Pedig boldognak kéne lennem... a barátommal vagyok már harmadik napja... ehelyett végtelen szomorúságot érzek és fáradtságot is. Olyan, mint egy energiavámpír. Egy hetet kell otthon pihennem, hogy pár napot vele bírjak tölteni és ilyenkor is az idő nagy részében veszekszünk. Mindenért egymást hibáztatjuk. Persze én se vagyok tökéletes tudom... Meg állandóan szexelne, én meg ettől a nyomástól inkább csak bezárok és az jön hogy neeee.
Tegnap balhézott, mert velem akarta tölteni az egész napot, én meg elmentem színházba - ahová hozzáteszem ő is jöhetett volna, csak kijelentette, hogy ő nem jön - és én voltam a rossz, hogy nem akarok éjjel-nappal vele lenni. Annyira unom ezt a ragaszkodósdit.
Mivel már úgyis el volt szúrva az egész napos együttlevés, ezért este elmentem Nhez (hozzáteszem 3 napja mindenhez engedélyt kérek :s).
Ott voltak a szobatársai is, de annyira nem érdekelt... Inceptiont néztünk és csókolóztunk többször is, meg simogattunk egymás karját, kezét meg a lábfejünkkel a másikét. Annyira jól esett :$ Neki ennyi is elég (nem mintha lehetett volna többről szó) és ez most felszabadító volt. Meg peteérésem van közben, úgyhogy ha ketten lettünk volna, lehet szexelek is vele, mert be voltam indulva (persze itthon az "emberrel" semmi sem mozdul meg bennem :S). Úgyhogy jó volt vele, várom, hogy megint Tokajban legyünk, ha addig nem is, ott sztem tuti lesz vmi ha addig nem leszek mással jobb kapcsolatban, de lehet még akkor is... rossz vagyok :$
Ez van most. Hegesztőmérnök leszek hurráhurrá :S Még egy szabad hetem van, jövő hét végén végre átveszem a diplomámat is, aztán megint reghét és lassan kezdődik elölről a suli, de most legalább pihentebben kezdem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése