Apróságokat terveztem mára. Elintézni ezt-azt, elmenni a media marktba, mert végig akartam taperolni a telefonokat, mert kapok dolgozóit és nem tudtam az S4 és a Lumia 925 között dönteni (utóbbi lesz), meg piacolást terveztem még.
Carlosom jött velem, neki minden csütörtökje szabad. A felkeléssel mindig szenvedünk, mert ő imád fetrengeni sokáig, én meg inkább felkelek, elintézem és ilyenkor délután pihizek, mikor már minden oké. Kicsit duzzogva, de végül 11-kor elindultunk. Akart venni egy fél literes kólát, mert megkívánta, én meg mondtam, hogy akkor már vegyen nagyobbat, majdnem ugyanannyiba került, mire a végén úgy megsértődött, hogy olyan vagyok, mint az anyja, hogy beleszólok, hogy nem vett kólát és nehezen múlt el a zsörtölődés. Piacoztunk egy jót, vettünk az egyik családtagjnak karácsonyra is ajándékot, meg ebédeltünk fincsi lángost. Utána beugrottam a boltba, mert bántott a kóla dolog, vettem egy kétliterest és hazahoztam, de annyit mondott, hogy értékeli a gesztust, de nem kellett volna. Hazaértünk, kipakoltunk, elraktam a dolgokat, ő meg csak ült magának a széken. Mondom jöjjön be a szobába, ne üljön ott magának. Erre elkezdett pakolni, hogy akkor ő megy.
Segítsetek.
Biztos velem van a baj, de ő akkora halálnak éli meg, ha mással foglalkozom, vagy nem akarom, hogy ő csináljon meg helyettem valamit. Kb akkor jön ide mikor hazaérek és reggel együtt megyünk el, talán normális, hogy eltöltök 20-30 percet a gép előtt, amíg a dolgaimat megnézem? De ő meg közben ül az ágyon és hergeli magát, hogy ő miattam van itt én meg nem foglalkozok vele, vagy kimegy és pakolászik a konyhában a cuccaim között.
Egyszerűen nem tudok mit csinálni ezzel a helyzettel és nem akarom, hogy rámenjen egy ilyen hülyeségre a kapcsolatunk. Nekem kell az a kis idő magamra, de nem tudom rögtön megtenni, amikor hazaérek, mielőtt jön, mert még pakolok, beszélgetek lakótársakkal, kaja és kb utána tudok lelni, hogy na már nincs semmi más.
Vannak problémáink persze, beszélünk is róluk, dolgozunk rajta, én legalábbis próbálok jobban odafigyelni, de mikor reggel elém tesz egy 10 perces videót, amin netezek és épp hozzá sem szólok meg rá sem nézek, akkor egyértelmű, hogy őt ez nagyon bántja és megértem az ő szemszögéből, de annyiszor mondom, hogy hozzon tanulnivalót vagy gépet vagy akármi, nem azt ő nem. Most ezzel mit lehet kezdeni?!
Olyan szarul érzem magam mióta bedurcizott, tök jó napot ki lehetett volna hozni ebből, mert tényleg ráérősen sétálgattunk (az jó volt), de annyira el tudja baszni a hangulatom, amikor nem érzem százasnak a dolgunkat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése