Szerintem már az ókor óta ott rendezték a legnagyobb orgiákat, csak senki nem beszélt róla :D
Talán az, hogy messze vagyunk otthonról, talán az, hogy sokat iszunk, talán az összezártság, talán az, hogy tudjuk, mindez csak két éjszakát tart, talán mindez egyszerre, de valami különleges hatással van a kirándulásokra.Valahogy olyan az egész, hogy az erkölcseinket a határon innen hagyjuk:) (persze nem mindenki, de erről majd később).
Az odaút jól indult, már az ötödik percben bontottunk egy almás vodkát, ami megalapozta a jó hangulatot (volt aki ekkor már második napja ivott :) [Megjegyzés: ne ítéljetek el minket, egyetemisták vagyunk :)] Természetesen, mert mért ne, Gólyával egymás melletti ülésekre ültünk (mármint ő a másik oszlopba, de egymás mellett voltunk középen). 3 órányi vérszívás után viszont elkezdtünk komolyabban beszélgetni az iskolai dolgokról és meglepően normálisak voltunk egymással :) Mikor odaértünk, kiderült, hogy minden programunkat egy héttel korábbra foglalta le a lány, aki Sopronból segített szervezni, így egy kicsit át kellett szervezni a menetrendet. Két órát töltöttem kettesben a nagyonszexi buszsofőr csávónkkal, akivel már tavaly is voltunk. Buszt szereltünk, beszélgettünk, meg segítettem képeslapot választani a párjának, mert mindenhonnan küld neki egyet (óje). Este ettünk, ittunk, kocsmáztunk, jól telt minden. Eleinte furcsa volt, mert Szösziékkel voltam, de jött az egyik tavalyi lakótársam is, E, akivel próbáltam ugyanannyit lenni, csak eleinte furcsa volt, hogy egyszerre vagyok velük, de E lakott nyáron Pasival (ő költözött a szobámba nyárra), szóval így nem volt teljesen idegen a társaság.
Említettem korábban már Petit-t (még mindig Pötinek ejtendő), aki mondta először, hogy hát persze, hogy jöjjek, mert kivel fog ő aludni :) Nagy nehezen ezt is összehoztuk, feljött a szobánkba (Szöszivel, Pasival és még 3 másik emberrel osztoztam a szobán) és nagy vicceskedve a többiek szeme láttára mellém dőlt, de nyakig felöltözve meg cipőben. Még beszélgetett a társaság, de már éppen aludni készültünk, mikor Petit jött, szóval szépen lassan elcsendesedett mindenki. Volt a csuklóján egy ilyen világítós izé és míg beszélgettünk a többiekkel kérdeztem, hogy ez világít-e a sötétben és betette a kezét a paplanom alá, hogy megmutassa és elkezdte simogatni a lábam:))) (pólóban+bugyiban készültem aludni) én csak a hasára tettem a kezem és cirógattam. Nagyon lassan haladtunk, pláne, mikor a többiek is elcsendesedtek. Levette a cipőjét és bebújt rendesen a paplan alá. Szép lassan kicsomagoltam én is a pulcsiból meg a farmerból, de tényleg vagy egy 30-40 perc is lehetett, lassan merültünk bele a dolgokba. Egymással szemben feküdtünk, az orrunk összeért, de nem csókolóztunk, egyetlen szájrapuszi volt csak, de nem bánom, mert akkor valószínűleg nem bírtunk volna a vérünkkel. Simogattuk egymást nagyon sokáig, de mivel a többiek azért mégiscsak ott voltak körülöttünk, így a végéig nem mentünk el, de így is nagyon jó volt. Egy kicsit bealudtunk összebújva. Valamivel később magamhoz tértem, megfogta a kezem és irányítani kezdte, hogy mit csináljak, de ekkor sem mentünk el a végéig, csak játszottunk. Végül hajnali háromkor döntött úgy, hogy visszamegy a saját szobájába, mert azért nem volt annyira kényelmes az ágy két emberre, meg nyakig fel volt még mindig öltözve, amitől kb 600 fokosra fűtöttük ketten a szobát. Mielőtt kiment még megfogta a kezem, amit korábban fogott és végigpuszilta az ujjaimat :)))
Másnap reggel az egyik barátom a társaságból, aki mindkettőnktől külön szobában aludt, úgy fogadott, hogy jó reggelt Petit-szelidítő, én meg így :OOO Szóval kb mind az ötvenen tudták addigra, hogy együtt aludtunk, de igazából úgy 2,5-3 órát töltöttünk együtt, szóval na. Mindenki azt mond, amit akar. A szobatársaim nem ébredtek fel semmire szerencsére.
Egész szombaton szakadt az a rohadt eső, szó szerint bőrig áztunk. Délelőtt Petit még tartózkodó volt, vagy csak zavarba jött, nem tudom, de végül aztán megint a régi kerékvágásban voltunk estére. A szakestély jó volt, E-vel és Gólyával ültem meg Szösziékkel, és mondtam E-nek, hogy nekem ma pasi kell, segítsen már egy kicsit. Elkezdtük itatni Gólyát, és hát eléggé megszépültünk az est végére, de Gólya meg közben összekapott másokkal, így a végén azok megitatták egy deci házipálinkával, ami betette nála a kiskaput. De voltak még ott fincsi frisshusik (hihetetlen, milyen vonzóak ezek a 21 éves infósok :D) Volt egy pasi, akiről megbeszéltük E-vel, hogy bejön mindkettőnknek., így megpróbáltuk befűzni. Olyan műsort nyomtunk, hogy bármelyik csávó leszopta volna magát helyben (előadtuk, hogy együtt éltünk meg aludtunk együtt, meg ilyenek, szóval egy kis leszboszi szájhősködés ment :D), de ez a srác nagyon nem vette a lapot, pedig még szobára is feljött velünk, de még ott se. Így végül E kicsit jobban kiütötte magát és elaludt, én meg még vagy 10 percig próbálkoztam, aztán feladtam a csávót és mentem vissza Szösziékhez. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán mentünk aludni.
A vasárnap mondanám, hogy nem volt különösebb, de 250 euróra megbüntettek minket a szálláson a hányások miatt meg egy folyosón széttört piásüveg miatt, így az egy kicsit húzós volt. Hazafelé azért már mindenki lapított meg aludt, mi meg Gólyával piszkálódtunk, beszélgettünk, meg a többiek röhögtek rajtunk, mert egy kicsit verekedni is próbáltam vele (csak úgy lájtosan, mert leszólta a gazdászokat), de akkora állat, hogy meg se kottyant neki :) Meg még induláskor mondtam neki, hogy ma valamikor meg foglak ölelni, és végül mikor elváltunk itt az egyetemen, akkor kapott egy ölelést.
Összességében nagyon jó hétvége áll mögöttem :) Minden, ami megkeseríti egy kicsit, hogy sikerült alaposan megfáznom, ma este zh-t írok és holnap dolgoznom kéne. Még jó, hogy ez a hét csak szerdáig tart...
Petit-vel nem lesz folytatás, ebben biztos vagyok, semmilyen szinten nem illünk egymáshoz, bár nagyon bírom, meg beszélgetni is jó vele meg mikor komolyan beszélget mással, akkor azért hmm :), de butaság lenne ebbe többet/mást látni, mint ami volt: egy egyéjszakás (pár órás) kaland.
Közben szombat estére megérkezett egy levél Mr.Greytől is, de most teljesen hatástalan volt. Valahogy, mikor a "normális" életemben vagyok a barátaimmal, akkor olyan távolinak tűnk ez az egész vele. De persze nem vesztettem el a kedvem a találkozástól vele, csak most éppen mások a prioritások.
Most pedig tanulni kéne kezdenem, mert öttől írunk és ugyan múlt héten készültem már, de fel kell frissíteni az anyagot a fejemben. Meg összepakolni, mert valószínűleg onnan már egyenesen a vonathoz megyek. Nem is viszek túl sok cuccot, inkább gyógyszert, mert reggel elég durván voltam ma is, mostanra lett csak valamennyire elviselhető a helyzet. Öröm lesz így dolgozni... pláne, hogy már havazgat is.
A betegségnek üzenem:
