Erre a kibaszott munkahelyemen (ahonnan ma amúgy szabin voltam), közölték, hogy bocsika, de még két hétig maradtok hívást is venni. AJÓKURVAÉLETBE. Annyira felidegeltem magam, hogy nem bírok aludni (9-től munka reggel), nincs kivel megbeszélnem, mert mindenki alszik, Carlosszal meg pont most nem vagyunk együtt, mert dolga van és ma este nem ér rám, de én meg hülyét kapok ettől a szarakodástól. Most ott tartok, hogy a jövőheti szabadnapomon bemegyek az egyetemre, összeszedem valamelyik szeretett tanáromat és megmondom, hogy találjunk ki valami témát, mert vissza akarok jönni doktorira (ez az egyetlen, amiért nem kell fizetnem, sőt még ők fizetnek). Egyszerűen kiborít most ez a szar. Arra voltam felkészülve, hogy betanulok, levelezek, aztán majd megyek feljebb, de most nagyon-nagyon elvették a kedvemet az egész hóbelebanctól. Szeretnék visszabújni a boldog anyaméhbe az egyetemre, az alma materbe és hagyjon békén a multivilág meg munka. Inkább okoskodok távolról, minthogy közelről szopjam a brét. Nagyon ki vagyok akadva :(
Amúgy is van egy állandó átmenetiség-érzésem, hogy mindjárt vége a gyakorlatnak és megyek vissza az egyetemre, ha így folytatják, még megeshet, hogy tényleg így lesz és azért lesz egy doktorim a munkahelyi folyamatok szervezéséből, mert felbaszták az agyam...
Aludni kéne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése