Egész nap le akartam radírozni az arcomat, mégis csak most bírtam rászánni magam. Egyedi bioritmusom van, úgy tűnik, most teljesen éber vagyok, napközben meg alig bírtam nyitva tartani a szemem (vagy egyik a másik oka :)
Pörög az agyam. Jönnek a gondolatok feltartóztathatatlanul. Greyjel most külön vagyunk. Vagy legalábbis messze egymástól. Csináljuk a kis napi rutinjainkat, közben tartjuk a kapcsolatot.Mindketten szívesebben választanánk a nyugalmas, összebújós, lesz-ami-lesz-mi-nem-idegeskedünk-minden-vackon napokat, de most nem ezt dobta a gép. Talán sosem fogja. Valami bántja érzem. De nem tudom, hogy miattam-e vagy más miatt van gondja, de érzem, hogy valami van. És az ő kevésbé jó hangulata átragad rám is, mert nem tudom, hogy mi történik benne és főleg mert nem tudok ott lenni, hogy átöleljem és mellette legyek. Nem is tudom, szabad-e, hiszen szeretők vagyunk, nem szerelmesek, bár abban mindig egyetértünk, hogy minden jöhet, ami mindkettőnknek jól esik.
Holnaptól (mától) karácsony és baromira nincs kedvem az egészhez. Nincs karácsonyi hangulatom egyáltalán. Tegnap sütöttem fasza muffinokat, de ennyi. Legalább most nem érzem, hogy boldognak kell magam mutatni kifelé, hogy igen, dejó, karácsony van. Tard lehetek egy kicsit szabadon.Talán azért is van, mert sosem úgy megy a karácsony, ahogy én szeretném. Vagy legalábbis nem az én ritmusomban. Mindig úgy kezdődik, hogy van egy csomó kell és muszáj, aztán veszekedés és rohanás, majd jön a kajakóma és a fekvés 3 napig. Én teljesen nem így csinálnám. Szentestére lenne hal meg valami köret, mert abból nem engedek, aztán a többi napra meg egy jó nagy adag töltöttkáposzta és kész. Meg persze vagy 2 féle süti és még egy nagy kazal gyümölcs és saláta, mert pl idén már ma sem bírok ránézni a sütikre. És akkor nem kéne mindennap főzni meg tukmálni a családra a kaját, hogy de edd már meg, mert még az is van, hanem lehetne, hogy mindenki igény szerint kajáljon. Nekem ilyenkor nem megy a napi 3, de azt meg ne gondoljam, hogy kihagyok egyet is, mert akkor kapom a leosztást, hogy mit különcködök, meg nem képzelem, hogy majd miután elpakoltak mindent még én előszedem... enni kell és kész. Na mindegy, idén talán máshogy lesz. Legalábbis még megvan az esélye, mivel előttem áll az egész. Viszek magammal könyveket, laptopot meg nem és tényleg pihenni fogok a következő három napban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése