Unalomig

Egyrészt, ma észrevettem, hogy már megint úgy nézek ki, mint egy éve, mielőtt munkába álltam. Azaz jojózok egy kicsit :s Alig várom már, komolyan, most rögtön ingyen is elmennék bárhová csak legyen napirendem és na arról szóljon a nap, hogy reggeli-film-ebéd-film-vacsi-film :S uncsi
Dolgozni akarok!
Bár ma voltam a vodánál interjún és szerintem nagyon nem engem keresnek az adott pozícióra és egy kicsit most elment a kedvem, mert minek jópofizzak bárkivel is állásinterjú címén, mikor nem engem keresnek. Azt hiszem vállalkozás lesz a vége... Semmi kedvem másnak hajtani éjjel-nappal. Meg van annyi tudásom, hogy akármibe kezdhetnék és most nem feltétlenül az egyetemen szerzett tudásról beszélek, azok csak a mankók, de a családból annyi mindent szívtam magamba, amit másnak tanulnia kell én meg úgy érzem "csuklóból megy".
Érdekes egy nyár jön, az biztos, szerintem őszre megutálom az egészet tényleg elkezdek vállalkozni.

Holnap egész nap a tűzhely mellett leszek, sütök kétféle sütit a diplomaosztómra meg estére jön át Carlos, csinálok zöldségfasírtot meg hagymás-petrezselymes krumplipürét.
Kicsit leeresztettem most, kezdem érezni, hogy vége van egy korszaknak és még nem tudom mi jön ezután.