Ez is egy szürke napnak tűnt, csöpögött az eső egész délután. Főhősnőnk alig várta, hogy eljöjjön a zárás ideje és végre elindulhasson haza. Negyed órával zárás előtt szimpatikus british english accent-tel rendelkező túristák tértek be a boltba. Nézelődtek is lelkesen, jajj, de szép minden, csak nagyon sietünk, mert asztalfoglalásunk van vacsorára mondták és hozzátették, majd holnap visszajönnek. Mondom ok. Távozáskor az egyik hölgy megkérdezte, hogy a ruhák Jugoszláviában készülnek-e. Hát mondom nem, ez mind magyar termék. Mire ő: jajj, igen, arra gondoltam... Majdnem szemberöhögtem a kedves jövendőbeli vásárlót...
És mikor azt hittem, ez lesz a napom csúcspontja, zárás után, leérve a metró mozgólépcsőn, már az aljánál hallottam, hogy mondja be, hogy kérem vigyázzanak az ajtók zárulnak. Na mondom ok, ezt lekéstem, ezért már csak lassan sétálva indultam el a peron felé, mikor is látom, hogy a mertó vezetője integet, hogy megvár, szálljak csak fel :):):):):)
Hogy Pudingocskát idézzem: Belül Köszönöm Végülis :D
Zene.
Lol! Micsudi- csoda klassz lehet Pesten lenni! *-*
VálaszTörlés