Együtt töltöttük a hétvégét, kettesben. Minden nap rájövök, hogy mennyire szeretem ezt az embert és mennyire nem akarom elveszíteni. Ma volt a tv-ben az a rész a HIMYM-ből, amelyben a legeslegkedvesebb idézetem is elhangzik, ezzel szerettem meg igazán a sorozatot és ez lett a mottóm is az elmúlt kb. 5 évben:
- Gyerünk. Nagy kaland lesz!
- Ez nem egy kaland. Ez egy hiba.
- Jó, rendben, egy hiba.
Tudom, hogy hiba.
De van olyan dolog az életben, amiről
sejted, hogy hiba, de valójában nem tudod,
mert csak úgy bizonyosodhatnál meg
róla, ha elkövetnéd azt a hibát,
és visszanézve elmondhatnád:
"Igen, ez hiba volt".
Szóval az igazán nagy hiba az lenne,
ha nem követnéd el a hibát,
mert akkor sosem tudnád meg, hogy
az a valami hiba volt, vagy nem.
És a francba is, én sosem hibáztam.
Emiatt fogom mindig imádni Lily-t, mert ezzel olyan erőt adott (jó, persze az írók), ami belevitt és segített túlélni sok-sok kalandot az évek során.
Kicsit ma elgondolkodtam, hogy mi lenne velem Carlos nélkül, de arra jutottam, hogy nyomorult egy sors lenne, mert én már eldöntöttem, hogy vele akarok lenni, Ő az Igazi. Nem feltétlenül az a pasi, akit elképzeltem 16 évesen, de volt olyanom is és nem volt jó. Azért kell minél többet tapasztalni, hogy ne csak a rózsaszín álmok, hanem a rózsaszín rémálmok is segítsenek megtalálni az igazi utunkat, ahol megtalálhatjuk magunkat és a boldogságunkat. Nekem ez a 12 (+ mégpár) út kellett, hogy megtaláljam azt, amin olyan jól érzem magam, mint eddig talán egyiken sem. Boldogság és nyugalom van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése