Írni kéne nektek, írni magamnak. Írni magamról. Azt hiszem egy blog halála a boldogság. Nem fejezem be persze, de sokkal nehezebb a jó dolgokról írni (anélkül, hogy nyálassá vagy firstworldproblemsessé válna az egész), illetve inkább vagyok vele, minthogy akkor blogoljak, amikor itt van (a tumbli ilyenkor is pörög, katt rám bátran).
A hétvégét náluk töltöttük, családoztunk, tüsszögtem végig, szókeresőztünk rengeteget, meg olvastam (Éhezők viadala 3. rész - mert pénteken a mozi után tudtam, hogy nem bírom ki a következő részig). Csodálatos volt, olyan összhang és boldogság van köztünk. Komolyan nem hittem, hogy engem valaki ennyire fog szeretni és én is őt! Akárhányszor belegondolok, túlcsordul a szívem az érzelmektől, annyira szeretem. Kitaláltunk sok mindent karácsonyra, hogy kinek mit kéne, meg végre tudom, hogy az enyémek mit kapnak majd, ami tök jó, mert két hét múlva szabin leszek (idén utoljára) és két napom lesz mindent beszerezni, ami jobb úgy, ha már tudom, mit akarok. Csak csomagolni nem tudom, hogy fogom, de ez Future Sophie baja legyen :)
Szóval nyálas mód szerelmes vagyok és ma ráadásuk megnéztem egy romantikus filmet, amiben volt két lánykérés is és ááá... korai még, de tudom, hogy Őt szeretném magam előtt látni, ha egyszer megkéri valaki a kezem és neki akarok igent mondani és vele ébredni minden nap, amíg csak élek...
Jön az év végi hajtás, ilyenkor több a meló bent, de hamarosan megjön az új telefonom, egy Lumia 925-ös, amit nagy nehezen kiválasztottam a kínálatból, plusz rendeltem hozzá 11 féle védőtokot (nem tudtam választani és ócók voltak), azok is itt lesznek karácsonyig.
Idén végre már most érzem a karácsonyi hangulatot és ezt semmi nem fogja tudni elrontani, mert végtelenül boldog vagyok!
ui. k gyorsan elment ez az év!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése