Régen nagyon nehezen nyíltam meg. Az egyetemen ezt a gátlásomat sikerült feloldani, ma már könnyen szóba elegyedek, barátkozok szinte bárkivel. Mégis, mikor pofáraesek, csalódok egy barátnak hitt személyben, elgondolkodom, hogy vajon ez így jó-e. Nyitni kell az emberek felé, de most ez nagyon fájt. Igen húzzuk egymást a barátokkal, viccelődünk, de ha valaki egyszerűen nem képes belátni, hogy hol vannak ebben a határok, akkor én köszönöm, de nem kérek belőle. Próbálok továbbra is nyitott maradni, de utálok csalódni, mert szeretem az embereket és bízni akarok bennük. Nem hagyom, hogy 1-2 tajparaszt ebben az utamba álljon.
Mára ennyi, megpróbálok aludni. Persze a tajparaszt még egy évig a szembeszomszédom lesz, mert közben végre megint koli, a legjobb szobával, akik csak lehettek, szóval amúgy általános öröm van, meg Gólya, akivel nem lenne rossz, ha lenne valami, mert általában legszívesebben leteperném, de ha a végén csak a gólyám lesz, azzal is beérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése