ABC of growing up...

"The paper cuts, the cheating lovers
The coffee’s never strong enough
I know you think it’s more than just bad luck

There, there, baby
It’s just text book stuff
It’s in the ABC of growing up..."
/Imogen Heap - Speeding Cars/

Kávé illat száll a szobámban, bár már este 11 is elmúlt. Nem holmi vacak kutyulós kávé, igazi főzött. Szerencsére (?) ilyen a panel-lét, ha a műszakba járó szomszéd megjön, mindig kávé illat van :)
Közben pedig Imogen Heapet hallgatok. Csodálatos zenéje van, legszívesebben idelinkelném mindet. De az biztos, hogy a fenti (és nemsokára lenti) dal mellett érdemes meghallgatni tőle a Just for now-t (az akusztikus vagy hogy mondjam verziójában), illetve a Hide and seek, ami nagyon megindító tőle.

Az előbb a konyhában voltam, ittam egy kis vizet a kávéra és közben éreztem, hogy végre megvan a lelki békém. (Lábjegyzet: mindig hallgassunk az anyánkra... ő tudja :)

Egész hétvégén nagyinál voltam és ott se csináltam sokkal másabb dolgokat, mint itthon, mégis kikapcsolta valamennyire az agyamat és végre nem pörgött a pasik és a suli körül (Erasmussal kacérkodom már egy ideje). Pihent az agyam és most érzem a hatását. A legutóbbi le-a-szerelemmel bejegyzésem szellemében befejezem a kesergést, elfogadom, hogy ez most egy ilyen periódus és ünnepélyesen megfogadom, hogy maximum 1x nézem meg Dalospacsirta FB profilját naponta, hogy éppen ki és mit írt neki és ezen felül leszámolok a pasikkal. (Ilyenkor szokott jönni a nagy fordulat, hogy mégis kezdek eggyel...) Úgyis van mit csinálni a suliban, jó lenne kitalálni végre azt is, hogy lesz-e, legyen-e Erasmus, mert akkor el kell kezdenem hajtani, felsőfokú nyelvvizsgát csinálni, meg előre pár tárgyat, hogy ne maradjak el majd nagyon. Szóval van min gondolkodni, döntéseket hozni és ennek megfelelően cselekedni. Jó is egyedül, tegnap elalvás előtt már azt tervezgettem, hogy hogyan rendezem majd be az álomlakásomat, amit menő hegesztőmérnökként veszek (persze ott volt a bili a közelben, bár tény, hogy ha végre tényleg elhatározom magam és kitanulom a dolgot, akkor nem lesz panaszom, amíg csak lesz hegeszthető fém, kerámia és/vagy műanyag a világon).

Szóval álmok vannak, sajnos az álomherceget száműzetésbe küldöm a mai nappal, mert csak bekavar, de ígérem, hogy nyitva hagyom a hátsó kiskaput neki, ha végre erre járna és be akarna lépni az életembe :)