Egyszerűen, mióta túl vagyok az államvizsgán (már egy hete!), nem tervezgetek, nem foglalkozok azzal, hogy mi lesz, csak vagyok. Például tudtam, hogy két nap Pesten, utána meg Carlos, meg majd hétvégén megyek haza, de például jövőhéten át kell venni a talárt a dipiosztóhoz és a jegyeket, de fogalmam sincs még, hogy mikor megyek, meg egyáltalán, csak a dátumot tudom, hogy mikor lehet menni. Csak úgy vagyok és próbálom a mostot élvezni. A kávékat, a söröket, a fagyizást, (a leégést nem :) meg hogy nem KELL semmit csinálni.
Carlosszal ma moziba megyünk, a kis drágám elhívott, de jön velünk a lakótársa is -.-' Nincs vele annyira bajom, de basszus, randizunk, nem? :D Mindegy, még így is jó lesz, ebben biztos vagyok. Meg együtt alszunk, úgyhogy rossz biztos nem lesz :) Hiányzik már, hogy vele legyek, pedig kedd este még együtt voltunk, de hát ilyen ez :))
Közben már régen járt utakra sodrom magam, megint írogatok, mert kell, mert pörög az agyam bizonyos történeken, szövögetem, szépítgetem, muszáj kiírni magamból. Segít feldolgozni a múltat, megélni olyan dolgokat, amik sosem fognak megtörténni, de mégis, kell, hogy legalább fejben lejátszódjanak.
Meg persze várom, hogy legyen valami meló (nem hívtak fel újra a múltheti cégtől, pedig úgy volt megbeszélve, hogy ehéten keresnek és egyeztetünk, hogy mikor lenne jó). De pozitívan állok még mindenhez. Egyelőre úgyis túl fáradtnak érzem magam mindenhez, illetve a minap úgy elkapott a szomorúság, meg a sírás, hogy nagyon :s kibőgtem magam és jobb lett minden, néha kell az ilyen is.
Pest csodás volt, örülök mindenkinek, hogy tudtunk találkozni, hogy jókat beszélgettünk, ettünk, ittunk, köszönöm nektek!!! Folyt köv ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése