Take me

Hosszú hét volt.
Hétfőn munka után megcsináltattam a körmömet Szöszivel, 11re értem haza este. Tanulás közel nulla.
Kedden a városban vásárolgattam, végre jött fizu, meg tudtam venni azt a pár apróságot, ami még kellett az esküvőre.
Szerdán az egyetemen voltam, mert vannak még ott is befejezetlen dolgaim, szeretett feladataim.
Csütörtökön teljesen időben értem haza, végre mehetett a tanulás a péntek reggeli utolsó vizsgámra.
Sikerült, már csak a záró vizsga van hátra, lassan kezd életem lenni. Péntek este haza, kicsi fogfájás, de semmi vészes.
Szombaton reggel fetrengés Carlosszal, majd készülődés az esküvőre (uncsitesóm ment férjhez). Csodaszép szertartás, nekem is szép ruha (csekk máj támblör), családozás, meg Carlos bemutatása (még senkit nem mutattam be...). A tesóim hozták a formájukat, bátyám ráfingott a kisebbik nővéremre előttünk... szerencsére Carlos jól viselte, nem szaladt el sikítozva :D Estére feldagadt a fél arcom, a fogam rendetlenkedik már megint. Egyszerűbb lenne kihúzatni az összest... :(((
Ma meg sokáig aludtunk Carlosszal, aztán visszajöttünk Mcra, pihentünk még, végre szeretkeztünk egy kiadósat, aztán elváltunk, mert neki is van dolga meg nekem is. Most meg küszködök, hogy lemenjen a fogamról a duzzanat, mert addig fogdoki sem foglalkozik velem...

Szóba jött már többször a jövő. A héten lettünk négy hónaposak. Nem sok idő telt még el, de olyan, mintha már évek óta együtt lennénk. Ez nem tudom mennyire jó vagy rossz, de én nagyon szeretem így magunkat. Néha még elszúrom, mondok valamit, amit viccnek gondolok, ő meg komolyan vesz, de átbeszéljük és végül minden oké.
A héten elég komolyan felmerült az összeköltözés, és látom rajta, hogy jönne és szeretném is, mégis nemet mondtam. A héten sokat tanakodtunk a lakótársaimmal is és ezt hallotta, részben emiatt is jött ki belőle szerintem, de nem akarom elsietni. Így is rengeteg időt töltünk együtt, de még jó néha külön is lenni, meg szeretném ha még kiélvezné a kolis éveket, utána is tudunk még együtt lakni bőven. Szerencsére jól vette ő is, alapból is úgy volt, hogy december-január környékénél nem költözünk össze hamarabb.
A másik dolog, hogy annyit beszélgetünk az esküvőnkről, hogy néha már én magam ijedek meg. Mármint persze minden lány szeret álmodozni, de nekünk lassan már kész a teljes terv, pedig csak 4 hónapja vagyunk együtt és ő még csak 21. Szóval most egy ideig próbálom  majd ezt visszafogni és úgy venni, hogy csak az uncsim esküvője hozta elő.

Szerdától hívást veszek, izgulok, de a gyakorlások többségében jól mennek. Szurkoljatok!

Take me for what I am

ui. hogy szebb legyen a nap, ma tönkrement a második vibratojásom is. többet nem kezdek ezzel a márkával, mert már megint érintkezési hibás, pedig igyekeztem vigyázni rá...