is, de valahogy sosem lesz belőle semmi. Fejben annyival könnyebb. A gondolatok és nem a tettek embere vagyok...
Ha az lennék, akkor már rég nem ennék semmi kenyérfélét, elmentem volna nőgyógyászhoz (semmi gáz nincs, csak az évest hagytam ki), tényleg lemennék futni, nem csak álmodoznék róla és persze pasim is lenne.

Kifogyott az üzemanyag, legszívesebben csak feküdnék egész nap és sajnálnám magamat (egy nagy adag csoki társaságában - meg fog jönni asszem :D). Nincsen motivációm, nincsenek céljaim, nincs energiám. Szeretem, amit tanulok, de el nem tudom képzelni, hogy ezzel milyen munkát tudnék végezni egy cégnél, bár van egy cég, ahol teljesen rám írtak ki pozíciót és pályáztam is, de azóta még semmi hír, pedig már több, mint egy hete elküldtem a papírjaimat (türelmetlen vagyok na, utálom a bizonytalanságot).

Kis19évessel meg kudarcra van ítélve az egész, de most már csakazértis találkozni fogunk, ha legközelebb erre jár, legalább valami történik velem is, nem csak sodródok.

Igazából kicsit megint úgy érzem magam, mint tavaly, mikor otthagytam a gépészt, ahogy minden mindegy, minden lebeg, pedig most ahhoz képest két lábbal állok a földön és igazából, mikor épp nem nyavalygok, akkor szeretem is az életemet, csak ne lennék egyedül (most már tényleg csak napok híján egy éve), mert ezzel úgy érzem egyre nehezebben birkózom meg, illetve egyre jobban eltávolodok attól, hogy bárki is kellene, mármint, hogy tényleg elkezdene érdekelni. Megvan az előnye is az egyedüllétnek, de jó lenne már valaki, főleg most az elmúlt egy hét után, mert nagyon rossz, hogy nincs senki, aki átölelne és azt mondaná, minden rendben lesz és a karjaiban alhatnék végre egy pihentetőt és szeretne feltétel nélkül...