Ma bementem Szöszivel és Mmel az egyetemre, hogy elintézzünk pár dolgot és az egyik bejáratnál ahogy mentünk be, hát ki jött szembe, na ki??? Big. Éppen nyomkodta a telefonját, de én amint megláttam, elkaptam M kezét, hogy úristen fogjatok meg. Esküszöm a szívverésem is kihagyott egy fél percre. Ő is észrevett, de nem köszönt, én meg utána már direkt nem néztem rá.
Még mindig ő a leggyönyörűbb férfi a számomra (most ne egy nyálképűt képzeljetek el, hanem amolyan férfias férfit), pedig szemmel láthatóan derékban kicsit vastagabb lett, de ettől valahogy csak még jobban vonz. (Gonoszkodás: gondolom az elmúlt egy évben sikerült 1000.-es szintű paladinná feltornászni magát - és ez nem a wowosok ellen szól.)
Szóval a kicsi szívem megremegett a gyomrommal együtt és most nincs kedvem látni Té-t és tudom, hogy szánalmas vagyok, de ilyen a nagy szerelem, sosem múlik el igazán, csak megtanuljuk elviselni a fájdalmat...
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése