Furán

Tudom, hogy ezt most olvasod, de akkor is írnom kell rólad.
Nem lesz olyan, mint a többi poszt, mert tudom, hogy olvasod, de akkor is írnom kell.

Mindig érdekes, mikor egy új ember érkezik az életünkbe. Nem tudni meddig marad, milyen hatással lesz és mit hagy maga után. Hiszek abban, hogy a sors (vagy nevezzük bárhogy) nem véletlenül hozza az életünkbe az adott embereket. Ha más nem, hát tanulság céljából...

Tehát adott egy ismeretlen, a blogvilágból. Meg én. Meg a Skype. Rengeteg kérdés merül fel bennem. Volt már ilyen ismeretlen, aki 4 órán át képes volt velem egyszer beszélgetni, majd eltűnt. Ennyi volt, nem volt vele baj. Ez most nem ilyen lesz, úgy gondolom.

Meglepő volt ez a mai nap. Gondoltam majd el emailezünk, aztán lesz valami, erre skype-oltunk fél délután. Jól esett. Nem beszéltünk semmi halálkomoly témáról, de akkor is jó volt. Nem volt szó a múltról... az enyém itt van (a lényegesebb pontok ~ mondjuk) és őt is lehet követni a saját blogján. Ez tetszik. Annak idején Gólyával is ezt élveztem. Nincs vacakolás, csak lenni kell.

És igen, a kis agyam lefutja a szokásos köreit, de ez sem számít, felnőttem már a tündérmesékből.

Lassan ideje aludni menni. A zene pedig csak épp hangulati választás, imádom ezt a számot az Aerosmithtől :)