Persze megvannak a maga veszélyei, de megvan a szépsége is. Én, aki mindig is azt mondtam, hogy Pestre ugyan nem, most minden porcikámban izgatottan várom, hogy legyek már ott. Persze ennek 80%-a nektek köszönhető, sok kis mini-blogtalinak, amik a napomat fogják színesíteni, illetve, hogy láthatom tesómat meg a gyerkőcöket is.
Kicsit izgulok, hogy egyes szürkékkel mi lesz (igen, találkozunk), de a vonaton velem lesz Thomas Hardy, majd csak segítenek a szavai. Tuti feltöltődve, de remélem szárazon fogok visszatérni két nap múlva.
Carlos fog baromira hiányozni, annyira édes, minden vele töltött percet imádok, de ennyi külön lét kell is amúgy, mert kezdek néha a sok szabadidőmben ragaccsá válni, neki meg még vizsgái vannak.
Úgyhogy Budapest, here I come :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése