2013. január 11., péntek

Right here, right now

Igazából jól érzem magam a bőrömben. Tényleg jól. Úgy érzem, az életemet én irányítom, most talán sokkal jobban önmagam vagyok, mint eddig bármikor. De ennek ára is van. Mégpedig az egyedüllét (nyugi,n em picsogni fogok). De tényleg. Részben azért is csinálhatok (majdnem) mindig azt, amit akarok, mert egyedül vagyok, senkinek nem kell elszámolnom, senkit nem érdekel.
A héten munka után minden nap Greyjel találkoztunk, nagyszerű melegszendvicset kaptam tőle, meg még pár ajándékot, de főleg az együtt töltött időt, amiért annyira boldog vagyok. Nem csináltunk túl sok mindent, ettem, ő nézte, aztán egy kicsit egymás vállára hajtottuk a fejünket, mégis, annyira jó volt vele. Meg persze tegnap szexeltünk is egy jót :))
Egészen jól bírtam a munkát is, a koránkelést, meg az eheti monotonitást. 30 órát dolgoztam 20 helyett, napi nyolc órában lyukasztottam és kötöztem az archiválandó papírokat 4 napon keresztül... az ujjaim fájnak, a körömágyaim beszakadtak, tele van a kezem papírvágással, de fizuban meg jó. Beadta a felmondását a főni, így valószínűleg tavasszal egy új embert kapunk, aki lófaszt se fog tudni semmiről és nekünk kell majd betanítani. Remélem nem valami köcsögöt hoznak, mert én ragaszkodom a napközbeni emailezéseimhez meg a lazsáláshoz néha, nem akarom hogy valami új-seprő-jól-seper buzgómócsingot kapjunk. Így is akkora lett az éves bevétel, hogy csak na (sokszámjegyű), nem kell ide, hogy valaki még buzgárkodjon, azzal csak elrontaná a csapatunk hangulatát. Majd úgyis megírom mi történik.
Jövőhéten letudom a két vizsgámat is, bár még egyikkel sem foglalkoztam, de ami késik, nem múlik... Pénteken este meg talizunk elvileg az egyetemi barátaimmal (Szexiszemű, Rosso, Viktor, A, meg még két srác) és csinálunk valamit (tuti inni fogunk :D). Már várom, hogy talizzunk, hiányoznak mindannyian.
Na szerintem beájulok a vojsz elé, aztán holnap meg tanulok meg számvitelből korrepetálok és hasonló finomságok...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése