A Dalospacsirta fejezet ezennel lezárásra kerül. Ma éjszaka óta kapcsolatban van. Juhé (=bloá). És egész hétvégén össze leszünk zárva egy 50 fős kiránduláson, mint szervezők. Csúcs. Lehet még ennél rosszabb? (Biztosan, mert az életem most folyamatosan azt bizonyítja, hogy van még lejjebb.)
Depressziós vagyok, ma mikor közöltem anyával, ő mondta, hogy tudja, meg látja... De nem tudom hogy fogok ebből kilábalni. Szerinte a pasiügyeim miatt vagyok így, de igazából nincsenek is ilyenek - maximum képzelgések. Igazából valahol inkább az lehet a baj, hogy túl sokáig voltam kapcsolatban és túl hamar rákattanok emberekre. Meg kell tanulnom egyedül lenni és nem gondolni azt, hogy valaki is akar tőlem valami, csak mert hetente egyszer beszélgetünk a konyhában egy jó órát (említésre sem érdemes pasi perpill) vagy mert 4 órán át csókolózunk úgy hogy az oxigénhiánytól agykárosodást kapok :D
EZ NEM AZT JELENTI, HOGY BEJÖNNÉK BÁRKINEK IS!!!
Szóval most valahol itt tartok. A suliban továbbra is alulmotivált vagyok, a 10 tárgyamból 1ről már letettem - legalább csütörtökön tovább alhatok. Pasik terén mehet a pokolba az összes, esküszöm még csomagolni is segítenék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése