2011. március 23., szerda

My heart is the worst kind of weapon

Időnként még elkap az agyalás, bár azért az időm többségét (már) szerencsére nem ezzel töltöm. Hétfő este találkoztunk DalosPacsirtával, mert egy projekt kapcsán most egy csapatban dolgozunk. Tesónak azt mondta vagy két hete, hogy beszélni akar velem, hogy tisztázzuk a dolgokat. Hát mondom ha beszélni akar, akkor most itt lesz a lehetőség. De nem tette. És nem tudom, hogy azért, mert ő is érzi, hogy felesleges vagy ennyire nyuszi, hogy nem mer kiállni elém (mert esetleg nem akar bántani egy ilyen beszélgetéssel) vagy csak én magam okoztam ezt, mert egész este rá se néztem.
Szóval már megint saját magam idegelem meg hülyítem, mert tudom, hogy nem lesz semmi, csak a kicsi szívem meg örülne már valami normális dolognak és ezért állandóan ellenem fordul.

Tegnap KisLányommal meg Mszobatárssal spontán berúgtunk, aminek az lett a vége, hogy KisLányom elsírta magát egy ponton, hogy a nempasijáért mennyire odavan (igazából úgy vannak mint én voltam Biggel), Mszobatárs meg ma alig emlékezett vmire :) Én meg hát... leginkább semmi. Jó kedvem volt nagyon és most ennyi elég is volt.

De azért belőlem is kihozta a pia az agyalást, mert DP olyan aranyos akárhányszor találkozunk és tudom, hogy csak a "normálisat" akarja fenntartani köztünk, de az én hülye szívem meg olyan, mint akit egész életében egy sötét pincében tartottak fogva (vagy legalábbis már hosszú ideje) és minden apró napsugárra úgy veti rá magát, mint éhező a kenyérre. Ezzel nem tudok mit csinálni, egy kiegyensúlyozott kapcsolat segítene csak rajta, ahol megkapja a kellő szeretet és odafigyelést, de ez szerintem még messze van. (Pláne, hogy a szobatársak fogyókúra-akciója miatt most megint kritikusabban szemlélem magamat is és amíg magammal nem vagyok teljesen jóban, addig mással se akarok.)

Valahol itt tartok most. Agyalások helyett igazából tanulni kéne, de se kedvem se akaraterőm hozzá és még az idő is szép, amitől mindig csak mennék ki vagy be a városba vagy bármi csak a tanulóba ne kelljen ülnöm...

"try to forget how it feels inside
you should try saying no once in a while"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése