Együtt

Nem csak 2014-ben :)

A lakótársaim eljegyezték egymást a héten, a magunk stílusában, de végülis nagyon romantikusan. Ebből persze az lett, hogy a lánnyal nehéz másról beszélni, illetve Carlosszal is igencsak szóba jött.
Igazából már nem kérdés, hogy együtt akarunk lenni hosszútávon is és lakásokról, házakról, gyerekekről és esküvőről beszélgetünk gyakran. Szerintem három nap alatt több dolgot kitaláltunk, hogy hogy legyen majd, mint lakótársamék, akik jövő nyáron meg is akarják tartani a lagzit. Sosem volt még ilyen biztos a dolgomban, ha ránézek a jövőnket látom és a boldogságot.

Melóban végre minden szuper, elértük az elénk kitűzött célt és remélem nem is torpanunk meg, mert most jó világ jön ránk, amikor jó lesz ebben a pozícióban dolgozni. Illetve persze a héten küldtek le egy HR-es pályázatot, ami nagyon felkeltette az érdeklődésem, mert eddig nem nagyon volt ilyen hirdetés nálunk, csak társosztályokhoz, ahová nem nagyon kellett egy érettséginél több, ez ehhez most közgáz diploma kell, ami igencsak van, meg amit csinálni kéne, az sem hangzik rosszul (AC-ket szervezni), szóval igencsak fontolóra vettem, hogy munkakört váltsak. Csak épp az nem hagy nyugodni, hogy kezd beérni a munkám, úgy érzem, valaminek a részese vagyok, végre már tudok is úgy haladni a napi teendőkkel, ahogy szeretnék. De ugyanakkor hatalmas stresszel jár a munka (bárki bármit is mond, hogy az övé stresszes, azzal szívesen cserélek, mert én elégedetlen ügyfelekkel küzdök napi 8-9 órában), illetve 3 hetet végig túlóráztunk, amit persze kifizetnek, de nagyon leszívott (én hülye meg vállaltam még egy heti túlórát....

Pénteken és utána hétfőn szabin leszek, menni kell haza szavazni, meg tüdőszűrésre, illetve barátnőzök majd, meg gondolkodom a HR-es munkán is. Hiányzik a blog, de most napi szinten annyi más dolgom van, hogy ritkulni fognak a posztok (meg ugye boldogságról nehezebb írni is...), de nem hagyok fel vele, mert nagyon megszerettem az írást és Titeket is!

indokolatlan zene

Agybaj

18+os tartalom

Gondom van. Nem tudom miért én nem is igazán gondként élem meg, mert volt már ilyen és aztán helyrejött, de basszus, megint nem tudok elmenni. Az igény megvan, de egyszerűen a vége csak erőltetés és csalódás. Nem megy. Pedig mindent bevetek már lassan. Remélem majd megoldódik.
Csak szerintem túl stresszelem. Mostanában mindent. Megvolt az első teljesítményértékelés bent, és nagyrészt jó dolgokat mondtak, tényleg, de mégis 1-2 kisebb dolog van, amiben még javulnom kell és rástresszeltem. De jó lesz ott is minden, csak érjen véget a hónap és legyen meg a kitűzött célunk, azt mondták, utána egy kicsit lazább lesz, de most az év zárása, minél jobb eredményt kell kihozni magunkból.

Szóval visszatérve az alap problémára, szerintem csak a stressz, de azért k. szar, mert nyilván az egy dolog, hogy egyedül nem megy, de kapcsolatban vannak hatásai. Szerencsére rengeteg megértéssel és elfogadással és törődéssel találkozom, de én is tudom, hogy ez annyira nem jó.

Majd próbálkozok egyedül, meg 2 hét múlva tudunk tényleg teljesen kettesben lenni, ha addig nem sikerül javulni, akkor majd akkor teszünk valamit az ügyért.

Egysoros-egyperces

El se hiszem, hogy 3 hete nem posztoltam. Nem mintha lenne mit.
3 hete jobban megy a munka, vagyis inkább jobban bírom a terhelést.
Csütörtökön fognak először teljesítményértékelni. Izgulok.
Néhány eredményem az elvárt felé tart, néhányat nem tudok.
Kaptunk ma hirtelen feladatot, azt elég jól vettem.
A napival kezdek kicsit visszalassulni, mert sajnos mindig vannak dolgok, amik nem rajtam állnak.
Holnap elvileg találkozok néhány baráttal, de egyelőre még nem tudom.
Hétvégén tesózni és babázni fogok. Valami van a levegőben, de tesóm majd elmondja.
Carlosszal napról napra szerelmesebbek vagyunk.
Kicsit szeretnék már csak vele lakni, lakótársak nélkül.
Kicsit fel tudom magam idegelni a lakótársaimon, de még mindig jobb velük, mint más idegenekkel.
Túlórázunk a héten. A februári fizum egy vicc, pedig prémium is van benne. Talán majd a márciusi.
Szabadidőm nincs, de az jól telik, cserébe pénzem se.
A munkám egy sosem csökkenő szarkupac lapátolása. De valahogy megláttam benne a szépséget és megszerettem.
Nézzétek meg az Ender's Game-et. Meg a David Gale életét. Főleg azt.