Budapest... bár

Ez is egy szürke napnak tűnt, csöpögött az eső egész délután. Főhősnőnk alig várta, hogy eljöjjön a zárás ideje és végre elindulhasson haza. Negyed órával zárás előtt szimpatikus british english accent-tel rendelkező túristák tértek be a boltba. Nézelődtek is lelkesen, jajj, de szép minden, csak nagyon sietünk, mert asztalfoglalásunk van vacsorára mondták és hozzátették, majd holnap visszajönnek. Mondom ok. Távozáskor az egyik hölgy megkérdezte, hogy a ruhák Jugoszláviában készülnek-e. Hát mondom nem, ez mind magyar termék. Mire ő: jajj, igen, arra gondoltam... Majdnem szemberöhögtem a kedves jövendőbeli vásárlót...
És mikor azt hittem, ez lesz a napom csúcspontja, zárás után, leérve a metró mozgólépcsőn, már az aljánál hallottam, hogy mondja be, hogy kérem vigyázzanak az ajtók zárulnak. Na mondom ok, ezt lekéstem, ezért már csak lassan sétálva indultam el a peron felé, mikor is látom, hogy a mertó vezetője integet, hogy megvár, szálljak csak fel :):):):):)
Hogy Pudingocskát idézzem: Belül Köszönöm Végülis :D


Zene.

omg

Tegnap olyan almom volt, hogy muszaj megemlekzni rola itt.
Szexiszemuvel voltam es azt mondta szeret es akkorat kufircoltunk utana, hogy jajj

Írni kéne már valamit.

Eltűntem. Igazából úgy jellemezném a jelenlegi helyzetet, hogy az otthoni ágyam beszippantott. A múlt hét 90%-át benne töltöttem (egyedül). Most meg itt vagyok a koliban, nagyjából két napom van még, hogy összepakoljam a kis életem és hazaköltözzek.
Illetve...
Merthogy időközben kiderült, hogy hétfőtől mehetek dolgozni Pestre, így a cuccok mennek haza (két napra velem együtt), aztán ami tényleg kell, az jön velem tovább - csak tudnám, hogy oldom meg egy utazótáskával az egészet...
Szóval most kb. ez van, kicsit szomi vagyok, mert sosem jó itt hagyni a többieket, pláne úgy, hogy már tavaly is én költöztem ki elsőnek és most is és nagyon úgy néz ki, hogy most voltam utoljára kolis.
És a többiek még tanulnak, így zenét se bömböltethetek a pakoláshoz. :(:(:(:(:(:(:(:(
Majd csak lesz valahogy...

Zene.

Fedőneve: Single

/nekem most tetszik ez a fedőnevezés, szokjátok meg :) /

Szóval úgy néz ki, hogy egy fél órán belül vége lesz mindennek Tével. Tegnap összevesztünk és nem azt mondom, hogy feltétlenül nekem volt igazam, de nagyon megbántott a szavaival. Plusz kiderült, hogy egy olyan kisebb dologban hazudott nekem, amiben az igazság se lett volna gáz, akkor hogyan bízzak benne a komolyabb dolgokban?!
Ez van. És igen, voltak pillanatok, amikor szerettem, de most annyira megbántott, meg ő se nagyon tervez velem tovább 3 hétnél, ahogy eddig a szavaiból kivettem, szóval csak előrehozom a megváltoztathatatlant.
Majd írok, ha túl vagyok rajta.

Zene.

Update: bocsánatot kért a tegnapi viselkedéséért. Plusz megkérdezte, hogy én mit akarok és hogy miért gondoltam, hogy ez komolyabb lehet, aztán a szemére vetettem, hogy mikor 3 hét után megkérdeztem, ő nem mondott semmit, akkor mért kellett volna nekem tudnom, hogy nem lesz komoly, mire azt mondta, hogy dehát akkor derült ki az Erasmus (Ami még egy éve múlva esedékes, ha egyáltalán lesz belőle valami) és amúgy is, ő nem lesz itt a következő félévben. Mondom akkor ennyi.

Fedőneve: Heartbroken

Ma bementem Szöszivel és Mmel az egyetemre, hogy elintézzünk pár dolgot és az egyik bejáratnál ahogy mentünk be, hát ki jött szembe, na ki??? Big. Éppen nyomkodta a telefonját, de én amint megláttam, elkaptam M kezét, hogy úristen fogjatok meg. Esküszöm a szívverésem is kihagyott egy fél percre. Ő is észrevett, de nem köszönt, én meg utána már direkt nem néztem rá.
Még mindig ő a leggyönyörűbb férfi a számomra (most ne egy nyálképűt képzeljetek el, hanem amolyan férfias férfit), pedig szemmel láthatóan derékban kicsit vastagabb lett, de ettől valahogy csak még jobban vonz. (Gonoszkodás: gondolom az elmúlt egy évben sikerült 1000.-es szintű paladinná feltornászni magát - és ez nem a wowosok ellen szól.)
Szóval a kicsi szívem megremegett a gyomrommal együtt és most nincs kedvem látni Té-t és tudom, hogy szánalmas vagyok, de ilyen a nagy szerelem, sosem múlik el igazán, csak megtanuljuk elviselni a fájdalmat...

Zene.