2012. június 22., péntek

Mit is mondjak...

Az élet megint bizonyítja, hogy milyen sok minden történhet.

Tegnap még arról akartam írni, hogy milyen jól éreztem magam Rosso buliján Ercsával, Vitkorral és Szexiszeművel, mert így is volt. Rájöttem (újra), hogy mennyire kretének, lököttek, állatok és ezzel együtt is mennyire szeretem őket... Szexiszeművel beszélgettünk egy komolyabbat, állítása szerint olyan dolgokat is elmond nekem, amiket másnak nem. Inkább a falnak dőltem beszélgetés közben, mert a másik lehetőség az lett volna, hogy megcsókolom és nem engedem el soha többet. Meg megvan a motorra a jogsija, meg már folyamatban a motorvétel és otthon annyira nem lájkolják, de én meg támogatom, mert sztem tök menő, meg nagybátyámnak is van és ha ésszel megy, akkor nem lehet nagy baj és mondtam, hogy vmikor jöjjön el felénk, meghívom egy fagyira :)

Ma este, hazafelé arról akartam írni, hogy nem tudom mi van a tőlem fiatalabb pasikkal, de így nem sokkal Kandúr után ma szakesten kb megismerkedtem egy sráccal, aki most harmad éves és beszélgetésbe bonyolódtunk, végig kolleginának hívott, majd cigizés (pfúj, nem gyakran szoktam) közben a szar borról és sörről arra terelődött a szó, hogy hát neki igazából van egy saját lakása, egy fehér perzsa macskája Sándor és egy üveg becherovkája otthon. Igazából értettem, hogy mit akar, de annyira az volt minden vágyam, hogy hazajöjjek lezuhanyozni és szellősebb ruhát felvenni, hogy elmosolyodtam és kb megráztam a fejem, pedig most itthon meglestem face-en és tetkója van és hát az ott nem látszott, mikor nemet mondtam (eh, de felszínes vagyok így éjfél után... XD) mert az láttam, hogy hosszú haja volt, meg nem is volt csúnya, de még meg is van, szóval mondom minek bonyolítsam... azért itthonról dobtam rá egy emailt, hogy amúgy köszi a cigit, mert sztem elfelejtettem megköszönni. (átlátszó vagyok tudom) Szóval ha akar, el tud érni, meg asszem be is jelöltem fácsén.

És persze, ahogy felnéztem arra a vacakra, várt egy üzenet B barátnőmtől, ami teljesen leültette az addig elég jó hangulatomat... az édesanyja, miután pár éve legyőzte a rákot, most agydaganattal küzd. Kedden megoperálták, már jobban van, de BAKKER... ennek sosincs vége?! Úgyhogy most kicsit leült a hangulatom, ráadásul egyedül vagyok itthon, nincs kivel beszélni se. Lehet, hogy valakit áthívok még mert nem jó most így :s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése