2011. december 15., csütörtök

MÜLLER PÉTERné

Ma este valami csoda történt. (MP erről szokott beszélni.)
Magasabb szinten rezegtem, olyan szinten, mikor már én is csak kapkodtam a fejem, hogy ilyen van?! Csodálatos volt, még mindig érzem magamban... Kellett hozzá a félhomály, kellett hozzá egy nagyon jó barátnő és az, hogy egy hullámhosszra kerültünk.
Az történt, hogy adtam. Szavakkal. Sugároztam, érzésekkel, érzéseket. Barátnőm azt mondta, libabőrös volt, ahogy beszéltem.
Azt éreztem, hogy én vagyok a csatorna és fentről jön minden és én csak lefordítom és kimondom. Nagy csoda ez bizony. A lelkem valami hihetetlen magasságokban van. Pedig esett szó itt a végén Gólyáról is, annak kapcsán, hogy ő ki tud billenteni és éppen akkor érezhető volt az is, hogy lejjebb rezegtem, de szerencsére még pár pillanatra most is sikerül visszajutnom oda fentre.
Hihetetlen egy este volt. Csak beszéltem és beszéltem és még víz se nagyon kellett, a torkom berekedt a végére, de csak mondtam és mondtam és sugároztam...
Ilyen a boldogság :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése