Boldogság

Szerelmes vagyok. Őrülten. Hihetetlenül, számomra is meglepően.
Az ilyen nyugis hétvégékbe mindig belerondítok némi komolykodással, de ilyenkor van időnk türelmesen átbeszélni a dolgokat, hétköznap, mikor minden vágyam az ágy, olyankor örülök inkább a pillanatnak.
Sokat kell még tennem ezért a kapcsolatért, mert jelenleg sokkal többet kapok, mint amit adok, pedig én is tudnék többet adni. Egyszerűen kell az érzés, hogy igenis, megérdemlem én is a jót és a teljeset meg a boldogat. Hogy nem kell beérnem kevesebbel, hogy jár mindez nekem is. Most, hogy megkaptam, ideje viszonozni is a sok jót és boldoggá tenni a másikat is, nem csak önző módon a saját boldogságommal foglalkozni, mert ha teszek érte én is, akkor még többet fogok visszakapni.
Megtaláltam a helyem és a párom, egyszerűen nem fogom ezt már elszúrni, mert ő az, aki mellett ébredni akarok ezentúl minden reggel és akit szeretni fogok.

Hihetetlen dolog történt a héten, megvolt az első meetingem. Véletlenül belekerültem abba a pár emberbe, akiket meghívtam egy vezető általi tájékoztatóra. Mostanáig úgy nézett ki, hogy ha komoly karriert akarok a cégen belül, akkor előbb-utóbb Bpre kell költöznöm. Erre most kiderült, hogy dehogy! Hoznak le még pár társosztályt és sokkal több elérhető pozíció lesz. Így most már tudatosan tervezhetem a karrieremet Mc-n is. Elkezdtem túlórákat vállalni, ami nagyon jó pont állítólag és érzem is, hogy olyan emberek, akik elég szigorú hírében állnak és mégis velem segítőkészek. Meg a héten megcsináltam a nagyvizsgát (85% lett :) és csak az én vizsgámra a kötelező 2 ember mellé beült egy harmadik. Biztos én vagyok a hülye, de tökre úgy érzem, hogy számolnak velem a cégnél. Ugye úgy lettem felvéve, hogy mehetnék a vezetői utánpótlásra is, csak nincs elég tapasztalatom, így inkább kezdjek itt. Namármost, ha tudják, hogy jó vezető lennék, akkor csak odafigyelnek rám valamennyire... A fene sem tudja, majd kiderül, mindenesetre odafigyelek, túlórázok, a meetingen is kérdeztem (csak hárman voltunk ennyire aktívak), meg próbálok a lehető legpontosabban és körültekintőbben dolgozni, hogy ne legyenek hibáim, amik később visszatartanak. Imádom egyébként magát a melót, kapok az ügyfelektől is dicséretet, illetve a kollégák is mondják, hogy látják rajtam mennyire élvezem. Amit korábban magam sem hittem volt. Vártam már, de tényleg élvezem, hogy segítek embereknek a gondjaik megoldásában. Végülis az életem részben erről szólt korábban is a korrepetálásokkal, amikor a barátaimmal leülök, hogy beszélgessünk, amikor az évfolyamom bármivel fordulhatott hozzám. Élvezem :)

Merengős

Elfogyni az ölelésben... ironikus. "Csak egy ölelést szeretnék... "
Még mindig vannak részeim belül mélyen, amelyek nem engedték el a múltat. Ne érts félre, vissza sem vágyom már, de jó emlékezni. Viszont nem nagyon van kivel megosztani, mert akivel átéltem, azzal nem lehet. Apróságok,egy pillantás, érintés, érzés, butaságok jutnak eszembe sokszor, elnosztalgiázok 1-2 gondolat erejéig, aztán megyek is tovább. A nem beszélés miatt kicsit olyan érzés, hogy bennem rekednek a dolgok. Nem tudom átbeszélni senkivel. Néha dühös vagyok, néha nosztalgikus, néha realista, de még nem záródott le teljesen. Hiszen még egy éve sincs, hogy elindult. Legszívesebben csak leülnék egy kávéra és megkérdezném: Hogy vagy barátom? Nem vágyom már rá, csak hogy tudjak róla, tőle, általa. Hogy halljam, hogy azóta sem jó senkivel, nem olyan, mint velem, hogy rossz neki. Nem is egomnak kell, vagy csak annak, de jó volt hallani. Kár, hogy nem ír blogot.

Persze jó most hallani, hogy mennyire fontos vagyok, meg érzem a rengeteg szeretet, ami felém áramlik és egyáltalán nem elégedetlenkedek, mert nagyon boldog vagyok és jól tettem, hogy a lehetetlen hajkurászását befejeztem, csak... ilyenek a nők. Vagy legalábbis szeretek tudni az exeimről. Nem vágyom vissza egyikhez sem, de szeretem tudni, hogy mi van velük, hogyan alakul az életük.

Holnap

Kezdődik a hívásvétel. Fosok. Plusz a hétvégi foggyulladás után most a torkom kezdett el kaparni, ami egy alapvetően beszélgetős állásnál nagyon nemjó. Remélem sikerül valahogy túlélni, veszek holnap C-vitamint meg nem tudom mit és felturbózom az immunrendszerem, mert nem eshetek ki betegség miatt.

Írtam már az esküvőről? Szép volt, nagyon jól éreztük magunkat, csini is voltam... kezd rémleni, hogy már írtam.
Akkor viszont csak az unalmas semmi napok vannak. Elkezdtem a 90 napos diétát, eddig jó, bár épp most szegem meg egy mézesnegroval, mert a torkom állapota fontosabb lenne, remélem nem nagyon izé.
Elmaradtam az összes blog olvasásával, mert szabadidőmben csak gyorsan átpörgetem a fészt meg a tumblit és szaladok főzni meg Carlosszal vagyok, de ma bepótolom mindezt.
Arról nem is beszélve, hogy meg akarom nézni a Djangot (omg még nem láttam), de nincs semmikor 3 egybefüggő órám rá. Mondjuk most lenne, de inkább a netes életemet hozom helyre, mert lassan kezd a nullához konvergálni, meg mondjuk jó lenne Carlosszal együtt megnézni. Talán majd hétvégén, bár megyünk szüretelni.

Take me

Hosszú hét volt.
Hétfőn munka után megcsináltattam a körmömet Szöszivel, 11re értem haza este. Tanulás közel nulla.
Kedden a városban vásárolgattam, végre jött fizu, meg tudtam venni azt a pár apróságot, ami még kellett az esküvőre.
Szerdán az egyetemen voltam, mert vannak még ott is befejezetlen dolgaim, szeretett feladataim.
Csütörtökön teljesen időben értem haza, végre mehetett a tanulás a péntek reggeli utolsó vizsgámra.
Sikerült, már csak a záró vizsga van hátra, lassan kezd életem lenni. Péntek este haza, kicsi fogfájás, de semmi vészes.
Szombaton reggel fetrengés Carlosszal, majd készülődés az esküvőre (uncsitesóm ment férjhez). Csodaszép szertartás, nekem is szép ruha (csekk máj támblör), családozás, meg Carlos bemutatása (még senkit nem mutattam be...). A tesóim hozták a formájukat, bátyám ráfingott a kisebbik nővéremre előttünk... szerencsére Carlos jól viselte, nem szaladt el sikítozva :D Estére feldagadt a fél arcom, a fogam rendetlenkedik már megint. Egyszerűbb lenne kihúzatni az összest... :(((
Ma meg sokáig aludtunk Carlosszal, aztán visszajöttünk Mcra, pihentünk még, végre szeretkeztünk egy kiadósat, aztán elváltunk, mert neki is van dolga meg nekem is. Most meg küszködök, hogy lemenjen a fogamról a duzzanat, mert addig fogdoki sem foglalkozik velem...

Szóba jött már többször a jövő. A héten lettünk négy hónaposak. Nem sok idő telt még el, de olyan, mintha már évek óta együtt lennénk. Ez nem tudom mennyire jó vagy rossz, de én nagyon szeretem így magunkat. Néha még elszúrom, mondok valamit, amit viccnek gondolok, ő meg komolyan vesz, de átbeszéljük és végül minden oké.
A héten elég komolyan felmerült az összeköltözés, és látom rajta, hogy jönne és szeretném is, mégis nemet mondtam. A héten sokat tanakodtunk a lakótársaimmal is és ezt hallotta, részben emiatt is jött ki belőle szerintem, de nem akarom elsietni. Így is rengeteg időt töltünk együtt, de még jó néha külön is lenni, meg szeretném ha még kiélvezné a kolis éveket, utána is tudunk még együtt lakni bőven. Szerencsére jól vette ő is, alapból is úgy volt, hogy december-január környékénél nem költözünk össze hamarabb.
A másik dolog, hogy annyit beszélgetünk az esküvőnkről, hogy néha már én magam ijedek meg. Mármint persze minden lány szeret álmodozni, de nekünk lassan már kész a teljes terv, pedig csak 4 hónapja vagyunk együtt és ő még csak 21. Szóval most egy ideig próbálom  majd ezt visszafogni és úgy venni, hogy csak az uncsim esküvője hozta elő.

Szerdától hívást veszek, izgulok, de a gyakorlások többségében jól mennek. Szurkoljatok!

Take me for what I am

ui. hogy szebb legyen a nap, ma tönkrement a második vibratojásom is. többet nem kezdek ezzel a márkával, mert már megint érintkezési hibás, pedig igyekeztem vigyázni rá...

Most

Tudom, hogy nem írhatsz, de szólj ha zavar hogy lájkollak... - írja ezt az, akivel eddig is leginkább írásban kommunikáltam, te hülye vagy baszod???? jó persze épp azt teszem, amit írtál, de wááá leborultam egy kicsit a székről. Erről ennyit. Csinálj, amit akarsz, nem zavar.

Már csak egy hét és vége a tanfolyamnak és kezdjük a rendes munkát, hihetetlen gyorsan elszállt ez a pár hét és izgalommal várom az utolsó kisvizsgát meg majd 25én a rendes nagyot is. Úgy érzem most, hogy menni fog, meg rendelkezésemre áll majd minden, ami kell, csak nem kell elizgulni a dolgot és akkor rendben lesz :)
A nyomtatómból fogy a festék, így a céges anyag mentazöld lett, de egész jól áll a dizájnnak, lehet majd bedobom, hogy cseréljünk :D

Sütöttem tegnap kekszet, amibe tettem fehércsokit de eltűnt a sütés után...
Meg voltam Nyíregyen is, vettem szekszi ruhát is (csipkés, térdig érő), erre most nézem, hogy 19 fok és 9 mm eső jön szombatra... ezen a hétvégén kellett volna tartani a lagzit, de max vastag harisnyát meg kiskabátot húzok, nem gáz. Majd csinálok fényképet magamról :)

Lakótársékkal nem tudom mi van, de egész hétvégén érezhető volt a feszkó, meg nem is nagyon beszélnek egymással... remélem nem mennek szét, mert szeretem őket együtt.

Jön Carlos és hoz tortát, meg még tanulok, meg elkezdek szépülni szombatra, mert az arcbőrömön még van mint dolgozni, hogy csudálatos legyek :)

Idézet

“Franciaországban száz, százötven évvel ezelőtt, a házasságban élők nem várták el egymástól a hűséget. A szeretet jele nem a hűség volt, hanem a diszkréció. A házasság a gyerekek felnevelésére és a vagyonok növelésére szolgált, a szerződés erről szólt. A szeretetet, tiszteletet meg lehet ígérni a másiknak, lehet akarni jól bánni a másikkal, a barátság, jóindulat, kedvesség gyakorolható. Azt, hogy amíg a halál el nem választ minket én kívánni foglak, szerelmes leszek Beléd, azt nem lehet akarni. A vágyat nem lehet leszögezni, akarni, ígérni, az vagy van, vagy nincs. A szeretet nem birtokolja a másikat, viszont a féltékenységet nehéz vagy lehetetlen kikerülni. Ha féltékeny vagyok, félek, hogy elveszítem a másikat és az ő boldogságából ki leszek rekesztve. Ezért volt a diszkréció fontos, hogy a másik ne szenvedjen, hogy ne fájjon neki, hogy megcsalom egy közeli ismerősével, vagy testvérével, a szomszéddal. Ha a szerető egy idegen, akibe nem fog a párom belebotlani, és nyomtalanul folytatom a szexuális kapcsolatomat, akkor nem kínzom a páromat. Legjobb esetben én sem tudom ő éppen kibe szerelmes most, és ő sem tudja hogy most van-e vagy nincs szeretőm. Ez a francia minta.
Ebben benne van az, hogy a szexuális életem nem egy titok, hanem privát: senkinek semmi köze hozzá. Minthogy nem kell beszámolnom arról, hogy hol, kivel, mit eszem, arról sem kell, hogy hol, kivel és hogyan szeretkezem. Titokká válik az ami különben csak egyszerűen magánügy, ha megígértem a másiknak, hogy csak vele fogok szeretkezni, hű leszek a halálig.
Hazudni a másiknak, megfosztani a másikat a valóságtól szemfényvesztés és káros is lehet. Egy hatalmi játszma.
Viszont ha tudom, hogy a másik nem engedné meg nekem, hogy szabadon szeretkezzem azzal akivel akarok, akkor nem a barátom, inkább ellenségem. És hülye az aki nem hazudik az ellenségének.
De akkor miért élek az ellenségemmel? Hát mert rengeteget invesztáltam, befektettem a kapcsolatba, közös gyerek is van, szeretem is, nem akarom becsapni, elárulni, cserbenhagyni.
Úgy is lehet gondolkodni, hogy mi a fontos? Ha a vágyaim kielégítése, akkor nem tudok hű maradni. Ha a hűség, akkor tudom, hogy vannak és lesznek vágyaim, de mert elhatároztam, hogy mi a fontos, nem elégítem őket ki. Nem kell a vágyat kielégíteni. Valaki csábít, kísért, vonz — bevallhatom neki, hogy ez így van és megállapodunk, hogy nem teszünk semmit, csak élvezzük azt, hogy vágyunk egymásra.
A kölcsönös vágyak kielégítése nem bűn, ha az aktus nem sért, nem bánt senkit.
A legfontosabb parancsolat: Ne árts!
Ha fiatal vagy, csak annak ígérd meg, hogy hű leszel hozzá, akivel már tapasztalod, hogy hű vagy, akaratodon kívül, mert más már tényleg nem is érdekel és ha igen, akkor csak futólag.
Nincs egyszerű válasz, legjobb erről sokat és őszintén vitatkozni. Egy párkapcsolat akkor jó, ha minderről szabadon, őszintén és spontán lehet beszélgetni.
Lehet szeretni azt, akiben nem lehet megbízni. Lehet vágyni arra, akit nem szeretek. A szeretet, a vágy, a tisztelet és a bizalom független változók. Egy kapcsolat íze, illata, alkata attól függ, hogy mi van ezekkel a változókkal.”

—	Feldmár András - kísértésről és hűségről