A lakótársaim eljegyezték egymást a héten, a magunk stílusában, de végülis nagyon romantikusan. Ebből persze az lett, hogy a lánnyal nehéz másról beszélni, illetve Carlosszal is igencsak szóba jött.
Igazából már nem kérdés, hogy együtt akarunk lenni hosszútávon is és lakásokról, házakról, gyerekekről és esküvőről beszélgetünk gyakran. Szerintem három nap alatt több dolgot kitaláltunk, hogy hogy legyen majd, mint lakótársamék, akik jövő nyáron meg is akarják tartani a lagzit. Sosem volt még ilyen biztos a dolgomban, ha ránézek a jövőnket látom és a boldogságot.
Melóban végre minden szuper, elértük az elénk kitűzött célt és remélem nem is torpanunk meg, mert most jó világ jön ránk, amikor jó lesz ebben a pozícióban dolgozni. Illetve persze a héten küldtek le egy HR-es pályázatot, ami nagyon felkeltette az érdeklődésem, mert eddig nem nagyon volt ilyen hirdetés nálunk, csak társosztályokhoz, ahová nem nagyon kellett egy érettséginél több, ez ehhez most közgáz diploma kell, ami igencsak van, meg amit csinálni kéne, az sem hangzik rosszul (AC-ket szervezni), szóval igencsak fontolóra vettem, hogy munkakört váltsak. Csak épp az nem hagy nyugodni, hogy kezd beérni a munkám, úgy érzem, valaminek a részese vagyok, végre már tudok is úgy haladni a napi teendőkkel, ahogy szeretnék. De ugyanakkor hatalmas stresszel jár a munka (bárki bármit is mond, hogy az övé stresszes, azzal szívesen cserélek, mert én elégedetlen ügyfelekkel küzdök napi 8-9 órában), illetve 3 hetet végig túlóráztunk, amit persze kifizetnek, de nagyon leszívott (én hülye meg vállaltam még egy heti túlórát....
Pénteken és utána hétfőn szabin leszek, menni kell haza szavazni, meg tüdőszűrésre, illetve barátnőzök majd, meg gondolkodom a HR-es munkán is. Hiányzik a blog, de most napi szinten annyi más dolgom van, hogy ritkulni fognak a posztok (meg ugye boldogságról nehezebb írni is...), de nem hagyok fel vele, mert nagyon megszerettem az írást és Titeket is!
indokolatlan zene
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése